56. Rész: Parfüm

Sziasztok! Pillantsatok az oldalt található képhez, mivel kicseréltem! Keep calm! ;) Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

Cinthia szemszöge:

- Imádlak! - csókoltam meg Viktort, aztán Vivi elment.
- Én is. Tudod mi jutott eszembe? - kérdezte.
- Mi?
- Rég frissítettem a CD-t. A She's no you és a Suit and Tie még nincs rajta - emlékeztetett, miközben beszálltunk a kocsiba.
- Akkor odaadom, és ráteheted őket - ajánlottam fel.
- Mindenképp - mosolygott.
- Szerinted mi lesz Viviékkel? - váltottam témát.
- Vivin múlik! Tomi mindent megbocsát neki, de ha Vivi nem őt választja, akkor nincs mit tenni - tárta szét a karját, ami elég veszélyes volt, mivel épp vezetett.
- Fogd a kormányt! - utasítottam.
- Ne félj amíg engem látsz! - nyugtatott meg. - Majdnem elfelejtettem! Van itt neked valami! - nyúlt a hátsóülésre, de nem érte el amit keresett. - Ott van hátul!
Hátranyúltam és előrevettem az ott talált zacskót.
- Ez az? - néztem furcsán a Chanel feliratot a szatyor oldalán.
- Igen. De ezt ne hangoztasd a munkahelyemen! - nevetett.
Belenyúltam és kivettem a benne lévő dobozt. Kinyitottam, és megtaláltam az ajándékomat. Parfüm...
- Ez egy célzás arra, hogy büdös vagyok? - fintorogtam.
- Nem, dehogy! Szagold meg - kért. Ráfújtam a parfümöt a csuklómra, és megszagoltam. Az illat nagyon ismerős volt...
- Ez a te illatod! - ismertem fel.
- Mi!? - döbbent le teljesen Viktor. - Tomi! - mondta ki a tettes nevét. - Tudtam, hogy nem fogyott el a dezodorom! Áttette ide! Istenem...
- Átöntötte a dezodorodat a nekem szánt parfüm üvegébe? Cseles - nevettem.
- Sajnálom! De ha átjössz, akkor megkeresem a tiedet.
- Rendben! - egyeztem bele. Lekanyarodtunk és már ott is voltunk a házuknál. Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk.
- Tomi! Készülj tesó, mert most meghalsz! - indult fel rögtön az emeletre Viktor. Én elhelyezkedtem a nappali kényelmes fotelében, és bekapcsoltam a tv-t. Viktor pár perc múlva lejött, kezében a parfümömmel. - Tessék! - tette le az asztalra. - Visszaöntöttem.

- Köszönöm! - fújtam ismét a csuklómra (de most a másikra). - Jó illata van!
- Tomi az hiszi vicces... - ült le mellém.
- Mert az is! - jött le az említett a lépcsőn. - Jó poén volt, nem Cinty?
- Ötletes volt - vallottam be. - De jól vagy? - kérdeztem tőle.
- Voltam már jobban is - ült le ő is.
- Mi drukkolunk nektek! - mosolygott rá a tesója.
- Van egy kérésem! - jutott eszembe. - Hogy volt ez az egész megverősdi?
- Hazavittem Vivit, aztán eljöttem tőle - kezdte. - Az utcán sétálva szembejött velem Geri, és Viviről kezdett faggatni. Megkérdezte, hogy mi most tényleg járunk-e...

Tomi szemszöge:

- Ti most tényleg jártok? - kérdezte.
- Igen, képzeld! Mi most tényleg járunk! - válaszoltam.
- De Vivi az olyan fiúkat szereti, mint amilyen én vagyok, és nem az olyanokat, mint amilyen te vagy! - nézett le rám.
- Mégsem te vagy a barátja! - vágtam vissza.
- Mégsem neked énekelt!
- Mit akarsz egyáltalán tőle? Otthagytad, egyedül! Akkor most minek pedálozol? - értetlenkedtem.
- Szeretném őt visszakapni! És ez szerintem neki sincs ellenére! - vigyorgott.
- Arra várhatsz, hogy ő önként visszamásszon egy olyan kapcsolatba, amiben teljesen összetörték!
- Én nem akartam megbántani! Így jött ki! - hazudta.
- Persze... el is hiszem! Ha jelentett volna neked valamit, felhívtad volna!
- Nem volt rá lehetőségem! - tárta szét a karját.
- Nem hiszek neked! Mondd el az igazat! Mi történt? - követeltem magyarázatot.
- Na jó! Volt egy másik barátnőm... Balatonon. Távkapcsolat volt, de mivel elegem lett Vivi nyavalygásából a szüleivel kapcsolatban, inkább leköltöztem hozzá, és vittem az ősöket is - vont vállat.
- Szemét állat! - kevertem le neki egy hatalmasat. Ilyet tenni Vivivel! Jézusom...
- Hülye, ez most mire volt jó? Vérzik az orrom! - kapott a szaglószervéhez.
- Hogy voltál képes ilyet tenni vele? Csak egy gyerek volt! - kiáltottam rá.
- Épp ezért! A kis naiv mindent benyelt! Egyszerű dolgom volt!
- Megöllek! Esküszöm, hogy megöllek! - indultam meg felé, mire ő elkezdett futni. Fél Párizson keresztül üldöztem, majd végül a Louvre előtt értem utol. Péppé vertem, belenyomtam a fejét a szökőkutakba, mielőtt valaki kihívta volna a rendőrséget...

Cinthia szemszöge:

- Tehát mégis Vivi miatt csináltad! - esett le.
- Persze, ez alap - mondta Tomi természetesen.
- De ezt miért nem mondtad meg neki? - érdeklődtem.
- Mert sajt - válaszolta.
- Mi? Miért sajt? - értetlenkedtem.
- Mert lyukas - vigyorgott a rapper.
- És miért lyukas?
- Mert megrágta az egér!
- Miért rágta meg az egér?
- Mert sárga!
- Miért sárga?
- Mert sajt! - válaszolta egyszerre a két srác. Én meg a fejemet fogva próbáltam felfogni, hogy hogy képes valaki ilyet kitalálni!
- Annyi eszetek van... - néztem rájuk. - De most már ideje visszamennem a szállásra. Vivi biztos vár.
- Vivi alszik! - jött be a bejárati ajtón Tina.
- Honnan tudod? - néztem rá.
- Tőle jövök - kuporgott mellénk a kanapén.
- Mit mondott? - kérdezte gyorsan Tomi.
- Az az ő dolga! Ha te hazudsz neki, akkor én se árulom el, hogy mit mondott! - rázta a fejét a lány.
- Nem is hazudtam neki!
- Á, nem! - legyintett Tina. - Hogy is mondtad? "Miattad? Ne álmodozz, Tina miatt csináltam az egészet!" Hazugság!
- Jó, talán nem voltam teljesen őszinte! De annyira rosszul esik amit csinál! - mondta Tomi.
- És neki is rosszul esik amit te csinálsz! - vágtam vissza.
- Tehát gyilkoljátok egymást, annak ellenére, hogy közben szeretitek is egymást! - vonta le a következtetést Viktor.
- Aminek semmi értelme! - folytatta Tina.
- Ez nem újdonság, eddig egyik veszekedésünk se volt ésszerű! - vonta meg a vállát Tomi. - Mi van, ha visszamegy Gerihez? - töprengett.
- Azért Vivi se hülye! - szögeztem le.
- Viszont annak a kalácsképűnek van dumája! - szólt közbe Tina.
- Sőt, barátnője is van! Vivi ebbe soha nem menne bele - ráztam a fejem.
- Már nincs - szólt halkan Tomi.
- Mi? Ezt hogy érted? - csodálkoztam.
- Úgy, ahogy mondom! Szakítottak. Az orrom előtt.
- Mikor? - szállt be Tina a beszélgetésbe.
- Ma reggel - kezdte. - Dórika hozta az óvadékot Gerinek, kifizette a pénz aztán megpofozta a barátját. Viviről magyarázott, hogy mennyire bántja a tegnapi nap, aztán a szakítással kezdte fenyegetni Gerit. Persze a srác esküdött, hogy számára csak Dórika létezik, viszont a lány se hülye, nem hitt neki. Világosan megmondta neki, hogy köztük mindennek vége, aztán elviharzott. Gerit annyira nem kavarta fel a dolog, örült, hogy szabadult. A börtönből is, meg a lánytól is. Széles vigyort villantott felém, majd távozott a rendőrőrsről.
- Ez elég rossz hír... akkor Vivit semmi nem tartja vissza - gondolkozott Tina.
- Ez így nem igaz! - ellenkeztem. - Visszatartják a Tomi iránti érzései.
- Ha egyáltalán vannak még olyanjai - suttogta alig hallhatóan az említett.
- Tomi, megijesztesz! Te nem vagy ilyen! Mi van veled? - nézett a tesójára Viktor.
- 25 nap. Ennyi idő alatt olyan szinten az ujjai köré csavart, hogy azt elmondani nem tudom! Nem tudok rájönni, hogy egyáltalán mi fogott meg benne ennyire! A mosolya, a szemei, a humora, a kedvessége, a támogatása... és a hangja! Ezek mind, együtt! Nem tudok betelni a szépségével, minden nap vele akarok lenni! Szeretem, amióta nevetett a frappáns nyitómondatomon, amit az első találkozásunkkor sütöttem el! Nincs mese, teljesen odavagyok érte! - fakadt ki Tomi. Pár percig némán bámultunk rá, aztán az öccse szólalt meg elsőként.
- Ki vagy, és mit csináltál a bátyámmal? - döbbent le.
- Hagyd már, csak szerelmes! - védte Tina.
- De nem szokott. Ott volt Kata, aztán kész. Mást nem nagyon tudok felhozni - gondolkozott Viktor.
- De ez más - rázta a fejét Tomi. - Ez nem olyan, mint Katánál. Akkor suli volt, teljesen más környezet, felelések, dogák, tanulás... most nyár van. Katát már 3 éve ismertem, mikor összejöttünk. Vivit megláttam és kész voltam... ahogy ott ült, unta a pop számokat és Ice Tea-t kortyolgatott. Az első dolgom volt megkeresni, mikor Tina bandája jött. Mondjuk nem volt könnyű, de végül sikerült. A mosolyát és a szemeit csak akkor tudtam igazán megnézni, és le is nyűgöztek. Annyira gyönyörű - emlékezett vissza.
- Vész-Ömlengős Tomi - nézett rá Viktor.
- Mondja ezt Vész-Kacsintgatós Viktor - csúszott ki a számon.
- Tessék? - fordult felém egyszerre a három Vész.
- Hát... nem? Folyton kacsint - vontam meg a vállam. - Mind a hárman - mutattam rájuk. Egymásra néztek és miután végiggondolták a hallottakat, rájöttek, hogy teljesen igazam van.
- Nekem fel se tűnt - nevetett Tomi.
- Biztos aputól örököltük - vetette fel Viktor.
- Neki csak a szeme ráng, kacsintani még nem láttam - emlékeztette az öccsét Tomi arra az esetre, mikor a két kikötést közölték az apjukkal, aki erre szemrángással reagált.
- Az mekkora volt! - röhögött Viktor.
- Ha kikacagtátok magatokat, akkor én megyek - álltam fel. Nyomtam egy gyors puszit Viktor ajkára, aztán kimentem az utcára.
- Várj! - sietett utánam.
- Mi az? - fordultam vissza.
- Hazakísérlek - fogta meg a kezem.
- Tomi küldött? - kérdeztem.
- Igen - adta meg magát -, de ha nem jövök kinyír!
- Nekem nincs ellenemre, de ha Vivi alszik, nem keltheted fel! - kötöttem ki.
- Nem baj, akkor is jövök - indult el, engem is magával húzva. - Amúgy is kell a CD.
- Tényleg, azt el is felejtettem - csaptam a homlokomra.
- Én emlékszem... and you're dressed in that dress I like... - idézett a Suit & Tie-ból.
- Szép esküvő volt - emlékeztem vissza.
- Nem - ellenkezett. - Te voltál szép!
- A tőled kapott ruhában!
- Amit te választottál!
- A te boltodban!
- Nem az én boltom - rázta a fejét.
- Tudom, nem úgy értettem. Csak te dolgozol ott - mutattam rá, miközben odaértünk a hotel keskeny ajtajához. Felmentünk a lifttel (ezúttal szerencsések voltunk), egészen a 232-es szobáig. Benéztem Vivi szobájába, de aludt. Viktor engedelmeskedett, nem ébresztette fel, helyette átvette tőlem a lemezt és elment. Megbeszéltük, hogy este nem megyek le a klubba, mert Vivivel akarok lenni, ha esetleg felébred. Erre azonban nem került sor, ezért egész éjjel sorozatokat bámultam. Nem tudom mikor feküdhettem le, de jó késő lehetett.