9. Rész: Vivi randija

Itt a 9. rész! *Bia*

Vivi szemszöge:

Tomi ott állt a hotel előtt egy lámpaoszlopnak dőlve.
- Szia! -köszöntem.
- Várj... józan vagy? - mosolygott. Olyan furcsa mosolya volt. Olyan... hát... furcsa.
- Milyen vicces ma valaki! - vigyorogtam én is. - Hová megyünk?
- Meglátod.
- Hát jó. - válaszoltam, és elindultam utána, mivel fogalmam se volt, hogy hova megyünk. - Amúgy honnan tudtad a számom? - érdeklődtem.
- Te adtad meg két margarita között. Illetve... elvetted a telefonom, és beleírtad. - javította ki magát.
- Ááá, de ciki! Ne haragudj!
- Figyi, nem voltál magadnál. Tök mindegy. Csináltál ennél nagyobb hülyeséget is. De nem számít. Az nem te voltál... remélem... - mondta, miközben sétáltunk.
- Hát jó.
- Szóval... - kezdett bele az ismerkedésbe, mivel erre nem volt eddig lehetőségünk. Mert... hát... piás voltam. - Németh Vivien, Magyarországról. Ne nézz már ilyen döbbenten. Igen, tegnap ezt is elárultad. Na. Azt már tudom, hogy magyar vagy. És itt véget is ér a lista. Ennyi mindent tudok rólad. Neved, nemzetiséged, telefonszámot. Ja, meg azt, hogy nem nagyon bírod a piát. Legalábbis 13 margarita után kidőlsz.
- Hát... - kezdtem, és feltoltam a napcsemcsim a fejemre, így jobban láthattam. Aztán nem sokkal később inkább el is tettem, és elő se vettem az este végéig. - nem rég töltöttem be a 18-at, januárban. Van két testvérem, egy öcsém, meg egy nővérem. Velük, és a szüleimmel élek Budapesten. Szeretem őket, de azért néha szeretnék csak egyedül lenni. Ami ugye sose történik meg, mivel vagy az öcsémnek van focimeccse, amire ki kell vinnem, vagy a nővérem megy valami buliba, és vele kell vásárolnom. A szüleim nagyon sokat dolgoznak, ezért ezeket mind nekem kell megcsinálni. Nem mintha panaszkodnék, hisz szívesen csinálom mindezt, csakhát... Mi van ha én csak le szeretnék ülni, és azt szeretném csinálni, egyszer az életben, amit én szeretnék? Hisz, az öcsém 14, csak odatalál a focimeccre egyedül. És az én divattanácsaim helyett adhatnának a nővéremnek a barátnői pár tippet. És ha a szüleim otthon vannak, akkor is csak a gép előtt ülnek, és dolgoznak. Nem lehet velük egy értelmes szót váltani. Tudom, hogy el kell tartani a családot, meg minden, de azért szánhatnának egy kis időt a gyerekekre is. Jó, az igaz, hogy mostanában megpróbálták a hétvégéket családi programokkal  eltölteni, és egy kicsit velünk lenni. De akkor is. Vasárnap délután én nem piknikre vágyom, nem vagyok már 6 éves. Én csak szeretnék venni egy forró fürdőt, zenével meg illóolajokkal, aztán kiülni a teraszra és rajzolni. Az az egyetlen dolog, amiben igazán jó vagyok. A tanulás nem megy, nem is próbálokozom vele. De ha ránézek az órarendemre, és ott van 3. órában beírva, hogy rajz, rögtön felvidulok. Hisz egy héten csak abban az egy órában tudom azt csinálni amit szeretnék. A többi órán kiosztják a kettes röpdogáimat, és mikor hazamegyek, jöhet a focimeccs, meg a vásárlás. De akkor, abban az egy órában jó. Minden jó. Ezért is örülök, hogy felvettek a művészeti egyetemre, hisz ott minden napomat úgy tölthetem el, ahogy szeretném.
- Hú... hát... erre nem számítottam. Mármint... kösz. Kösz, hogy így megnyíltál. Ez jó. Ugye jól érzem, hogy most én jövök? - kérdezte félve. Elmosolyodtam, majd bólintottam. - Hát jó. Nekem egy húgom van, meg egy öcsém. Kicsi koruktól kezdve én vigyáztam rájuk, mivel az apánk nem törődött velünk. Viktorra már nem kell, felnőtt, és ő pasi, meg tudja védeni magát. De Tina... biztos megölöm azt a kis Geri gyereket ha egyszer is megbántja a húgom. Már egy éve járnak, de nem tetszik nekem, ez a 3 külön töltött hónap. De persze, tudom, nem az én dolgom. De ha egyszer is sírni látom Tinát miatta, egy akkorát lekeverek neki, hogy többet a közelébe se fog menni. Ezt nagyon komolyan veszem. És ebből ne azt vedd ki, hogy agresszív állat vagyok, hisz ez nem igaz. A családomat nem bánthatják, és kész. Mindig is én éreztem magamat az "apának" a családban, mióta apu elment. Ezt nem nagyon akartam jobban kifejteni, de mivel te is olyan jól megnyíltál, én is kénytelen leszek. Szóval. 6 voltam, mikor a szüleink elváltak. Egy 6, egy 5, meg egy 4 éves gyerek kábé annyit fog fel egy válásból, hogy apu többet nem jön haza. Mivel, hát... visszaköltözött Párizsba, mi meg anyuval maradtunk Budapesten. Anyu nagy nehezen, de ki tudta fizetni a számlákat, meg minden alapvető dolgot ahhoz, hogy megéljünk. Egész jól megvoltunk, egészen 12 éves koromig, mikor 6 év után, apum azzal állított be, hogy látni akar minket rendszeresen, hiszen joga van hozzá, ő az apánk. Anyu persze nem engedte, hiszen elhagyott minket, úgy ahogy voltunk, szóval jött a bíróság, meg minden ilyesmi. Nagy nehezen apa kiharcolta, hogy nyaranta idehurcolhasson minket. Úgyhogy 8 éve minden nyarat itt töltöttünk. Persze le se szar minket, felhívjuk, mikor idérünk, és felhívjuk ha hazamegyünk. Meg se látogat minket. De már egészen megszoktuk, ide alapítottunk bandákat, szereztünk jó munkákat, úgyhogy az utóbbi pár évben már nem is bántuk annyira. De neki ez csak arra kell, hogy majd ha ő meghal, át tudjuk venni a családi üzletet. Ha itt töltjük a nyarakat, meg lesz a kellő francia képzettségünk, és minden ami ehhez szükséges. Szóval csak ezért csinálja. - ahogy így mesélt, azon gondolkoztam, hogy mi lehet az a családi biznisz. - De pontosan tudja, hogy csak egy ember van, aki majd továbbviheti a nyamvadt kis üzletét. Viktor. Igaz, ő is utálja az üzletet, de ő úgy nagyjából megbocsátott neki az évek alatt. Én nem vagyok hajlandó, nem is beszélek vele, mindig Viktor teszi. Hisz olyan fájdalmakat okozott anyának, hogy olyat nem kívánok senkinek. Magára hagyta őt, csak az üzlet miatt. Három gyerekkel, egyedül. Tina is megbocsátott neki, ő teljesen, de ő nem veheti át az üzletet, mivel nő. De megértem ők miért bocsátották meg neki a tetteit. Ők már rég aludtak, mikor én minden este hallottam, ahogy anyu sír. Minden áldott nap. Álomba sírta magát, hisz azt hitte már mindenki alszik. Én sose. Megvártam, míg megnyugszik, és csak utána voltam hajlandó aludni. Nekem kimaradt a gyerekkor. Én vigyáztam a testvéreimre, egészen mostanáig. Talán ezért is vagyok olyan érett. Én már 7 évesen olyan dolgokat csináltam, amit más 15 évesen tanul meg. Befontam Tina haját, megvédtem a nagyoktól, mosogattam, takarítottam, mostam. Anyu ezekre nem volt képes. Elkezdett cigizni, napi 10 szálat elszívott, de nagyon jól titokban tartotta, én erről 16 éves koromig nem tudtam. Akkor pedig már nem tudtam megállítani. Az orvosok szerint ha még él pár évet, szerencsénk van. Már azt is csodának minősítették, hogy eddig nem kapott tüdőrákot. Azt mondják, ha megjelenik a daganat, onnantól számítva fél éven belül elviszi a rák. Szóval mi szeretnénk minden percet vele tölteni, amíg lehet, de emiatt a tetű apánk miatt nem tudunk. Ő kíméletlenül elvárja, hogy itt töltsük a nyarat. Ha valaki megkérdezi, miért vagyunk itt, egyszerű a válasz: jobbak a nyári munkák. Persze, ez egyáltalán nem igaz. Te mostmár tudod az igazságot. - fejezte be hosszú beszédét. És a legviccesebb az, hogy még ezután se voltunk annál a helynél, ahova vitt. És az se derült ki, mi az a rejtélyes "üzlet".
- Nem túl komoly téma ez az első randin? - kérdeztem, de ő nem válaszolt, csak megfogta a vállam, és megfordított.
- Itt vagyunk. - mondta. Te jó atya úrsten! Hova hozott?? Ez a Szajna!! És... mennyi az idő? fél 8... A naplementére hozott!! - Íme a Szajna. Kicsit olyan mint a Duna. De azért ez Szajna.

- És te az első sorból fogod végignézni a naplementét, ami fél óra múlva kezdődik. - Ekkor kicsit mögénk ment, és nagy nyikorgással tolt valamit felém. Odanéztem, és felnevettem. Egy kanapét tolt a Szajna partjára... Úristen. - Tessék. Erről első osztályú képet kaphatsz a párizsi naplementéről. - Leültünk a kétszemélyes kék kanapéra (fogalmam sincs honnan szerezte), de amit nagyon furcsálltam, az az volt, hogy rajtunk kívül egy lélek se volt az utcákon. Konkrétan nem láttam senkit. Na mindegy. Még beszélgettünk egy darabig, aztán felnéztem az égre, és azt vettem észre, hogy sötét van. De aztán megpillantottam a Napot. Épp felhők között volt, de így is tisztán láttam. Eszméletlen volt! De komolyan!

Csak bámultam az eget, és egyik ámulatból estem a másikba. Aztán hirtelen Tomi megfogta a kezem. Rámosolyogtam, és ő vissza rám. Majd visszahelyeztem figyelmemet az égboltra, ami nem nagyon sikerült, mivel Tomi letette a kezem a kapanéra, és elkezdte simogatni a tenyerem. Ránéztem, de ő csak a kezemet figyelte, és haladt egyre felfelé. Először a karomat simogatta, aztán megérintette a nyakam, legeslegvégül az arcom. Aztán kisimította a hajamat az arcomból. Keze nagyon gyengéd volt.
- Gyönyörű vagy... - suttogta alig hallhatóan. Közel hajolt hozzám, és ajka hozzáért az enyémhez. Tudtam, hogy ő is érezte, még nem jött el az első csók ideje. Ezért csak egy szájrapuszit kaptam tőle. Elhajolt és mélyen, nagyon mélyen nézett a szemembe. Aztán hirtelen szélesen elmosolyodott. - Még nincs vége... - suttogta, majd felállt, engem is felhúzott, és odavezetett egy... egy... hajóhoz! Nagyon szép yacht volt, tök modern meg minden, nagyon tetszett. Ott "parkolt" a Szajna partján, és ránk várt. Nem volt rajta senki, még kormányos sem, és ezt már végképp nem értettem. De most nem volt időm faggatózni, mivel Tomi odament a kormányhoz, és elindította a hajót! Ő! Egyedül! Ez nagyon menő! - Látom tetszik! - mosolygott.
- Igen, nagyon! - válaszoltam. Elindultunk valamerre (fogalmam sincs merre), és végig dumáltunk. Mindenféléről. Suliról, kajáról, Budapestről, rapperekről, meg hasonlókról. - Akkor Flo Rida a kedvenced?
- Igen. Annyira jól rappel! Imádom. De akiket még nagyon szeretek az Pitbull és Sean Paul. Ők is olyan jók. Az az álmom, hogy egyszer olyan híres rapper legyek mint ők. Olyan emberekkel dolgozhassak együtt mint Olly Murs, Simple Plan, T-pain, és David Guetta! Erre vágyom. Mindennél jobban. Hogy egy kis nyominger Magyarországról egyszer kikerülhessen egy jó rapper.
- Ez szép cél! És mi lenne a neved? Valami frappáns művésznév kéne. Pitbull sem Pitbull igazából. Kéne valami olyan név, amit ha egyszer hall az ember, akk megjegyzi.
- Hát... ezen még nem gondolokoztam. Találj ki nekem valamit. - ajánlotta fel.
- Hm... Eiffeler... Mr. Paris... Budaris... - mondtam párat kapásból.
- Budaris? Budapest + Paris. Ötletes. Ezek mind nagyon jók de nincs meg bennük az a plusz... amitől megjegyeznek az emberek.
- Majd még töröm a fejem. Kitalálunk valamit!
- Abban biztos vagyok. - mondta. Utána még beszélgettünk erről egy kicsit, de aztán felvetődött egy érdekes téma. - Én nem akarok veled erről beszélni, de Viktor megkért, és ő az öcsém. Szóval. Csak megkért, hogy beszéljek veled Cinthiáról, és derítsem ki mit szeret. Viktor nagyon megkedvelte, de fél, hogy el fogja cseszni. Na?
- Hát megnyugtathatom, hogy Cinthia még egy pasi miatt se keresett 2 órán keresztül ruhát. Ő is megkedvelte. De ha nagyon akarja, pár dolgot mondhatok róla. Hol is kezdjem... Irtó jó tanuló, mindenből ötös. Viktor ne nagyon kérdezzen rá a szüleire, majd ha akarja elmondja. Újságírónak készül, egyetemre megy jövőre. Szép hangja van, és szeret is énekelni, meg színészkedni. Imádja a sorozatokat meg a filmeket, minden megható filmen sír, sőt egyszer még egy videóklippen is elsírta magát, úgy meghatódott. Nagyon szeret shoppingolni, és egészségesen táplálkozik. Legalábbis próbál. Mellettem elég nehéz... Kedvenc kajája a sushi, kedvenc énekesei Taylor Swift, Bruno Mars, és Usher. De Olly Murst is szereti. Úgy nagyjából ennyi. - fejeztem be.
- Köszönöm. Viktor örülni fog. Mi történt a szüleivel?
- Ahogy mondtam: majd ha akarja elmondja. Én nem akarom az ő életét kiteregetni. Bocsi.
- Nem baj. Csak kérdeztem. - mondta, és utána elkezdtünk tök másról beszélni. 11 volt, mikor kikötöttünk. Elindultunk a járdán, vissza a hotelba. Mikor odaértünk elé, megszólalt. - Remélem élvezted az estét. Én nagyon! - vigyorgott.
- Én is. Köszönöm! Figyelj... majd még találkozunk.
- Abban biztos vagyok! Holnap Viktorék mennek randizni, és az se lesz ennél rövidebb. Majd kitalálunk valamit.
- Oké. Szia! - köszöntem, és elengedtem a kezét (mivel egész eddig fogtam!). Mármint elengedtem volna, ha engedi. Visszanéztem rá, ő meg közelebb húzott magához, és adott egy puszit az arcomra.
- Most már mehetsz! - engedett el, és elindult a hosszú utcán. Felmentem a szobánkhoz, és kopogtam. Nem volt válasz, gondoltam Cinty már alszik. Benyitottam, és Jóbarátokos dvd-ket láttam az asztalon a nappaliban. Biztos azt nézte. Bementem a szobájába, de nem volt ott. Hol lehet? Átnéztem a fürdőt, a konyhát, a medencét, de még a teraszt is. Nem volt sehol. Egy kicsit megijedtem, hisz nem mondta, hogy készül valahova. Megcsörgettem, de nem vette fel. Na ebből elég! Lementem az utcára, és a klub felé vettem az irányt, ahol Viktor szokott játszani. Bementem, és körülnéztem. Megláttam Cinthiát, épp a bárnál ült, Viktorral. Már épp azon voltam, hogy odamegyek és leüvöltöm a fejét, amiért így rám ijesztett, de aztán inkább nem tettem, két okból. Az egyik, hogy épp indult a táncparkettre, Viktorral. Láttam, hogy nagyon jól érzi magát, és nem akartam megzavarni. Biztos csak azért jött le mert unatkozott egyedül, ami miattam volt. A másik ok pedig, hogy biztos csak azért nem hívott fel, hogy lejön, és ne keressem, mert nem akarta megzavarni a randimat. Szóval arra jutottam, hogy inkább hagyom. Visszamentem a hotelba, már majdnem fél egy volt, úgyhogy bedőltem az ágyba. 2 perc se telt bele, én már aludtam.