60. Rész: Bunyó

Sziasztok! Elérkeztünk a 60. részhez! Szokták mondani, hogy ízlések és pofonok, ebben a részben inkább csak pofonok lesznek, az ízlés kimarad... Jó olvasását, komizzatok! *Bia*

"A következő pillanatban egy hatalmas lökéssel kiállított az útjából, és erős ökle csak úgy csattant Tomi állkapcsán..."

A barátom kissé hátrébb tántorgott, próbált feleszmélni a hirtelen támadásból.
- Visszaütnék, de az állatkínzás büntetendő... - mondta.
- Már úgyis voltunk börtönben, nem mindegy? - vont vállat Geri.
- Talán igazad van. De nem akarom, hogy Vivi - mutatott rám - végignézze, ahogyan kiverem belőled a lelked!
- Nem gond. Akkor majd én! - kevert le még egyet Tominak. A srác a földre zuhant, és az arcát fogva nyögött. Geri már épp belerúgott volna, de elé álltam.
- Hagyd békén! - mondtam harciasan.
- Tűnj az utamból! - pofozott meg jó erősen. Tomi erre rögtön felpattant, és idegesen nézett a támadójára.
- Megütötted? Na jó, túllőttél a célon! - ütötte gyomorszájon. - Jól vagy? - fordult hozzám, mikor Geri hatalmas kínok között meghátrált.
- Nyírd ki - utasítottam az arcomat dörzsölve.
- De... - próbált ellenkezni.
- Majd elfordulok - mosolyogtam. Tomi megpuszilta a homlokom, majd Geri elé lépett.
- Nem tanították meg neked, hogy lányt nem ütünk meg? - kérdezte.
- Ezen elv alapján rád se kéne kezet emelnem - vigyorgott gonoszan.
- Most aztán beoltottál! - röhögte ki Tomi.
- Szeretnéd ha a csajod végignézné ahogy péppé verlek?
- A szád az nagy, de ütni nem igazán tudsz! - vágott vissza Tomi.
- Azt majd meglátjuk - lépett közelebb.
- Na gyere! - hívta ki Tomi.
- Várj! - tette fel a kezét Geri. - Ez egy drága fölső! - mutatott a fehér pólójára. - Ha tele lesz vérrel, nem biztos, hogy kijön - dobta le magáról a ruhadarabot. Kockásabb a hasa mint régen...
- Na jó, akkor én is! - bújt ki a felsőjéből Tomi. Hm... két félmeztelen pasi, akik miattam küzdenek... hát nem ez minden lány álma? Igen, egészen a következő pillanatig tudtam értékelni a látványt. Ugyanis Geri behúzott egyet Tominak, aki ennek következtében köpött egy nagyot. Csakhogy nem nyálat... - Kezd elegem lenni belőled! - ütött vissza, aztán tolatni kezdett egy üzlet felé. Nem értettem, hogy ezt miért teszi, de biztos voltam benne, hogy nyomós oka van rá. Megállt a bolt üvegfala előtt, és várta Geri ütését. Aki nem túl okos, ezért erővel belevert Tomiba... helyett az üvegbe, mivel a barátom félreállt. A bolt oldala ezer darabra tört szét, pár bele is állt Geri kezébe.
- Ez fájt! - kapott a sebes ökléhez. - Te akartad! - ugrott neki a fiúnak, így együtt beestek a kitörött üvegfalon. Az üzlet vásárlói egyik döbbenetből estek a másikba, alig hittek a szemüknek.
Gyorsan a srácok után siettem, nehogy lemaradjak valamiről. Nehéz volt a közelükbe férkőzni, mivel minden ember köréjük tódult, miközben ők bekavarodtak a mosdóba. Pechükre egy fotós lefotózta őket, és én épp láttam a képet is.

Geri a falnak dőlve, Tomi pedig előtte. A mosdó gyér fénye világította meg őket, ahogyan félmeztelenül harcolnak... imádkozzunk, hogy aki lekapta őket, nem újságíró volt!
Mire feleszméltem, már a bolton kívül voltak. Oda nem követték őket az emberek, annyira azért nem érdekelte őket a bunyó. Én viszont igenis utánuk siettem, mielőtt összetörnek még valamit.
- Elég! Szünetet! - kapkodott levegő után Geri.
- Álljunk le - rogyott a földre Tomi. - Vége? - nyújtotta a kezét, de Geri ahelyett, hogy megrázta volna, inkább lábra rántotta Tomit és közben kigáncsolta. Ennek következtében a rapper hatalmasat esett, és hassal érte a betont.
- Gyenge vagy! - fintorgott Geri. - Már emeled is a fehér zászlót?
- Bennem még van büszkeség... - nyögte Tomi.
- Amit most a földbe is tiportam! Talán mégsem vagy olyan erős, mint azt gondoltad - tárta szét a karját.
- Úgy gondolod? - nézett rá a földről, majd egy gyors mozdulattal belerúgott a vádlijába. Geri hanyatt esett, a feje nagyot koppant az aszfalton. - Mondd még egyszer!
- Aú... - nyüszített az alulmaradt srác.
- Na tessék, a padlóról már te se vagy olyan kemény - suttogta Tomi.
- Menj a francba! - tápászkodott fel Geri. - Elég volt belőled! - hagyta ott a szenvedő srácot. Odasiettem Tomihoz, leültem mellé és a fejét az ölembe helyeztem. Időközben besötétedett, ezért csak az utcai lámpák fényében láttam a sebes arcát.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva.
- Túlélem - erőltetett mosolyt az arcára.
- Biztos?
- Persze! Ennél jobban is ellátták már a bajom - legyintett erőtlenül.
- Most örülnöm kéne? - néztem le rá.
- Bocs, ha erőszakos vagyok - mondta őszintén.
- Nem vagy az - ráztam a fejem.
- Te pedig nem vagy buta - simította meg az arcom. - Ez viszont még mindig nálam van - húzta ki a zsebéből a nyakláncom.
- Hogy kerül hozzád? Legutóbb a földön láttam! - emlékeztem vissza.
- De mikor az a majom a padlóra küldött, azt első dolgom volt eltenni - nyúlt fel a nyakamig, hogy végre fel tudja csatolni.
- Köszönöm - mosolyogtam.
- Nincs mit - hunyta le a szemét. Én pedig hátradőltem, és gyorsan el is nyomott az álom. Ott aludtunk, kint az utcán.