58. Rész: A nyaklánc

Sziasztok! Úgy tűnik Tomi és Vivi helyzete egyre csak romlik, kezd kilátástalanná válni a dolog... Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"-Szakítsunk, itt és most, akkor nem kell visszafognod magad!"

És ez volt az a mondat, ami után teljesen leblokkoltam. Nem tudtam megszólalni, erre nem számítottam. Tomi látta rajtam, hogy nem igazán tudok reagálni, szóval folytatta.
- Hiszen ezt szeretnéd, nem? Hogy az őrült pszichopata eltakarodjon, és te nyugodtan lenyomhasd a nyelvedet a torkán!
- Túllőttél a célon... - nyögtem ki.
- Én lőttem túl a célon? Egyáltalán miért hív mandarinnak? Mi értelme? - kérdezte.
- Először a menzán találkoztunk... leült mellém, és én felajánlottam neki a mandarinom. Azóta így hív - vontam meg a vállam.
- Akkor én mostantól margaritának hívlak, az megfelel? - poénkodott cinikusan.
- Nagyon vicces! - ültem vissza a padra, keresztbe fontam a karjaimat, és dühösen néztem magam elé.
- Még neked áll feljebb? - ült le ő is.
- Tomi, figyelj - fordultam szembe vele. - Ennek így sose lesz vége!
- Ezt nekem mondod? Én tudom! Te még mindig szereted azt a majmot, ennek már semmi értelme - mutatott kettőnkre.
- Nem szeretem! Értsd meg, hogy nem! - győzködtem.
- Majd ha ezt neki mondod, akkor elhiszem! - makacskodott. Ezután pár percnyi csönd következett, egyikünk sem szólt egy szót se.
- Akkor most mi lesz? - kérdeztem hirtelen.
- Tudod mit? Menj a francba! - nyomott a kezembe valamit, aztán felállt és eltűnt. Utána akartam indulni, de kíváncsi voltam, hogy mit adott. Szétnyitottam a tenyerem és kiemeltem belőle az ékszert. Fekete, egyszerű békejel medál, láncra fűzve...

- Ez mi? - kiáltottam utána.
- Nem látszik? Nyaklánc - nézett vissza. - Gustave küldi! - tette hozzá gonosz vigyorral.
- Szemét! - üvöltöttem.
- Van ilyen... Margarita! - szólított az "új becenevemen", aztán elment.
- Utálom! U-tá-lom! - hajítottam el a láncot. Tisztára dejá vu az egész, ez már megtörtént, csak nem velünk. Cintyékkel is hasonlóan történt, padnál folyt a veszekedés, aztán ékszer hajigálás, és a szakítás lehetősége. Viszont mi nem szakítottunk... elvileg. A kapcsolatunk haldoklik, már csak idő kérdése az egész. Ha nem lennék ennyire szerencsétlen és szánalmas, talán ez nem történt volna meg! Rég túl kellett volna lépnem Gerin, a Because of you is értelmetlen volt! Annyira tipikus, Vivi, előbb gondolkozz, aztán cselekedj! Miért nem vagy képes megjegyezni? Most magammal beszélek? Tényleg kezdek begolyózni...
Bár most legalább értelmes dolgon veszekszünk... fogjuk rá! Eddig ennél nagyobb marhaságokról szóltak a balhéink, így legalább van értelme! Én buta vagyok, ő erőszakos, ott van Geri... á, csak áltatom magam! Ennek tényleg semmi értelme...
- Vivi! - sietett felém Cinty.
- Te mit csinálsz itt? - kérdeztem, mikor elém ért és leült a padra.
- Téged kereslek - fújta ki magát.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - néztem rá furán.
- Nem lényeg - legyintett. - Mi történt?
- Geri megjelent, vissza akar kapni, és meg eljátszottam, hogy ez nincs ellenemre. Este akarom lerázni, addig ki tudok találni valami frappáns szöveget. Tomi mindent hallott, szóval azt hiszi szeretem Gerit. Ez persze nem így van, látom a szemében, hogy hazudik nekem. Ezt 14 évesen még nem tudtam kiszűrni, ma már erre is képes vagyok. Viszont akkora rakás szerencsétlenség vagyok, hogy azt elmondani nem tudom! Hogy lehetek ennyire béna? - fakadtam ki.
- Nem vagy béna! Illetve nem, ez így nem igaz... nem csak te vagy béna! Tomi is eléggé pancserkedik!
- Olyan erőszakos... Geri szerint csak úgy neki esett, mondjuk ez biztos túlzás! Meg folyton Gustave Eiffel-el piszkál! Annyira rosszul esik... - nyöszörögtem.
- Igen, az elég gonosz tőle - helyeselt a barátnőm.
- Meg olyan gyorsan vált! Egyszer még utál, aztán felhív, aztán kiakad, aztán ékszert ad, aztán a földbe tipor... "Gustave küldi!" Marha vicces, komolyan mondom! - morogtam.
- Tudod, hogy szeret... csak dühös! Gondold el, hogy eshet neki ez az egész! Te is rosszul érezted magad mikor Katáról beszélt, azt mondta fantasztikus, láttad a képet, gyönyörű... Most ugyanaz történik, csak fordítva. Azzal a különbséggel, hogy Kata rád nézve nem jelent veszélyt, hisz halott. Geri viszont nagyon is él, a világító kék szemeivel és a 190 centijével, ami Tomi számára mindenképp fenyegetőleg hat. Biztos úgy érzi, csak a testi erejével képes megküzdeni vele, ezért használja az ökleit a dolog lerendezésére. Ettől még nem lesz erőszakos. Csak téged óv! - védte Tomit. Már épp reagálni akartam, mikor megjelent Tina.
- Sziasztok! - huppant le a kemény padra. - Hogy vagy? - kérdezte tőlem.
- Jól... leszek - tettem hozzá.
- Na látod, ebben igazad van, ugyanis Krisz meghívott minket sütizni!- jelentette be.
- Tényleg? - csillant fel a szemem.
- Igen! És egészen különleges muffinokat készített nekünk! Körülbelül most veheti ki őket a sütőből, úgyhogy nem árt sietni - pattant fel, mi meg utána. A cukrászüzlethez gyorsan odaértünk, de mikor beléptünk érdekes látvány fogadott. Laura épp Dávidot verte pofon, és folyamatosan magyarázott neki valami francia lányról. Krisz próbálta leállítani őket, mivel nagyon közel voltak a bolt teljes leamortizálásához (egy asztal már fel volt borulva).
- Hogy képzelted? Hogy léphettél félre? Nem tudom elhinni! Hogy lehetsz ilyen? - üvöltötte a lány.
- Szívem, érts már meg, hogy semmi sem történt! Azt se tudom, milyen lányról beszélsz - védekezett Dávid.
- Ne szívezzél itt nekem, mert kapsz még egy pofont! Legalább vallanád be, azok után, hogy kész tények elé állítalak! Magas, vörös lány, tüzes smink, fehér arc! - sorolta a lány tulajdonságait, amik elég ismerősen csengettek.
- Fogalmam sincs kiről beszélsz, számomra csak te létezel, jól tudod! - próbálkozott ismét a srác.
- Emlékszel, mikor tegnap a kávézóban voltunk? Miután elmentél, odaült mellém az a lány, és rólad kezdett magyarázni! Olyasmiket tudott, amit csak az tudhat, aki ismer! Elmondta, hogy össze szoktatok járni, és csak gondolta szól, mielőtt túlságosan beléd habarodom! - tombolt tovább Laura.
- A lány neve véletlenül nem Colette? - kérdezte hirtelen Krisztián, minket megelőzve.
- De! Mert? - nézett rá idegesen Lau.
- Az ő szavahihetősége elég kétséges - magyarázta Tina.
- Ti ismeritek? - döbbent le.
- Viktor volt barátnője - mesélte Cinty.
- Onnan tudta azt a sok mindent - mosolyogtam.
- Akkor nem csaltál meg? - nézett boldogan a barátjára.
- Hogy gondolhattál egyáltalán ilyet? Gyere ide! - csókolta meg Dávid.
- Ez a csaj sose áll le - vonta le a következtetést Cinty.
- Ne haragudj, Krisz - lépett a sráchoz Laura. - Kissé nagy balhét csaptunk a boltodban.
- Semmi gond! De most vendégeim vannak, úgyhogy rájuk kell koncentrálnom - próbálta kirúgni kulturáltan Krisz a tesóját és a párját.
- Már megyünk is! - siettek ki az üzletből.
- Menjetek hátra, addig itt kicsit rendet teszek - nyitotta ki nekünk a hátsó helységbe vezető ajtót a cukrász.
- Ez azért érdekes volt - kuncogott Tina.
- Szegények, tudjuk milyen Colette - pillantottam Cintyre.
- Szerencséjük, hogy Jean nem került a képbe - vigyorgott. Jó érzés tudni, hogy már tud mosolyogni a dolgon. Ez nem volt mindig így.
- De hol vannak a sütik? - néztem körbe, mivel csak üres asztalokat láttam.
- Itt - tolt be Krisztián egy asztalt, amin három dolog volt. Egy tányér, egy doboz és valami, ami papírba volt csomagolva.
- De jó! - vetette rá magát máris a dobozra Tina, miután diszkrét csókkal köszöntötte a barátját. Felnyitotta a dobozt és három muffint talált benne. Letette az asztalra a nyitott dobozt, hogy mi is láthassuk. A muffinok csokisan voltak, fehér krémmel és piros pöttyös masnival díszítve. Két csokikorong volt rajtuk, így Minnie egeres hatást keltve.

- Ezek nagyon édesek! - lelkesedtem.
- Köszönöm, szerencsére pont hármat csináltam.
- Várj, te nem kérsz? - kérdezte tőle a barátnője.
- Nem, edd csak meg. Ez lányos - legyintett. Tinának persze ez nem volt gond, lekapta a masnit a süti tetejéről és úgy nyújtotta át Krisznek.
- Tessék, most már fiús!
- Jaj Tina, ez a tied! - tolta el magától az édességet.
- Na jó! Fele-fele - adta meg magát Tina.
- Ha ragaszkodsz hozzá - sóhajtott a barátja, így hát elfelezték.
- Ez is a mienk? - mutattam a tányéron lévő Oreo-sra.
- Persze - vigyorgott Krisz.
- Nagyon jól néz ki! - ámult Cinty.

- És még finom is! - ropogtattam a kekszet.
- De mi van a csomagolásban? - bökött Tina a gondosan papírba csomagolt adagra.
- Az a legkülönlegesebb - kezdte el kibontani. - Viszont ez már tényleg lányos! - helyezte óvatosan a muffinokat az asztalra.
- Azta! - hökkentem meg.
- Hű! - kerekedett el Cinty szeme.
- Ez állati! - nézett nagyot Tina. Lányok sütik voltak, nagyon részletesek, de a lényeg: a legtöbb tetején volt egy mini táska!

- Tetszik? Kóstoljátok meg! - tolta közelebb hozzánk.
- Ez olyan szép, hogy nincs szívem megenni - rázta a fejét Cinty, mi meg helyeslően bólintottunk.
Végül azonban mégis belekóstoltunk, és nem bántuk meg. Legalább olyan jól nézett ki, mint amilyen jó íze volt.
Aztán indulni kellett, mert Tinának próbája volt, nekem meg dilemmám. Cintyvel felmentünk a szállásra és kezdődhetett Tomi és Geri kitárgyalása, valamint ki kellett találnunk, hogy mit mondjak Gerinek.
- És mi lenne, ha semmi nem mondanál... - gondolkozott Cinty. - Ha zenével kezdted, hát azzal is fejezd be!
- Arra gondolsz, amire én? - kérdeztem.
- Taylor Swift... - kezdte.
- White horse! - fejeztem be helyette.
- Tökéletes! - mosolygott.
- Hívom Tinát - vettem a kezembe a telefonomat, ami eddig az asztalon pihent.
Miután megbeszéltem Tinával a dolgot (támogatott), Cintyvel készülődni kezdtünk. Mikor megpillantottam a szekrényemben a "No boyfriend, no problem"-es pólómat, rögtön amellett döntöttem. Azt Tomi vette nekem de még egyszer se volt rajtam. Felvettem hozzá egy farmer shortot, meg felkentem egy kis halvány sminket. Mire Cinty is elkészült épp indulnunk kellett, mivel vacsorázni is akartunk valahol. Egy francia éttermet választottunk, és nagyon teleettük magunkat. Ezek után már készem álltunk az estére... ami nem lesz egyszerű.
Beléptünk a klubba, ahol épp a zenekarváltás történt. Tina odasietett hozzám, és elmondta a tervet. Ő elénekel egy dalt, aztán jöhetek én. Ezután gyorsan ment is fel a színpadra, mivel ő következett.
- Mandarin! - kiáltotta Geri a tömegből, mikor észrevett.
- Szia - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Na? Beszéltél vele? - célzott Tomira.
- Mindent elmondok, ha lemegy ez a szám - mutattam a bandára, ami épp Beyoncé egyik dalát kezdte játszani.
- Addig kérsz valamit inni? - üvöltötte a nagy hangzavarban.
- Nem, kösz - utasítottam vissza. Geri bólintott és a bár felé indult, ahol vett magának valami alkoholosat... fantasztikus.
Tina befejezte a dalt, én pedig lassan a színpad felé indultam. Közben megpillantottam Tomit, aki kíváncsian várta, hogy mit művelek már megint.
- Sziasztok! - köszöntem bele a mikrofonba franciául. - Vivi vagyok, néhány napja már láthattatok itt. Még egy számot szeretnék énekelni, ugyanannak a személynek - néztem Gerire. - Fogadjátok szeretettel, Taylor Swift - White horse!
Ezután a mikrofonállványt lehelyeztek a színpad elé, én pedig leültem az emelvény szélére. A gitár a nyakamban, a mikrofon előttem, hát elkezdtem a dalt. Előre kértem Tinát, hogy mellőzzenek mindenfajta elektronikus vagy akár élő zenét, én egyedül szeretném előadni a dalt, gitárral.

http://www.youtube.com/watch?v=7n8nbo8YsHM

Say you're sorry
That face of an angel comes out
Just when you need it to
As I paced back and forth all this time
Cause I honestly believed in you
Holding on
The days drag on
Stupid girl,
I should have known, I should have known

That I'm not a princess, this ain't a fairytale,
I'm not the one you'll sweep off her feet,
Lead her up the stairwell
This ain't Hollywood, this is a small town,
I was a dreamer before you went and let me down,
Now it's too late for you and your white horse to come around

Maybe I was naive,
Got lost in your eyes
And never really had a chance
My mistake, I didn't know to be in love
You had to fight to have the upper hand
I had so many dreams
About you and me
Happy endings
Now I know

That I'm not a princess, this ain't a fairytale,
I'm not the one you'll sweep off her feet,
Lead her up the stairwell
This ain't Hollywood, this is a small town,
I was a dreamer before you went and let me down,
Now it's too late for you and your white horse to come around

Ezután felálltam, a következőket már a lábamon folytattam (a mikrofont és visszatettem a színpadra).

And there you are on your knees,
Begging for forgiveness, begging for me
Just like I always wanted but I'm so sorry

Cause I'm not your princess, this ain't a fairytale,
I'm gonna find someone someday who might actually treat me well
This is a big world, that was a small town
There in my rear view mirror disappearing now
And it's too late for you and your white horse
Now it's too late for you and your white horse to catch me now

Oh, whoa, whoa, whoa
Try and catch me now
Oh, it's too late
To catch me now

Befejeződött a dal, visszaadtam a gitárt a tulajdonosának és lesétáltam a színpadról. Geri a bárnál ült ezért odamentem hozzá.
- Ezt te se gondolod komolyan! - röhögött a képembe.
- Halálosan komolyan gondolom!
- De Mandarin, én vissza akarlak kapni! Hát nem érted? Megint lehetne olyan jó, mint régen! - győzködött.
- Nem! Számomra csak Tomi létezik! - szögeztem le.
- Emlékezz vissza - simította meg a karom.
- Vedd le rólam a kezed! - toltam le magamról a karját, majd Viktor felé indultam.
- Hol van? - kérdeztem.
- Hazament - mondta sajnálattal a szemében.
- Most meg mi baja? - túrtam idegesen a hajamba.
- Gőzöm sincs - tárta szét a karját.
- Most már tényleg elegem van belőle! - hagytam ott Viktor, miközben próbáltam áttörni a tömegen. Nagy nehezen kijutottam a friss levegőre, és Tomiék lakásáig rohantam.
- Engedj be! - dörömböltem az ajtón. - Nem értem, hogy most mi bajod! Megmondtam neki, hogy vége, de neked ez se elég! Mit vársz tőlem? Tomi, annyira szeretlek, értsd már meg! Geri semmit nem jelent nekem! - sóhajtottam. - És erőszakos sem vagy, örülök, hogy egy kemény sráccal van dolgom! Kérlek, engedj be! - nekidöntöttem a hátam az ajtónak, és lecsúsztam a kőre. - Addig fogok itt maradni, amíg be nem engedsz! - makacskodtam. - Beszéljük meg! Egyszer legalább átbeszélhetnénk felnőtt emberek módjára a dolgokat! Azzal, hogy szórjuk egymásra a szitkokat, sokat nem érünk! - és itt már sírtam. - Nem tudom, mi mást mondhatnék! Be kell engedned! Tomi, ne csináld ezt! Legalább nyisd ki az ajtót! Hagyod, hogy itt sírjak az ajtód előtt? - temettem az arcom a tenyerembe. - Hát - álltam fel -, akkor kösz - ütöttem egy utolsót az ajtóba, és hazasétáltam.
A szálláson ruhástul feküdtem az ágyamban, és megállás nélkül bőgtem. Ott sírtam az ajtaja előtt... de ő nem engedett be! Ezt már nem vagyok hajlandó elnézni neki... Ezt nem fogom megbocsátani!