20. Rész: Egy pohár koktél

Itt a 20. rész! Tudom, rövid lett de azért remélem tetszik! Jó olvasást! *Bia*

"- Akkor este! - néztünk vissza a hotel ajtajából."

És így is lett. Este kilenc felé lementünk a klubba, és jót szórakoztunk. A fiúk zenéltek, táncoltunk, röhögtünk, meg a szokásos. Kezdem igazán nagyon jól érezni magam Viktorral. 5 napja ismerem. És még ötször ennyi időt tölthetünk együtt. Tudom, nem kéne ezen rágódnom, Vivi is megmondta, hogy fölösleges. De nem tudok mit csinálni, akárhányszor megcsókol, csak az jár a fejemben, hogy vajon mit jelentek neki. 5 napja ismerem. Ez még nem lehet komoly. De akkor is. Mi van ha esetleg komolyra fordul? Mit csinálunk 25 nap múlva? Mert ez nem egy film, vagy ilyesmi. Nincs bebiztosítva a happy end. Mi van ha nem lesz jó a mi kis "történetünk" vége? Akkor mit csinálok? Összeroskadva fekszem majd az ágyamban, és álomba sírom magam? Nem akarom, hogy ennek az egy hónapnak vége legyen, és vissza kelljen térnem Budapestre. Ott nincs Eiffel-torony. Nincs Gucci üzlet (legalábbis olyan nincs ahol Viktor az egyik eladó). Nincs klub, ahol az Eiffel-Pop játszik... Istenem!! Miért nem lehetett ez a nyaralás normális? Miért nem tudtuk tartani a megállapodásunkat? Semmi pasi. Zéró. Semmi. Nuku. Ezt nem hiszem el. Apropó. Én most miért ezen tipródom? Viktor épp az egyik kedvenc számomat énekli a színpadon, erre én itt ülök, kólát szürcsölve (egészséges életmód...), és azon agyalok hogy mi lesz ha...! Nem mindegy? Cinty, kapj az eszedhez! Viktor kedvel téged! És ő se közömbös a számodra! Menj, és táncolj. Érezd jól magad! Igen, egy hónapod van, de ha végig ezen filózol, nem is lesz jó. Élvezd ki, amíg itt vagy! Várjunk csak... most tényleg magammal beszélek? Kezdek begolyózni... Ennek tudatában inkább átbaktattam a tánctérre és buliztam egyet Bruno Mars egyik új számára. Mit érdekel engem, hogy mi lesz 3 hét múlva? A lényeg, hogy most mi van. Csak ez számít.
Éjfél körül Viktort váltotta Tina, ezért a fiúk lejöttek hozzánk, és velük táncoltunk tovább. Az este amúgy nagyon jól telt, volt, hogy táncoltunk, de volt, hogy egyszerűen csak leültünk és beszélgettünk. Olyan 1 óra körül végül úgy éreztük, hogy ideje hazamenni. Épp elköszöntem Viktortól, mikor rendelt egy koktélt. Na ezen kicsit kiakadtam. Mi a francért rendel koktélt? Nekem elég egy alkoholista. Az anyám...
- Mit csinálsz? - kérdeztem tőle. Ketten voltunk, Viviék máshol búcsúztak.
- Iszom egy koktélt... Mert? - értetlenkedett.
- Nem iszol. Nem engedem. - mondtam határozottan.
- Meghibbantál? Már mért ne ihatnék? Felnőtt ember vagyok! - hadakozott.
- Nem érdekel! Nem iszol!
- Egy pohár koktéltól még nem leszek részeg, vagy ilyesmi. Hagyjál már! - röhögött.
- Azok után, ami Vivivel történt, nem akarom, hogy igyál. - vallottam be, de ez sem hatotta meg.
- Figyelj, mondom, hogy ez csak egy pohár koktél! Nem fogok berúgni. Értsd már meg!
- Nem tudhatod.
- Tudod mit? Felhívom anyukádat, ő a szakértő ebben a témában. - mondta ki. És akkor lefagytam. Nem tudtam reagálni. Nem tudtam visszavágni, de nem is akartam. Ez azért nem volt szép! Láttam rajta, hogy a beszólását azonnal megbánta.
- Hogy képzeled? - kiabáltam rá, és egy akkorát lekevertem neki, hogy csak úgy csattant. Ehhez nincs joga! Én sem szeretem anyut, nem is beszélek vele, és nem is vágyom rá. De ez azért már túlzás! Van képe az arcomba vágni, hogy anyám alkoholista! Nagyon csalódtam Viktorban. Nem hittem volna, hogy ő valaha meg fog engem bántani. Ez most nem olyan volt, mint az eddigiek. Most nem egy testvérét hittem a barátnőjének, és nem az exe mesélt be nekem hazugságokat. Ezt nem nagyon lehet kimagyarázni, a saját fülemmel hallottam. A pofon után sarkon fordultam, és kimentem az épületből. Jobbra fordultam, és a hotelig rohantam. Mikor beértem a szobámba, lerogytam az ágyamra. A hátamra feküdtem, és bámultam a plafont. Hogy mondhatott ilyet? Jézusom...
A következő pillanatban berontottak az ajtómon, de mikor odapillantottam, legnagyobb meglepetésemre nem Vivi volt az. Sőt, még csak nem is Viktor. Tina állt az ajtómban.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem furán. Neki most épp énekelnie kéne.
- Láttam a pofont. Mi történt? - kérdezte, de mivel még mindig furán néztem rá, így szólt. - A háttérénekesem beugrott helyettem. Szóval?
- Na jó. Nem tudom, tudod-e, de anyukám alkoholista. Nem ő nevelt fel, hanem a nagynéném, anyukámmal nem tartom a kapcsolatot. Ezt Viktor tudja. Ma, inni akart egy pohár koktélt. Engem az ilyen dolgok nagyon érzékenyen érintenek, azon is kibuktam mikor Vivi olyan nagyon bepiált, de csak azért nem haragudtam rá, mert úgy éreztem, az én hibám, mivel egyedül hagytam. Mindegy. Szóval Viktor rendelt valami koktélt, én meg ellenkeztem. Nem akartam, hogy igyon. És akkor mondta, hogy egy pohártól még nem lesz baja, de én erre azt feleltem, hogy nem tudhatja. És akkor a következőt mondta: "Tudod mit? Felhívom anyukádat, ő a szakértő ebben a témában.". És akkor lekevertem neki egyet. Megérdemelte... - fejtettem ki a problémámat Tinának.
- Ez durva... - töprengett. - De csak hogy tudd. Viktor sose akarna megbántani.
- Mégis megtette. - suttogtam. Tina erre nem nagyon tudott mit mondani, inkább elköszönt, és elment. Én meg gondolkoztam, gondolkoztam, végül elnyomott az álom.