59. Rész: Misu eltűnik

Sziasztok! Lehet, hogy végre rendeződik Tomi és Vivi viszonya...? Egy biztos: Geri mindent megtesz, hogy bekavarjon! Eközben pedig szegény Misu, Tina kutyája is elveszik! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"Ezt már nem vagyok hajlandó elnézni neki... Ezt nem fogom megbocsátani!"

Délben (július 27.) zenére ébredtem. Cinty szobájából szűrődött ki a szám, ezért bementem hozzá.
- Felébresztettelek? - kérdezte félve.
- Nem - füllentettem. - Mi ez a zene? - mutattam a laptopjára, ami a dalt játszotta.
- Viktor rátett még két számot a CD-re. Lazy song, Dance with me tonight, Today was a fairytale, I love you, You make me feel, She's no you, Suit & Tie - sorolta a playlist-en lévő számokat.
- Az jó - sóhajtottam.
- Mi történt Tomival? Este mikor hazaértem, már aludtál.
- Nem engedett be... ott sírtam az ajtaja előtt, de nem engedett be - szomorkodtam.
- Talán nem hallotta, hogy kopogtál - gondolkozott.
- Dörömböltem.
- Sajnálom - ült le az ágyára, én meg mellé. De már pattant is fel, mert megcsörrent a telefonja, ami a nappaliban volt. - Szia! - köszönt bele, miközben én is átmentem a nappaliba. Viktor elég hangosan beszélt ahhoz, hogy halljam amit mond.
- Kéne egy kis segítség... gyorsan! Itt állunk a hotel előtt Tomival, Tinával és Krisszel.
- Mi történt? - kérdezte Cinty.
- Misu eltűnt! - mesélte.
- Szegény Tina! Máris megyünk - tette le a telefont. - Öltözz! - utasított engem.
- Ki az a Misu? - értetlenkedtem.
- Tina kutyája! - emlékeztetett. - Siess!
- Én nem beszélek Tomival! - kötöttem ki.
- Rá se kell nézned, csak öltözz már! - sürgetett.
- Mi ez a nagy sietség? - kiáltottam a szobámból.
- Te nem láttad Tina arcát, mikor megkapta a kutyát! Annyira örült neki, most biztos nagyon kétségbe van esve! Segítenünk kell! - jött be a szobámba felöltözve.
- Nagyon gyors vagy! - kaptam magamra egy felsőt. - Mehetünk!
Lesiettünk a hotel elé, ahol Tomiék tényleg ránk vártak.
- Sziasztok! - köszönt Viktor. - Gyertek, útközben elmondom! - szállt be a kocsijába. Mivel hatan voltunk, Krisztián autója is ott parkolt Viktoré mellett, hogy mindenki beférjen. Tina beszállt a barátjához, ahogyan Cinty is az övéhez. Tomi a tesója kocsijába mellett döntött, és nekem is választanom kellett. Tomi, Viktor, Cinty, vagy Tina és Krisz. Tomi közelében sem akartam lenni, ezért a cukrász járművébe pattantam be, ami mindenkit eléggé meglepett.
Elindultunk, és én gondosan kifaggattam Tinát a történtekről. Annyi történt, hogy Krisztián (nála lakott a kutyus) lakásából kiszökött. Misut sehol nem találták, viszont a kerítésen volt egy lyuk. Valószínűleg ott lóghatott meg.
Megálltunk Krisztián lakása előtt, onnan indult a keresés.
- Szét kéne válni! - vetette fel Viktor.
- Lányok és fiúk? - próbálkoztam, mert sejtettem, hogy a "párok" lesznek együtt, ezt szerettem volna elkerülni.
- Az nem jó, akkor csak két csoport lenne - rázta a fejét Krisz.
- És mi lenne, ha én mennék arra Krisztiánnal, Cinty és Viktor erre keresnének, Tomiék meg arra - mutatott három irányba Tina.
- Nem! - ellenkeztünk egyszerre Tomival. Érdekes, még ő van kibukva? Ő nem engedett be tegnap!
- Pedig ez lenne a legegyszerűbb - tárta szét a karját Viktor.
- Ne már Tomi, kérlek! - nézett rá Tina.
- De csak miattad - adta meg magát Tomi.
Mindenki elindult a neki kiszabott irányba, így mi is Tomival. Nekünk az utcán kellett végigsétálnunk (nagyon hosszú utca, egy óra alatt értünk végig rajta), hátha Misu arrafelé kóborolt el. Némán mentünk egymás mellett, néha benéztünk egy-egy bokor mögé, de igazán nem erőltettük meg magunkat. Túlságosan iritáltuk egymást ahhoz, hogy oda tudjunk figyelni a keresésre. Azt mondjuk nem tudom, hogy Tominak mi volt a baja velem, de minden esetre nem szólt hozzám.
- Itt az utca vége, Misu pedig sehol - állapította meg, de inkább magának mondta, mint nekem.
- Ti találtatok valamit? - érdeklődött Viktor, mikor Cintyvel odaértek hozzánk.
- Nem - ráztam a fejem.
- De Margarita nem volt túl segítőkész - mutatott rám Tomi.
- Na jó, mi bajod? - fordultam felé. - Az egyetlen aki kiakadhat, én vagyok!
- Hogy mi a bajom? Te vagy a bajom! - válaszolta.
- Az érzés kölcsönös!
- Tudod, én mindent megpróbáltam, hogy rendbe hozzam a dolgokat! Először is jól megvertem miattad azt a barmot! - emlékeztetett.
- Viszont nem vállaltad, hogy miattam tetted! A szemebe hazudtál, azt mondta Tina miatt volt az egész! - vágtam vissza.
- Dühös voltam rád! Nem is értékelted a dolgot, csak annyit mondtál, hogy erőszakos vagyok!
- Mert az is vagy! - hazudtam. Nagyon jól esik, hogy Tomi ilyen keményen fellép Geri ellen, de muszáj volt elferdíteni az igazságot.
- Az semmi! - rázta a fejét. - Te nyíltan kimondtad, hogy még mindig érzel valamit Geri iránt!
- Igen, de az a valami nem szerelem volt, hanem harag és szomorúság! - hadakoztam. - De te direkt odacipeltél az Eiffel-toronyhoz, hogy a földbe tudj tiporni!
- Csak azért vittelek oda, hogy kibéküljünk! Semmi hátsó szándékom nem volt! Viszont te majdnem megcsaltál!
- Az egészet megjátszottam! A megtévesztés az egyik legjobb fegyver! - próbáltam ismét megértetni vele. - De a nyaklánc... na az nagyon gonosz volt!
- Eredetileg azért vettem, hogy kiengeszteljelek vele! De amint megláttam, hogy az a hülye megpuszil... - idézte fel.
- Nem érted, hogy semmit nem jelent nekem? Sőt, azt is értékeltem, hogy megverted! Értékeltem, csak te nem tudsz róla! - néztem a szemébe.
- Igen, mégis hogyan értékelted? - kérdezte cinikusan.
- Kivezettem a rohadt óvadékot! - adtam a tudtára ordítva. Tomi erre nem számított, arca megenyhült, barátságosabban nézett rám.
- Te fizetted ki? Az nagyon sok pénz...
- Kit érdekel a pénz, ha ott van mellette a tudat, hogy miattam börtönben sínylődsz? Ki kellett fizetnem - mondtam természetesen.
- Vivi - jött közelebb. - Úgy sajnálom. Mindent.
- Ne közelíts! - löktem el magamtól. - Ezt tegnap is megtehetted volna! Csak annyit kellett volna csinálnod, hogy kinyitod az ajtót!
- Nem tudom miről beszélsz, csak azt tudom, hogy mire visszaértem a klubba, te már eltűntél!
- Ott sírtam az ajtód előtt! De te nem engedtél be! - suttogtam.
- Mi? Ez mikor történt? - nézett rám furán.
- Ne játszd itt nekem a hülyét! Tegnap, miután eltűntél a klubból, elmentem a lakásotokra, dörömböltem, sírtam, de te annyit nem mondtál: húzz el! Hagytad, hogy ott szenvedjek!
- Miután te elénekelted azt a számot, én nem haza mentem, hanem a padhoz, megkeresni a nyakláncot! De te addigra már eltűntél... azért voltam ma olyan dühös - magyarázta, és akkor leesett.
- Viktor! Azt mondtad, hazament! - néztem a srácra.
- Nekem azt mondta - védekezett.
- Azt mondtam, hogy megyek a nyakláncért! - világosította fel Tomi.
- Honnan kellett volna tudnom, hogy az nem otthon van? - tárta szét a karját Viktor.
- Várjunk csak... - gondolkoztam. - Te honnan tudtad, hogy a nyaklánc a padnál van? - kérdeztem Tomitól.
- Cinty - mutatott a lányra.
- És te küldted hozzám a lányokat, miután elmentél? Azért tudták pontosan, hogy hol vagyok? - esett le.
- Igen. Kíváncsi voltam, mit mondasz nekik - mondta Tomi.
- És azt nem mondták el, hogy csak megjátszottam? - kérdeztem.
- De, de nem hittem el - vont vállat.
- Ha jól értem, akkor az egész veszekedésünk apró félreértésekből épült fel? - próbáltam megérteni.
- Hát nem teljesen! Geri volt a főprobléma... de a többi az baromság volt - legyintett Tomi.
- Akkor már csak egy kérdésem van! Miért verted meg Gerit? Mármint... mondott valamit, vagy tényleg csak úgy nekiestél?
- Megcsalt - válaszolt egyszerűen Tomi.
- Tényleg? - döbbentem le teljesen. Megcsalt... talán valahol legbelül tudtam, hogy ez volt az ok. De nem akartam elhinni, hisz olyan szörnyű!
- Igen... ezért húztam be neki. Aztán üldözni kezdtem, mert szemét dolgokat mondott. Végül a Louvre-nél értem utol - mesélte.
- Tudhattad volna, hogy ott elkapnak! - fogtam a fejem.
- Tudtam - vont vállat. - Szerinted érdekelt?
- Bevállaltad a börtönt, csak miattam? - kerekedett el a szemem, mivel ez így, az ő szájából sokkal jobban hangzott.
- Hülyéskedsz? Érted bármit bevállalok - mondta természetesen.
- Szeretlek - fontam össze a karjaimat a nyaka körül, és nekitámasztottam a homlokom az övének.
- De én jobban - kacsintott (Vész szokás), és már épp megcsókolt volna, de Cinty elkiáltotta magát.
- Ott van! - mutatott Misura, aki az embereket kikerülve őrült tempóban rohant a füvön.

Tomi elengedett (sajnos), és Viktorral a csavargó nyomába eredtek. Gyorsan el is kapták a szőrmókot, úgyhogy miközben Tomi felhívta Tinát, Viktor a kezében tartotta és a füle tövét vakargatta. Tina hamarosan megérkezett és nagyon örült, hogy meglett a kutyája.
- Többet ne merj elszökni, mert kikapsz! - fenyegette. Ők Krisztiánnal hazamentek, ahogy Cinty és Viktor is. A srác próbára ment (Tomi ezt az alkalmat kihagyta), a lány pedig vásárolni. Igazából ezek csak ürügyek voltak arra, hogy kettesben hagyjanak minket Tomival.
- Tessék, ez a tied - adta át a nyakláncot (ismét).
- Köszönöm. Felteszed? - fordítottam hátat, hogy be tudja csatolni a nyakamon. A kapocs nagyon kicsi volt, de épp mikor sikerült volna bekapcsolni, egy hang zavarta meg Tomit.
- Mandarin, hagyd már azt a pszichopatát! - szólt mögülünk Geri. A barátom keze megállt, az ékszer kiesett belőle és hangos csörrenéssel ért földet.
- Elég ebből a mandarinozásból! Tudod milyen idegesítő? - förmedt rá Tomi.
- Engem tudod mi idegesít? A te képed! - fintorgott Geri. Tomi figyelmen kívül hagyta a megjegyzést, majd folytatta.
- Miért nem vagy képes a nevén szólítani? Vagy az lenne a legjobb, ha nem szólítanád sehogy!
- Na jó, álljatok le! - léptem közéjük.
- Most kit is védesz? - kérdezte Geri.
- Tomit védem, ez egyértelmű - néztem rá lesajnálóan.
- Miért is? Ő egy állat, én legalább törődtem veled!
- Törődtél egy francot! Megcsaltál! - fordultam szembe vele.
- Elmondtad neki? - nézett Tomira. A következő pillanatban egy hatalmas lökéssel kiállított az útjából, és erős ökle csak úgy csattant Tomi állkapcsán...