17. Rész: Micsoda nap!

"- Tina most hívott sírva... - mondta Tomi..."

- Mi történt? - kérdeztem én is.
- Geri ideutazott. - felelte Tomi. Mi? Ki az a Geri?
- A barátja? - kérdezte Viktor.
- Igen. Idejött. Tina felhívott, azt mondta, hogy menjünk hozzá, a lakásunkra, amilyen gyorsan csak tudunk. Sírt. Megkérdeztem mi a baj, azt válaszolta, hogy Geri itt van. Utána letette. - mondta Tomi.
- Akkor mire várunk? - kérdeztem. - Menjünk! - mondtam idegesen. Nem nagyon értettem, hogy mi van, de azért izgultam Tináért.
- Jó. Gyertek. - fogta meg Tomi Vivi kezét, és elkezdte húzni, mi meg követtük őket. Mi Vivivel a saját szállásunkra mentünk, átöltöztünk, és utána mentünk át Tomiékhoz. Bekopogtunk, és Viktor nyitott ajtót.
- Gyertek... - invitált be minket. Beléptünk, és a látvány valami eszméletlen volt. De ezt majd később ecsetelem. Tina ott ült feküdt a kanapén, a nappaliban, és sírt megállás nélkül. Arcát egy párnába temette, Tomi pedig ott ült mellette, és simogatta a haját.
- Akarod, hogy megöljem? - kérdezte Tomi.
- Ne... he... hem... - szipogta Tina.
- Gyertek, üljetek le. - mondta Tomi, mi meg Vivivel leültünk 1-1 székre, majd Viktor is követte a példánkat.
- Mi történt? - kérdezte Vivi.
- Hát... Geri ideutazott... - kezdte Tomi, de Tina felült (szétbőgött arccal), és belé fojtotta a szót.
- Majd én. - mondta. Elővett egy zsepit, megtörölte az arcát és kifújta az orrát, majd belekezdett. - Szóval. Én itthon voltam, és néztem a tv-t, mikor kopogtattak. Kinyitottam, és Geri állt előttem, amit nem tudtam hova tenni... - kezdte, majd szó szerint felidézte az egészet:

Tina szemszöge:

- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem boldogan két csók között, majd beinvitáltam.
- Beszülnünk kell. - válaszolta komolyan.
- Jó. - mondtam, és leültünk.
- Szóval... figyelj... Tina. Tudod, hogy én nagyon szeretlek. - kezdett bele, és én tudtam, hogy ez nem jó jel. Ha egy pasi valamit így kezd, abból nem sülhet ki jó. - De... amióta idejöttél, olyan magányos vagyok... Nagyon szar érzés. Egyik nap lementem egy bárba a haverjaimmal. Az egyikük, Krisztián, bemutatott nekem egy lányt. Dóra... tudod, ő nem rég költözött a városba, nagyon szép, kedves... és a teste... Szóval érted. - itt már a sírás kerülgetett. - Beszélgettük, nagyon vicces, kedves, meg minden... És az este végére nagyon összebarátkoztunk. Megadta a számát, én pedig már másnap felhívtam... és... azóta... járunk... - fejezte be. Visszafojtottam könnyeimet, felálltam és úgy döntöttem a méltóságomat még azért megtartom.
- Ez mikor volt? - kérdeztem.
- Hát... - látszott rajta, hogy nem nagyon akarja elmondani. - június... 8...
- Mi?? - üvöltöttem, és akkor már sírtam is... Ja persze... a méltóság... - Az egy héttel azután volt, hogy idejöttem!! Rohadt magányos lehettél...! De miért? Geri, miért? Hisz olyan jól megvoltunk! Hát nem emlékszel? A Balaton parton... az út széli kávézóban... a füredi aquaparkban... - soroltam emlékeinket. - Ezek már mind semmik?
- Tina, nézd, te nagyon rendes vagy, és nagyon jó volt veled... na de Dórika...
- Tessék? Dórika? Engem sose becéztél! - kiabáltam. Felállt, és most már ő is hangosan folytatta.
- Ugyan már! Hogy a jó francba lehet azt becézni, hogy Tina?? Tincike? Tincuka? Tinácskácska?
- Nagyon vicces. De most pontosan miért is jöttél ide? Hogy a porba tiporj, és akkor rúgj belém mikor már a földön vagyok? Milyen sportszerű.
- Azért jöttem ide, hogy ne telefonom szakítsak veled.
- És ez miért most jutott eszedbe? Már majdnem egy hónapja jársz Dórikával! - mondtam gúnyosan.
- Még neked áll feljebb? Te voltál az, aki ott hagyott engem, egyedül.
- Tudod, hogy miért jöttem el! Jól tudod! - mondtam neki komolyan.
- Kit érdekel, hogy elváltak a szüleid? Mindennapos eset! - mondta flegmán.
- Most menj el... - suttogtam. - Most menj el, mielőtt kiteszlek, egy pofon kíséretében. És azt ajánlom, jól bújj el. Ismered Tomit... - zártam le a vitát, majd leroskadtam a földre, és sírtam. Geri felállt, és távozott. Még az ajtót is volt képe bevágni...

Cinthia szemszöge:

Még az ajtót is volt képe bevágni... - fejezte be Tina. Te jó ég! Ez a Geri gyerek egy állat! Hogy képes ilyet tenni Tinával? Jézusom...
- Tina... annyira sajnálom. - mondtam.
- Á, hagyjad. Ez "minden napos eset..." - felelte.
- Mondd csak, milyen Geri is ez a Geri? - tette fel a kérdést Vivi.
- Vergeci. Elég fura név... miért? - kérdezte furán Tina.
- Mi??!! - kérdeztem. Vergeci Gergő volt Vivi első gimis barátja!!
- Ő volt az első barátom a gimiben... - mondta Vivi. - Nagyon megbántott.
- Akkor most már duplán megölöm! - járkált fel-alá Tomi.
- Ne haragudj Tina. - állt fel Vivi. - Ne gyere utánam! - utasított engem. - Te se! - mutatott Tomira,  majd elment. Én értettem miért. A többiek annyira nem.
- Figyeljetek, tudom, hogy még csak 6 óra, de én lefekszem. Most már megnyugodtam, de fáradt vagyok. Hosszú nap volt. Köszönök mindent. - jelentette ki Tina, majd bement a szobájába. Én meg ott maradtam két kíváncsi tekintetű sráccal.
- Mi van Vivivel? - kérdezte most már tényleg totál idegesen Tomi.
- Geri az ő életében fontos szerepet játszott. - kezdtem bele a hosszú mesébe. - Elsős gimisek voltunk, mikor Geri, aki 11.-es volt szemet vetett Vivire. Ő már akkor nagyon jó csaj volt, de persze 14 évesen naiv is. Geri az egyik legmenőbb srác volt, érthető, hogy kapott az alkalmon, hogy vele járhat. Novemberben kezdődött. Minden nagyon jól ment, mindig együtt voltak, az összes sulis rendezvényen együtt jelentek meg, a suliújság is állandóan úgy emlegette Vivit, hogy "a világ legszerencsésebb lánya". Engem abban az időszakban kissé elhanyagolt, de engem nem zavart, csak azt akartam, hogy boldog legyen. És az volt. Egészen március 13.-áig. Előtte pár héttel Vivi szülei felléptek a kapcsolatuk ellen, mondván, Vivire rossz hatással van ez a szerelem. Nem túl jó tanuló, kettes-hármas, de akkor 7 tárgyból bukásra állt. Vivi persze nem hallgatott rájuk, tovább randizott Gerivel, és a szüleivel se beszélt, mindig csak hazament, levágta a cuccát, elment valahova Gerivel, és utána csak késő este ment haza, hogy még találkoznia se kelljen a szüleivel. Március 12.-én egy óriási, üvöltözős, lámpa repkedős balhé volt náluk, Vivinek meg akartál tiltani, hogy Gerivel találkozzon. Ezt ő nem akarta, és óriásit veszekedtek. Utána éjszaka felhívta Gerit, és elmondta neki, mi történt. Geri azt mondta, megszökteti. Vivi nem tudott tisztán gondolkodni, teljesen elege lett a szüleiből, és igent mondott. Azt beszélték meg, hogy hajnali 5-kor találkoznak a kedvenc helyükön, az iskolánk melletti parkban lévő hintánál. Vivi összepakolta minden fontosabb cuccát egy táskába, és kiosont a házból. Zuhogott az eső, de még így is háromnegyed 5-re odaért. Mindene át volt ázva, kétségbe volt esve. Fél 7-ig várt Gerire... de ő nem jött el. Vivi hazament, és négy napig megállás nélkül sírt. Geri pedig felszívódott, a szüleivel együtt, mintha soha nem is lett volna. Másnap nem jött be a suliba, a szülei nem mentek dolgozni. Minden holmijukat összepakolták, és elköltöztek. Többé senki nem hallott felőlük. Volt egy olyan pletyka, hogy leköltöztek a Balatonra, de sose derült ki. Utána Vivinek voltak kapcsolatai, és mind nagyon sikeres volt. Mindig boldogan váltak el, és barátok maradtak. De én tudom, hogy ez miért volt. Egyiket se szerette igazán. - fejeztem be, és letöröltem azt az egy könnycseppet, ami időközben végigfolyt az arcomon. A fiúk pedig nem bírtak megszólalni. Aztán pár perc hallgatás után Viktor végre kinyögött valamit.
- A pletyka igaz volt. A Balatonnál laktak. Tina ott ismerte meg. Utána csak Tina miatt visszaköltöztek Pestre. Nagyon szerették egymást... - mondta.
- Te jó atya úristen... - jött ki Tina a szobából. - Ezt a szemét állatot! - úgy látom mindent hallott. - Hogy képes ilyet tenni egy lánnyal? Ez még durvább mint amit velem tett... te jó ég! - hüledezett, majd visszament a szobájába.
- Majd jövök! - állt fel Tomi és kiment a lakásból. Gondolom Vivi után, ami ilyenkor nem jó ötlet, de nem hiszem, hogy meg tudtam volna megállítani.
- Szóval... - mondtam, mikor Viktorral ketten maradtunk. - Elváltak a szüleid? - kérdeztem. Ezt a részletet kiragadtam Tináék veszekedéséből.
- Éreztem, hogy a veszekedés ezen része megragad benned. Azt hiszem itt az ideje, hogy elmeséljem mi volt a szüleimmel. - egyezett bele. - Tehát. Magyarországon születtünk, és ott is éltünk. Egész jó életünk volt, mindaddig, amíg apám ki nem találta, hogy neki a pénz és a munka fontosabb, ezért ő visszaköltözött Franciaországba, otthagyva anyut 3 gyerekkel. Az az időszak nem volt könnyű, de átvészeltünk. Utána 6 évig nem láttuk apát, de aztán azzal jelent meg, hogy látni akar minket, hisz mégiscsak az apánk. Anyu nem akart beleegyezni, de az ügy bíróságra került, és megvolt az ítélet. Minden nyarat itt kell töltenünk. Apuval mondjuk egyszer se találkozunk az itt töltött idő alatt, mert ő igazából csak azért hoz minket ide, hogy gyakoroljuk a franciát, meg tapasztalatot szerezzünk, hogy egy nap majd átvehessük a kis semmi üzletét. Anyu ilyenkor otthon van, és... hát... várja a halált. Nagyon rég óta dohányzik, ezért az orvosok már majdnem biztosra mondják, hogy a tüdőrák fogja elvinni. Ez pedig így elég kiszámíthatatlan. Apuval szoktunk telefonon beszélni, egyszer mikor megérkezünk, meg egyszer mikor hazaindulunk. De ezt mindig én csinálom, Tomi nem hajlandó ezt megtenni, hisz nem képes megbocsátani neki a tetteit. Én nem akarok haragban élni, bár én is mérges vagyok rá azért, amit velünk és anyuval tett. De Tina az, akit nem érdekelnek a bűnei, ő azt vallja, hogy akkor is az apja. Szóval... nagyjából ennyi. - fejezte be. Hú... ez így sok egyszerre. Tinát megcsalják, Vivinek feltépődnek a régi sebei, Viktor meg egy családi tragédiáról magyaráz. Micsoda nap!
- Hú... hát ez... én... sajnálom. - nyögtem ki.
- Nem kell. Ez csak egy átlagos család története.

Tomi szemszöge:

Kiléptem a házból, és elindultam az úton. Gyorsan vettem lépteimet egészen Viviék hotelszobájáig. Bekopogtam de nem jött válasz.
- Vivi... tudom, hogy itt vagy! Engedj be! - kiabáltam be neki.
- Nem! Most egyedül akarok lenni! Hagyjál! - jött a válasz. Nem fog beengedni... De... bezárta az ajtót? Lenyomtam a kilincset. Szerencsém volt, az ajtó kinyílt, és megpillantottam Vivit, ahogy a kanapén fekve sír. - Azt mondtam, hogy hagyjál! - üvöltötte, és hozzám vágott egy párnát, ami nem talált célt, nagy puffanással érte a földet.
- Nem. Itt akarok lenni melletted. Támasz akarok lenni! - mondtam neki, ő meg rám se nézett.
- De nekem nem kell támasz! Ami kell, az egy jó forró fürdő, gyertyával, zenével, utána meg egy forrócsoki, és már jobban is leszek. De ott még nem tartunk. Ez most még a "sírd szét az agyad" fázis. Úgyhogy most menj el! - kiabált még mindig.
- Jó, elmegyek. De ha kell valaki akivel meg tudod beszélni... itt vagyok.
- Nem fogok veled a volt pasimról, életem legnagyobb szerelméről beszélgetni. - vallotta be az igazi okot, amiért nem akar engem maga mellett tudni.
- Nem érdekel. Csak mondd el mi a baj. - mondtam. Egy kicsit elgondolkozott, majd végül rám nézett. Arca vörös volt a sok sírástól, ahogyan szemei is.
- Jó. Gyere ülj le. - mondta, én meg követtem az utasításokat. - Gondolom Cinty már mindent elmondott.
- Igen. - vallottam be.
- Tomi... - sírta, és jó szorosan átölelt. - Ígért meg, hogy mindig betartod a szavad. Ígérd meg nekem! Még egyszer nem tudnám azt elviselni...
- Megígérem. - mondtam, és elengedett.
- Fél óra után, már tudtam, hogy nem fog eljönni. De a remény utolsó, nyomorult szikrája még akkor is élt bennem.
- Úgy sajnálom. - néztem mélyen a szemébe.
- És azóta se tudtam rájönni miért csinálta ezt. Fogalmam sincs. Egyszerűen... minden olyan jól ment... Aztán egy csapásra elvesztettem. - erre nem tudtam mit mondani. De most komolyan! Erre mit lehet válaszolni? - És csak álltam ott a zuhogó esőben... egyedül... Attól félek... hogy egyszer megint olyan egyedül leszek, mint azon az éjszakán...
- Vivi! Nézz rám! Nézz a szemembe! - utasítottam. - Te soha nem leszel egyedül! Soha! Megígérem, hogy nem hagyom! - biztattam.
- Tomi... - suttogta, és megcsókolt. Mikor elváltunk újra megszólalt. - Köszönöm. Köszönöm, hogy nem mentél el, ahogy kértem, hanem inkább itt maradtál vigasztalni...
- Tudtam, hogy szükséged lesz rám. Hé... van egy ötletem amitől jobb kedved lenne. Figyelj. Ismered Chris Brown számát, a Look at me now-t?
- Igen.
- És tudod, abban rappel Busta Rhymes.
- Ú, az nagyon durván nyomja!
- Van kólátok? - kérdeztem.
- Asszem van egy két literes. Mindjárt hozom. - mondta furán, letörölte a könnyeit és kiment a konyhába. - Itt van. - nyújtotta át az üveget mikor visszaért. Letekertem a kupakot, és hát... minek szépítsem? Megittam mind a 2 litert.
- Te nem vagy normális! Tudod mennyire fel fogsz pörögni? - hüledezett.
- Ez a cél. Na jó. Khm... khm... - köszörültem meg a torkom. - Figyelj... - és belekezdtem.

http://www.youtube.com/watch?v=8gyLR4NfMiI (01:30-nál kezdődik Busta Rhymes része)

'Cause I'm feeling like I'm running
And I'm feeling like I gotta get away, get away, get away
Better know that I don't and I won't ever stop
'Cause you know I gotta win everyday, day
Go!
See they really really wanna pop me
Just know that you will never flop me
And I know that I can be a little cocky
Oh
You ain't never gonna stop me
Every time I come a nigga gotta set it, then I gotta go, and then I gotta get it
Then I gotta blow, and then I gotta shut out any little thing that nigga think that he be doing
'Cause it doesn't matter, 'cause I'm gonna dadadada
Then I'm gonna murder every thing and anything a badaboom a badabing
I gotta do a lot of things, to make it clearer to a couple niggas
That I always win and then I gotta get it again, and again, and then again [breath]
And I be doing it to death and now I move a little foul
A nigga better call a ref, and everybody knows my style
And niggas know that I'm the the best when it come to doing this
And I be banging on my chest, and I bang in the east, and I'm banging in the west
And I come to give you more and I will never give you less
You will hear it in the street or you can read it in the press
Do you really wanna know what's next? Let's go
See the way we on it and we all up in the race and you know
We gotta go, now try to keep up with the pace
And we struggle and I hustle and I set it and I get it
And we always gotta do it take it to another place
Gotta taste it and I gotta grab it
And I gotta cut all through this traffic
Just to be at the top of the throne
Better know I gotta have it, have it

Lerappeltem Busta Rhymes részét, ami azért elég durva. Ő kirázza a kisujjából, nekem kóla is kell. Mondjuk Vivi nem tudott megszólalni.
- É... n... Úr... ist... en...!! Ez űűűber volt! - dicsért, és nevetett.
- Legalább már nevetsz! Ezt jobb hallani.
- Tudom, és köszönöm. Nem érdemes kiakadnom. Az a múlt. Mit számít már? - gondolkozott. - De figyelj... ezt mutattad már másnak is?
- Viktornak, Tinának... senki másnak.
- Egyszer elő kéne adnod a klubban. Nagy sikered lenne! Hidd el!
- Majd talán egyszer...

Cinthia szemszöge:

- Mutasd! - kérleltem Viktort. - Lécci! Akkor csak azt mondd meg, hogy hol van? Hátadon? Karodon? Lábadon?
- Nem mondok semmit. Ezt még a tesóim se tudják! - válaszolta.
- Nem érdekel! Látnom kell! - ellenkeztem. Véletlenül kicsúszott a száján, hogy van egy tetkója. De nem mondja meg, hogy mi az, vagy hogy hol van. Ajj.
- Nem! Majd! Egyszer! Talán!
- És... mikor csináltattad?
- 16 voltam.
- 16? Mit szólt anyukád?
- Nem örült... De végül megbékélt. - mosolygott.
- Értem. És... hol van?
- Nem mondom meg! Semmi nem mondok! Majd egyszer megmutatom! - egyezett bele.
- Jó. De egyszer tényleg megmutatod! Behajtom! - fenyegetőztem.
- Oké, jó, persze. Egyszer. - sóhajtott. - Amúgy... holnap elmehetnénk valahova négyesbe. Tomival már van is egy ötletünk. Holnap délben ott leszünk nálatok, ha az megfelel. De ne kérdezd, hova fogunk menni, vagy mit fogunk csinálni, mert ahogy azt már megszokhattad: titok! - vigyorgott.
- Jó. Akkor én most elmegyek. Nagyon elfáradtam. - nyomtam egy puszit a szájára. - Holnap! - Viktor kikísért, és ahogy kiléptem a lakásból, megjelent Tomi. Azt mondta, hogy Vivi jobban van, megnyugodott. Elköszöntem, és felmentem a hotelszobánkba. - Szia! - köszöntöttem Vivit. - Na, jobban vagy?
- Sokkal! - válaszolta, majd leültem mellé, és elkezdtünk pletyizni a mai napról. Mikor jól kitárgyaltuk Viktort és Tomit, lefeküdtünk, mert bár elég korán volt, mindketten fáradtak voltunk. Az ágyban fekve újra magam elé képzeltem Viktorék eszméletlen lakását.