53. Rész: Because of you!

Sziasztok! Itt az 53. rész, tele izgalmakkal! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"- G... G... - próbáltam kipréselni magamból az ominózus nevet."

- Geri! - segített ki mosolyogva. Belenéztem a gyönyörű kék szemeibe, és végem volt. Nem bírtam megszólalni, majdnem elájultam. Szerintem ezt ő is észrevette, de nem szólt egy szót se. Percekbe telt, mire összeszedtem magam, és ki tudtam nyögni pár értelmes és összefüggő szót.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem, mivel ez volt az első dolog, ami eszembe jutott.
- Itt nyaralok - vont vállat. És akkor eszembe jutott, hogy ő pár hete Tina miatt járt itt... biztos nem ment haza.
- Hát... hú... szia! - tértem végre magamhoz.
- Szia! - ölelt át. És akkor minden eszembe jutott. Lepergett a szemem előtt az együtt töltött 4 hónap, elejétől a végéig, attól a pillanattól kezdve, hogy leült mellém a menzán, egészen addig a percig, amíg vártam rá a zuhogó esőben. Minden apró részlet újra tiszta lett, pedig annyit fáradoztam, hogy elfelejtsem őket. A testem beleremegett az ölelésbe, és ezután már csak egy kép lebegett előttem. Ahogy állok az esőben. Hirtelen eltoltam magamtól, és rá se bírtam nézni.
- Hagyj! - fordultam el. Geri elkezdett magyarázni, de egy mukkot sem értettem a hangos zenétől. Lepattantam a székről, megragadtam a karját, és kivonszoltam a klub elé.
- Mi bajod? - nézett rám. Kint hideg volt, és erősen fújt a nyári szél.
- Te vagy a bajom! - vallottam be.
- Én? Miért én? - érdeklődött.
- Te talán már nem emlékszel arra, hogy mi történt, de egy lány sosem felejt! - mondtam halkan.
- Te miről beszélsz? - értetlenkedett.
- Istenem! - túrtam a hajamba. - Mikor jól otthagytál! Se szó, se beszéd, eltűntél! Több mint másfél órán át vártam rád, de te csak nem jöttél! - emlékeztettem.
- Jó, az nem az én hibám volt! El akartam menni, csak... - kezdte volna a magyarázkodást, ha félbe nem szakítom. Valahogy úgy éreztem, nem akarom hallani az értelmetlen kifogásait. Ha összehazudik nekem valamit, attól nem lesz jobb.
- Csak mi? Közbejött valami? Nem várt volna meg a Balaton?
- Honnan tudod, hogy Balatonra költöztem? - lepődött meg, jogosan.
- Tinától - csúszott ki a számon, pedig nem kellett volna elárulnom, hogy ismerem.
- Tinától? Az én Tinámtól?
- Először is, ő nem a te Tinád - reagáltam a szókapcsolatra, ami a lánynak nem igazán tetszett volna -, másodszor pedig igen, tőle.
- Ismered a Vész tesókat? - döbbent le.
- Igen, ismeri! - csapta ki az ajtót Tomi. A francba... - Ki ez? - kérdezte tőlem, miközben a srácra mutatott.
- Tomi, hát nem ismersz fel? - szólt közbe Geri. Tomi felé fordult, és a gyér lámpák fényében alaposabbak szemügyre vette.
- GERI!? - ismerte fel a fájó tényt. - Mit akar ez? Mit keres itt? Mit mondott? Mit csinált? - ostromolt kérdéseivel. Megértettem az aggodalmát, de nem voltam képes válaszolni neki. Hirtelen túl soknak éreztem az egészet. Geri, Tomi, Párizs... olyan volt, mintha álmodnék, és őszintén, ezt is kívántam. Hogy pár perc múlva felébredjek, és az egész csak egy homályos emlék maradjon. Mivel én elvoltam a gondolataimmal (és amúgy se voltam képes értelmes mondatokat formálni belőlük), Geri válaszolt helyettem. Bár ne tette volna...
- Neked mégis mi közöd hozzá? - kérdezte nem túl kedves hangnemben.
- Elég sok, ha tudni akarod - vágott vissza Tomi.
- Mi vagy te, a pasija? - találta fején a szöget a volt barátom.
- Képzeld, pont az vagyok! - vágta rá rögtön.
- Ne már! - fordult hozzám Geri. - Ezzel a pszichopatával jársz? - mutatott Tomira.
- Ki a pszichopata? - emelte fel az öklét a sértett, és ott helyben le is ütötte volna a nála egy fejjel magasabb Gerit, ha nem állok elé. Nem arról van szó, hogy védeni akartam volna azt a barmot, de nem akartam balhét. Viszont ezt Tomi nem tudta, ezért olyan lesajnáló arccal nézett rám, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna.
- Látod, érzel még irántam valamit - bökött a vállamba vigyorogva Geri. Tomi tekintete megfagyott, talán túl sok érzelem volt benne e mondat hallatán, és mindet nem tudta volna kifejezni, ezért inkább fapofával nézett ránk. A reakciómra várt, viszont én erre egyszerűen nem tudtam mit mondani. Aztán eszembe jutott valami...
- Szeretnéd tudni, hogy érzek? Szeretnéd? - kérdeztem idegesen.
- Igen, úgyhogy elmondhatnád végre - kért "kedvesen".
- Gyere! - indultam vissza a diszkóba (a fiúkkal a nyomomban), és egyenesen a színpad felé vettem az irányt. Épp Tina (már ők zenéltek, mivel Tomi velem foglalkozott, és egy dobos nélkül nem ment volna sokra az Eiffel-Pop) fejezett be egy számot, ezért gyorsan felléptem mellé, és egy pár mondatban elmondtam neki, hogy mik a szándékaim. Persze teljesen mást mondtam, mint ami eredetileg épp történt, mivel nem akartam, hogy tudja, Geri is köztünk van. Tina ellépett a mikrofontón (még a gitárját is átadta), így teret adva nekem. Megálltam előtte, és beleszóltam. Elnézést kértem a közönségtől a hirtelen váltásért, de elmagyaráztam, hogy csak egy dal erejéig maradok a színpadon. Cinty rémültem bámult rám, és pontosan tudtam, hogy mit gondol: "Ha Vivi énekelni kezd, ott fül nem marad hallásképes...". Igen, így tudja ő.
- Kelly Clarkson - Because of you - fordultam a bandához. Tina (aki most háttérénekesként állt a színpadon) időközben elmondta nekik, hogy nyugodtan kövessék az utasításaimat, mivel ismerjük egymást.
Tomi a tánctér közepéről figyelt, Geri valamivel hátrábbról, Cinty pedig a bárnál foglalt helyet. A szám elindult, és én beleénekeltem a mikrofonba... tisztán! Minden elsötétült, és engem rózsaszín fény világított meg.

http://www.youtube.com/watch?v=Ra-Om7UMSJc

I will not make the same mistakes that you did (mutattam Gerire)
I will not let myself
Cause my heart so much misery (tettem a kezem a szívemre)
I will not break the way you did,
You fell so hard
I've learned the hard way
To never let it get that far

Because of you
I never stray too far from the sidewalk (megráztam a fejem)
Because of you
I learned to play on the safe side so I don't get hurt
Because of you
I find it hard to trust not only me, but everyone around me (előbb magamra, majd körbemutattam)
Because of you
I am afraid

I lose my way
And it's not too long before you point it out
I cannot cry
Because I know that's weakness in your eyes (kitöröltem az első könnycseppet a szememből)
I'm forced to fake
A smile, a laugh everyday of my life (idegesen beletúrtam a hajamba)
My heart can't possibly break
When it wasn't even whole to start with

Because of you
I never stray too far from the sidewalk
Because of you
I learned to play on the safe side so I don't get hurt (itt már reszkettem)
Because of you
I find it hard to trust not only me, but everyone around me
Because of you (rámutattam)
I am afraid

I watched you die (énekeltem sírva)
I heard you cry every night in your sleep
I was so young
You should have known better than to lean on me (mutattam magamra hisztérikusan)
You never thought of anyone else
You just saw your pain
And now I cry in the middle of the night
For the same damn thing (rogytam le a térdeimre)

Because of you (folytattam halkabban)
I never stray too far from the sidewalk
Because of you
I learned to play on the safe side so I don't get hurt (itt ismét hangos lettem, már szinte üvöltöttem)
Because of you
I try my hardest just to forget everything
Because of you
I don't know how to let anyone else in
Because of you
I'm ashamed of my life because it's empty
Because of you
I am afraid

Because of you
Because of you

Az utolsó hang után elterültem a színpadon, mivel négy évnyi fájdalom nyomta a vállam. És ekkor kitört a káosz. Cinty próbált utat törni magának, hogy a közelembe kerülhessen, de nem sikerült neki. Gerihez odament a barátnője (Dórika), és rólam kezdte idegesen faggatni. Erre már Tina is felfigyelt, és ahogy megpillantotta a srácot, szinte rohanva megint felé, azzal a szándékkal, hogy kikaparja a szemét. Tomi is hasonló gyilkos gondolatokkal kutatta az exemet a tömegben, Viktor pedig csak állt, és nem tudta mit csináljon. Két választása volt: vagy segít Cinthiának, vagy Tominak (neki vagy segíteni akart, vagy pedig megállítani). De nem tudott dönteni, ezért csak állt, és figyelte az eseményeket (később ő mesélt el nekem mindent). Én már majdnem megfulladtam, rengeteg ember akart egyszerre segíteni rajtam, túl közel jöttek, ezért nem kaptam levegőt. Egyetlen nevet még képes voltam kipréselni magamból, de azt jó hangosan.
- TOMI! - üvöltöttem torkom szakadtából. A srác épp akkor ütötte volna le Gerit, már fogta a pólója nyakát, de erre a kiáltásra felfigyelt. Elengedte áldozatát, még vetett rá egy utolsó szúrós pillantást, aztán hagyta, hogy Tina kezdjen vele valamit (persze ő csak jól leszidta, a szemkikaparás elmaradt). Tomi őrült sebességgel verekedte át magát a tömegen, mikor elért hozzám felkapott, és kivitt a friss levegőre.
- Jól vagy? - kérdezte ingerülten.
- Nem - suttogtam, még mindig a karjaiban. - Vigyél haza.
Tomi bólintott, és már sietett is a szállásomra. Pár perc alatt odaértünk, a lifttel felmentünk a 6.-ra, egészen a szobánkig. Mivel én félájultan nem tudtam előkeresni a kulcsot, Tomi kezdett el kutatni a zsebeimben, miközben fél kézzel tartott (úristen... újra bebizonyosodott, hogy nagyon erős). Nagy nehezen megtalálta a keresett tárgyat, behelyezte a kulcslyukba, elfordította, és az ajtó már nyílt is. Mikor végre bent voltunk, Tomi ledobott a kanapéra, és menni készült.
- Elmész? - kérdeztem halkan. Tomi megállt, és visszafordult felém.
- Mégis, hogy gondoltad? Hogy voltál képes ilyet tenni? Először Cinty a fontosabb, aztán bemeséled, hogy én azt hiszem, nélkülem nincs élet! - kezdte a múltbéli hibáim sorolását, az első veszekedésünkkel, majd azzal, ami a Calais-ben volt. - Ezek után engem szétmar a bűntudat, amiért beszéltem neked Katáról, de kiengesztellek. Aztán egyik nap még nem szeretsz, másik nap pedig már igen! Most meg kitalálod, hogy megint nem! Most akkor, hogy is van ez?
- Nem mondtam, hogy nem szeretlek - védekeztem.
- Nem tudod, hogy hogy engedj be mást? Vagy nem ezt énekelted? I don't know how to let anyone else in! - idézett a dalból.
- Azt nem úgy értetettem... - próbáltam magyarázkodni, de nem engedte.
- Nem tudod elképzelni, hogy ez nekem milyen! Hogy is tudnád, hisz halvány, lila gőzöd nincs arról, mi az a szerelem! Egyszer éreztél valamit, 14 évesen, ami talán nem is volt igaz. De hadd világosítsalak fel: a szerelem nem ott kezdődik, hogy minden nap együtt lógsz egy helyes kék szeművel, mert akkor minden lány irigy rád! - oktatott ki, aztán az ajtó felé indult.
- De...
- Egy jó tanács - fordult vissza - a jövőre nézve: a szavaknak, főleg annak, hogy "szeretlek", súlya van. Ezt nem árt ha megjegyzed - lépett ki a hotelszobából, és bevágta maga mögött az ajtót.
Egy ideig még bámultam az ajtót, aztán hatalmas kínok közt (annyira fájt a szívem...) elterültem a kanapén, és aludtam.