"Mikor ez is megvolt, végre indulhattunk!"
Lesiettünk a hotel elé (a recepciós megkérdezte, hogy hova megyünk ilyen csinosan, ezért elmondtuk neki, hogy esküvőre), és hívtunk egy taxit. Az autó gyorsan megérkezett, úgyhogy be is pattantunk, viszont nekünk Vivivel akkor esett le, hogy fogalmunk sincs hol lesz az esemény. Tina viszont tudta, és meg is mondta a sofőrnek. Ööö... Eiffel-torony?
- Micsoda? - néztem rá döbbenten.
- Viktor mondta, hogy pont ezt a reakciót várja tőled... - vigyorgott. - Direkt nem mondták meg. Ti meg nem kérdeztétek! - vonta meg a vállát.
- Azta! Én ott még nem is jártam! - gondolkozott Vivi. Tényleg! Ott csak én voltam kettőnk közül, méghozzá egy randin...
20 perc alatt értünk az épülethez, és mikor kiszálltunk az autóból, megpillantottuk a szabadtéri ceremónia helyét. Az Eiffel-torony környéke tele volt emberekkel, lehettek vagy 500-an. Két sátor volt felállítva a hosszú rózsaszín szőnyeg két oldalán, az egyik a vőlegénynek, a másik a menyasszonynak. A szőnyeg elvezetett az oltárig, ahol a pap türelmesen várta a kezdést. A két oldal pedig tele volt pakolva szépen sorba rendezett székekkel, amik elég kényelmesnek tűntek, fehérek voltak, hatalmas rózsaszín szalagokkal átkötve. Az összhatás fantasztikus volt, minden illett mindenhez, még a pap cipője is ment a sátor cövekéhez. Ami kicsit meglepett, hogy minden székre volt kötve egy darab rózsaszín lufi, aminek a funkcióját nem igazán értettem, de gondolom csak kiderül. Viszont a lufi, a szőnyeg, a székek, és nagyjából minden elvesztette az értelmét, mikor megpillantottam Viktort. A toronytól messze állt, a (most) parkolóként szolgáló elkerített részen, Tomival az oldalán. Mindketten szmokingban voltak, fehér ingben, és rózsaszín csíkos nyakkendőben... úristen, valami eszméletlenül néztek ki!
Ha valakit sokáig bámulsz, az észreveszi, és ez most sem volt másképp, Viktor felém fordult, és elmosolyodott. Aztán megbökte a tesója vállát, és felénk biccentett. Tomi nagy nehezen megtalált minket a szemével (mondjuk Viktornak már erőteljesen kellett mutogatnia felénk, de mindegy...), és persze rögtön Vivire nézett, aki, ha jól láttam kissé elvörösödött. A srácok megindultak felénk, és mi is feléjük. Viktor megállt előttem, és mélyen a szemembe nézett. Csak állt, nem csinált semmit, mozdulatlanul várt. Elvesztem a szemeiben, legszívesebben megcsókoltam volna, de kíváncsi voltam, hogy mi lesz ebből. 5 percnyi némaság után végre megszólalt.
- Emlékszem, mikor először láttalak ebben a ruhában... Tudod mit akartam csinálni? - kérdezte, még mindig mozdulatlanul.
- Mit?
- Ezt... - húzott hirtelen magához, és megcsókolt. Gyorsan, hevesen, erőszakosan. Forgott velem a világ, alig tudtam megállni a lábamon, de végül csak sikerült. Viktor elhajolt tőlem, és úgy folytatta. - Késtetek!
- Na! - bokszoltam bele a vállába nevetve.
- Gyere, mindjárt kezdődik - húzott gyengén a karomnál fogva, így hát követtem.
Mikor elsétáltunk az egyik sátor mellett, valaki éppen kijött, ezért be tudtam lesni. Megláttam a menyasszonyt, ahogy a fotósnak pózolt... és még attól féltünk, hogy szebbek leszünk mint ő... A ruhája szenzációs volt, alig bírtam levenni róla a szemem, ha a barátom nem húz el, szerintem ott ragadtam volna!
Ja, és akkor a páratlan szépségéről még nem is beszéltem... te jó ég! Vész papának tényleg jó ízlése van!
Leültünk az utolsó sorok egyikébe (már csak ott volt hely), Tomiék pedig mellettünk foglaltak helyet (ha jól láttam, az ő köszöntésük is szenvedélyes volt...). Viktor apja már ott állt az oltárnál, nagyjából hasonló öltözékben, mint a fiai. Tina is helyet foglalt mellettünk, bár kissé szomorúnak tűnt... egészen a következő percig.
- Elkéstem? - mosolygott egy srác, aki most lépett Tina mellé. A lány felnézett rá, és nagyon megörült neki.
- Krisztián! Hát eljöttél? - ugrott a nyakába.
- Viccelsz? Ki nem hagytam volna!
- Mi van a nagy megrendeléssel? - érdeklődött Tina.
- Nem csak én dolgozom abban a cukrászdában - legyintett a sütis.
- Annyira örülök neked! - vigyorgott a lány. Viszont le kellett ülniük, és csöndben kellett maradniuk, ugyanis felcsendült a zene, és a sátor alól kilépett a menyasszony...
A zene nagyon lágy volt, illett az eseményhez. Az ara rálépett a szőnyegre, és lassan lépkedett rajta. Akire tudott, rámosolygott, és igazán kedvesnek tűnt. A haját fújta a szél, a fotós egyfolytában fotózta, de a vőlegény csak állt, és várt rá. Azt furcsálltam, hogy a lány oldalán nem állt ott az apja, mint ahogy az megszokott.
- Hol az apja? - suttogtam Viktornak.
- Biztos gáz lett volna, szerintem az apja fiatalabb mint a vőlegény... - válaszolt lazán. Felnevettem volna, ha épp nem egy meghitt szertartás kellős közepén lettünk volna. De így inkább csak hallattam egy halk kuncogást.
Közben a lány odaért az oltárhoz, és a pap belekezdett a nem rövid beszédbe. Már majdnem kezdtem unni, mikor elértünk a fogadalmakhoz, jöhetett az izgalmas rész... de sajnos ez nem a Jóbarátok, itt senki nem mondott "Emily" helyett "Rachel"-t, pedig az azért vicces lett volna. A francia tudásomnak köszönhetően ki tudtam silabizálni, hogy az ara neve Justine. Mást nagyon nem értettem, a papnak furcsa akcentusa volt, meg eléggé krákogott... ja, és messze is ültünk. Elhangzottak a "Oui, je le veux!"- ok, és csattant a házastársi csók. Majdnem meghatódtam... majdnem! Igazából semmi bajom nincs az esküvőkkel, de nem nagyon tudok meghatódni egy olyan ember esküvőjén, aki porig alázott.
Ezután a pap megkért minket, hogy az ülőhelyünkre erősített lufikat oldozzuk el, és engedjük a levegőbe. De ezt csak onnan tudtam, hogy a közelemben mindenki ezt kezdte csinálni, egyébként nem tudtam volna, mit tegyek, hiszen a tisztelendő urat nem értettem. Lassan az összes luftballon a levegőben kavargott, és nagyon jól mutattak az Eiffel-torony előtt.
A ceremónia véget ért, mindenki mozgolódni kezdett (én is felálltam), miközben a fotós elemében volt, egyfolytában kattintgatott, készített egy halom képet. Oldalra pillantottam, de Viktor nem volt mellettem. Kissé megijedtem, hiszen így nem tud megvédeni, ha esetleg...
- Mézes kisasszony, ugye? - lépett mellém... a Vész apuka! - Tegeződhetünk?
- Persze - erőltettem mosolyt az arcomra. Ha másért nem, akkor Viktorért kedves leszek.
- Szeretném a legutóbbi nézeteltérésünket tisztázni. Nem voltam önmagam, hiszen a fiam iránti szeretetem elvakított. Remélem meg tudsz nekem bocsátani! - kért elnézést. Most erre mit mondhattam volna? Nem vagyok a haragtartás híve (anyukám kivétel), és amúgy is: nagyon udvarias volt, nem akartam bunkó lenni.
- Felejtsük el! És kérlek szólíts Cinthiának - ajánlottam fel. Mézes kisasszony? Ez milyen hülyén hangzik már!
- Rendben, Cinthia. Én Matthieu vagyok - nyújtotta a kezét. Jó erősen megszorítottam, jelezve, hogy méltó vagyok a fiához. Apropó a fia. Viktor a kézfogásunk közben érkezett, és szerintem elégedett volt, hogy újrakezdtük a dolgokat. Persze ez nem jelenti azt, hogy mostantól puszipajtások leszünk, de nem utáljuk egymást feltűnően.
A lagzi is az Eiffel-toronynál zajlott, közvetlenül alatta. Ott volt a svédasztal, a torta, és az ideiglenes színpad, ahova a fiúk már felcuccoltak a ceremónia előtt.
- Bárcsak lejátszanának pár Skrillex számot... - lépett mellém ábrándozva Vivi.
- Egy esküvőn? - néztem rá furán. - Például melyiket?
- Mondjuk milyen jól hangzana az, hogy "My name is wedding, my name is wedding..." - dalolta (bár nem tudom, hogy dupstep-et hogyan lehet énekelni), mire felnevettem.
A srácok elhelyezkedtek a színpadon, és Matthieu a mikrofon elé lépett.
- Köszöntök mindenkit! Nagyon örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek! Képzeljék, pár éve, a fiaim összeálltak, és alkottak valami fantasztikusat! - kezdte franciául. Mi? Utálja a zenekart! - A mögöttem látható bandát hozták össze, és ha már Párizsban vagyunk, az Eiffel-Pop nevet adták neki. Hölgyeim és uraim, a mikrofonnál Viktor, a dobok mögött pedig Tamás! Nagy tapsot nekik! - lépett le a színpadról, és a helyére Viktor került.
- Köszönjük, köszönjük! Tudják, pár éve Tomi a következőket mondta nekem: "Figyelj, tesó! Egész jól dobolok, te tudsz gitározni... ebből összehozhatnánk valamit!". És ez a pár szó volt a kezdet. Pár hét alatt kialakult minden. Tomi dobol és rappel, én gitározom és énekelek. Viszont ez korántsem volt elég, ezért még beszerveztünk pár embert, akikkel azóta nagyon jóban lettünk - nézett végig a zenekar számomra idegen tagjain. - Ahogy a nevünk is mutatja, popot játszunk, és a célunk, hogy egy feledhetetlen estét nyújtsunk Önöknek! Köszönöm! - biccentett, mire a közönség tapsviharban tört ki.
Tomi egy nagyot ütött a dobokra, mire az első szám elindult. Justin Timberlake - Suit & Tie. Intro és rap nélkül, csak úgy, énekkel. Nekem címezve. Hogy honnan tudom? Hát... ha a szemkontaktus, és a szokásos mutogatás (ami bár most kevésbé volt feltűnő, de én azért észrevettem) nem lett volna elég, akkor egy-egy kifejezetten rám illő sornál megjelent az arcán az a jellegzetes mosoly, amit annyira szeretek.
http://www.youtube.com/watch?v=IsUsVbTj2AY
I can't wait 'til I get you on the floor, good-looking
Going hot, so hot, just like an oven
And I'll burn myself, I just had to touch it
But it's so fire and it's all mine
Hey baby, we don't mind all the watching
Cause if they study close, real close
They might learn something
She ain't nothing but a little doozie when she does it
She's so fire, tonight
And as long as I got my suit and tie
I'ma leave it all on the floor tonight
And you got fixed up to the nines
Let me show you a few things
All pressed up in black and white
And you're dressed in that dress I like
Love is swinging in the air tonight
Let me show you a few things
Let me show you a few things
Show you a few things about love
Now we're in the swing of love
Let me show you a few things
Show you a few things about love
Hey
Stop, let me get a good look at it
Oh, so thick, now I know why they call it a fatty
And aww, shit's so sick, got a hit and picked up a habit
But that's alright, cause you're all mine
Awww, go on and show 'em who you call Daddy
I guess they're just mad cause girl, they wish they had it
Oh, my killer, my thriller, yeah, you're a classic
And you're all mine, tonight
And as long as I got my suit and tie
I'ma leave it all on the floor tonight
And you got fixed up to the nines
Let me show you a few things
All pressed up in black and white
And you're dressed in that dress I like
Love is swinging in the air tonight
Let me show you a few things
Let me show you a few things
Show you a few things about love
Now we're in the swing of love
Let me show you a few things
Show you a few things about love
Hey
And as long as I got my suit and tie
I'ma leave it all on the floor tonight
And you got fixed up to the nines
Let me show you a few things
All pressed up in black and white
And you're dressed in that dress I like
Love is swinging in the air tonight
Let me show you a few things
Let me show you a few things
Show you a few things about love love love
Let me show you a few things
Show you a few things about love, hey
Oh...
És itt véget is ért a szám. Ezután még jött pár hasonló stílusú dal, de elég sokat nem ismertem. Mondjuk megértem Tomiékat, amiért nem akartak egy esküvőn kiállni Pitbull-al.
5-kor felvágták a tortát, ami csodálatosan nézett ki, viszont szerintem nem jutott mindenkinek. Nekem pont igen, mivel Viktor hozott nekem egy szeletet (ekkor már nem zenéltek, csak a hangszóróból szólt valami), azt hiszem, hogy csokis lehetett. Minden esetre nagyon jól nézett ki (még a felvágás előtt).
- Volt valami közöd ahhoz, hogy apukád ma elnézést kért? - fordultam Viktorhoz, két falat torta között.
- Nekem? Hova gondolsz? - tettetett.
- Persze, látom... - bólintottam mosolyogva. Viktor elment megbeszélni valamit Tomival, úgyhogy egyedül maradtam.
A következő pillantban megpillantottam valakit a tömegben. Megdörzsöltem a szemem, hogy megbizonyosodjak róla, őt látom. Hát, sajnos nem tévedtem. Ott állt, teljes életnagyságban, fekete koktélruhában, oldalán a kísérőjével, akinek le volt tapasztva az orra... Hogy kerülnek ezek ide?
Colette odalépett a feleséghez, és bemutatta neki a párját... Jean-t! Azt hittem, örökre megszabadultam tőle! A friss házas nagyon örült a lány és barátja érkezésének, rögtön odahívta a férjét, és bemutatta neki őket. Persze Matthieu nem ismerte Colette-et, viszont ha jól láttam, Jean-nal már találkozott. Nem voltak tisztán kivehetők a mozdulatok, elég messze álltak tőlem, és néha az arcukat is eltakarta pár ember.
Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy mit keresnek itt... Hirtelen Colette elindult arra, amerre az előbb Viktor, Jean pedig felém. Ezt nem hiszem el!
- Gyönyörű vagy! - lépett elém a fiú (persze franciául beszélt).
- Nem volt elég az az ütés amit tegnap kaptál? Állj már le! - löktem el, és megindultam Viktorék felé. Mikor megpillantottam őket megálltam, mert éppen olyan helyen voltam, hogy hallhassam amit mondanak, de ők ne vegyenek észre engem.
- Colette, hagyj már békén! Mit szeretnél? Az egész életemet tönkre tenni? Mi jó származik neked abból? - tolta le magáról (de komolyan... magáról!) a lányt.
- Nem emlékszel milyen jók voltunk? A Szajna mellett, az erdőben, a próbákon... biztosan emlékszel! - győzködte Colette.
- Egy dologra emlékszem, de arra kristály tisztán! Mikor megláttalak azzal a másik sráccal! Erre az egyre emlékszem! De ez már nem számít, továbblépetem, neked is ezt kellene tenned! - mutatott a lányra. - Elég volt már! És amúgy is, hogy kerülsz ide?
- Justine régi barátnőm, Jean pedig ismeri apukádat - magyarázta meg.
- Mi? Jean? Jean is itt van? Hol van Cinty? - fordult el a lánytól, és rémülten kezdett keresni. Persze pont ellenkező irányba ment, mint ahol én álltam, ezért utána siettem, de valaki elkapta a karom.
- Hagyd - nézett rám lesajnálóan a kéz tulajdonosa, ami elkapta a karom. Colette.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem.
- Szerintem hagyd békén - adott "tanácsot".
- Ne mondd meg nekem, hogy mit tegyek - ráztam le a karját az enyémről, de a következő pillanatban megláttam Tomit, ahogy épp Jean-t rángatja.
- Mit csináltál vele? Hol van? - ragadta meg a gallérjánál fogva a megszeppent srácot, aki nagy nehezen elmutogatta, hogy merre talál engem. Tomi odafordult, ahova a gyenge kéz mutatott, és megpillantott engem. Elengedte a srácot, és odasietett hozzám.
- Nem esett bajod? Jól vagy? - nézett végig rajtam.
- Jól vagyok... én inkább Colette miatta aggódnék - vallottam be, mikor láttam, hogy a lány ismét a barátomat kutatja a szemével.
- Miatta nem kell. Bár Viktor őt nem fogja leütni, de azért megmondja neki a magáét, ha bepróbálkozik. Most épp apukáját keresi, hogy megkérje, diszkréten tessékelje ki a párt. Nekem jutott a piszkos munka - mutatott Jean-ra. Nem sokkal ezután megérkezett két őr, karon fogták a "rendbontókat", és kikísérték őket a rendezvényről. Aztán Viktor is megérkezett hozzánk, majd Vivi, aki csak most látta meg Jean-ékat, és mivel őrök oldalán látta őket, érdekelte a dolog. Nagyjából elmeséltük neki a sztorit, de aztán én két dologra voltam kíváncsi, és mindkettőre Viktor tudott választ adni. Az egyik, hogy honnan ismerte az apjuk Jean-t, a másik pedig, hogy hogyan tudta rávenni az apját, hogy rúgja ki Colette-éket.
- Apu pár éve bejött az üzletbe, és ott találkozott Jean-al. És ő az, aki soha, semmit nem felejt el, szóval emlékezett a srácra - válaszolt az első kérdésemre. - Meggyőzni pedig nem volt nehéz. Elmondtam, hogy Colette a volt barátnőm, akit nem igazán kedvelek. Ennyi elég is volt neki. Ja, és még apró célzásként elárultam, hogy Jean nagyjából egyidős az újdonsült feleségével. Erre azonnal ráharapott, már hívta is az őröket - mosolygott.
- Ügyes! - dicsértem meg, miközben Tina és Krisz is megtalált minket.
- Láttam őket! Mi történt? - kérdezte rögtön Tina. Fáradtan felsóhajtottam, ezért Tomi ismertette a történetet.
- Úristen... - döbbent le Tina. Viszont Krisztián szerintem semmit sem értett az egészből, de így is megpróbált nagyon együttérző lenni.
Innentől kezdve persze ez lett a nap sztorija, mindannyian erről beszéltünk. Még Viktor apja is odajött, és megkérdezte, hogy pontosan mi történt. Viktor (kissé elferdítve az igazságot) elmondta neki a történteket. Matthieu nem nagyon tudott mit mondani a fia hazugságaira, ezért inkább visszament a feleségéhez.
Mikor kezdett sötétedni, Vivivel ketten álltunk a torony mellett. Kezdtem fázni, és ha jól láttam, akkor Vivinek sem volt kifejezetten melege. Elegünk volt a napból, egész nap magassarkúban mászkáltunk, hideg volt, a fiúk nem voltak mellettünk, Jean, Colette... hosszú nap volt.
- Fázol? - lépett hozzám Viktor, aki a bambulásom alatt érkezhetett.
- Egy kicsit - vallottam be.
- Tessék - tette rám a zakóját, amit egy csókkal köszöntem meg. Vivi is megkapta a maga öltönyét, viszont ennek ellenére is haza akartunk már menni.
- Nem megyünk? Annyira elfáradtam! - nyafogott Vivi.
- Menjetek haza Tinával meg Krisszel, ha jól láttam ők is elég fáradtak. Mi még szerintem maradunk egy kicsit - vonta meg a vállát Viktor. - De mondjuk 10 felé átjöhettek hozzánk, addigra otthon leszünk! - ölelt át búcsúzásképp. Tomiék is elköszöntek, így hát Vivivel elindultunk, hogy megkeressük Tináékat. Gyorsan megtaláltuk őket, mivel a tömeg már nem volt olyan nagy, elég sokat hazamentek.
- Hívtatok taxit? - kérdeztem tőlük.
- Igen, talán már itt is van - nézett körbe Krisztián, és meg is indult az éppen megérkező kocsi irányába. Mielőtt beszálltam volna, utoljára visszanéztem az Eiffel-toronyra. Ki volt világítva, természetesen úgy, hogy mindenhez passzoljon. Rózsaszín volt!
Végül csak beszálltam a kocsiba, és végre elindulhattunk. Először engem is Vivit tett ki a taxi, elköszöntünk Tináéktól, bementünk a hotelba, és meg sem álltunk a nappaliban lévő kanapéig. Kimerülten rogytunk le rá, és erőtlenül nyögtünk fel.
- Meghal a lábam! - rúgtam le az említett testrészről a cipőt... nagyon fájt!
- Széthasad a fejem! - túrt a hajába Vivi. Nagyjából 10 percen keresztül soroltuk a fájdalmainkat, de miután megnyugodtunk, inkább átöltöztünk. Otthoni, kényelmes ruhában sokkal jobban éreztük magunkat, mint a csinos estélyikben. Mindig is imádtam szépen felöltözni, és ha bárhova megyek, szeretek a legjobban kinézni, de azért otthon mégis csak az a legjobb, ha kényelmesen lehetsz!
Aztán a komfortos ruhától is megszabadulva lezuhanyoztam, hogy egy kicsit felfrissüljek. Nagyon jól esett a forró víz, legszívesebben órákig folyattam volna magamra, de ha az embernek lakótársa van, akkor erre általában nincs lehetősége (főleg ha a lakótárs Vivi, aki képes hangosan dörömbölni a fürdőszoba ajtón, és még be is jön, ha esetleg nem zárom be. Ami nem baj, kivéve, ha lefröcsköl hideg vízzel, és kiutasít a fürdőből. Kedves...). Miután a barátnőm is lefürdött, indulhattunk Viktorékhoz, mivel már háromnegyed 10 volt. Lassan sétálgattunk az utcákon, komótosan, nyugodtan. Elég fáradtak voltunk, még ha akartunk volna, akkor se tudtunk volna sietni.
Mikor végre elértünk a 22-es lakáshoz, bekopogtunk. Senki nem nyitott ajtót, így hát lenyomtuk a kilincset, és bementünk. Egy óriási családi vita kellős közepébe nyitottunk ajtót.
Tina a kanapén ülve zokogott, a két fiú pedig állva veszekedtek. Tomi szeme tele volt könnyel, és vörös fejjel magyarázott Viktornak, aki szintén nagyon ideges volt, viszont ezt próbálta leplezni, hogy legalább egy valaki nyugodt maradjon közölük.
- Akkor is hazamegyek! Semmi nem érdekel, én hazautazom! - szögezte le Tomi.
- Attól, hogy hazamész, semmi nem oldódik meg! Rajta már nem tudsz segíteni! - próbálta megállítani Viktor.
- Nem érdekel, ott akarok lenni vele! - kötötte az ebet a karóhoz a rapper.
- Ő már nem fogja tudni, hogy ott vagy vele! Ő már nem érez semmit! - csuklott el Viktor hangja.
- Nem tudsz megállítani! Hazamegyek!
- Nem mész!
- De igen!
- Nem!
- De igen! - veszekedtek. Rossz volt hallgatni, annyira benne voltak, hogy azt se tudták, hogy ott vagyunk.
- Fejezzétek már be! - üvöltötte Tina, miközben letörölte a könnyeit és felállt. - Ő sem ezt várná tőlünk! Hogy vagytok képesek így veszekedni? Testvérek vagytok, az isten szerelmére! Hagyjátok már abba! Elég! - szidta őket, de aztán hangnemet váltott, és nyugodtan szólt Tomihoz. - Viktornak igaza van. Semmit nem érünk vele, ha hazautazunk... - ült vissza, és újra zokogni kezdett, még keservesebben. Tomi is leült mellé, a könyökét a térdére támasztotta, a fejét pedig a tenyerébe temette, és úgy sírt, hangtalanul. Viktor is helyet foglalt, de ő csak maga elé bámulva tördelte az ujjait, ő nem sírt. Viszont abban biztosak voltunk Vivivel, hogy valami nagy dolog történhetett...
Húúúú nagyon jó lett ez a rész, erre tényleg megérte várni. Nagyon szuper lett. Csak így tovább!!! Hihetetlen izgalmas ��
VálaszTörlésKata
Jaj de örülök, hogy tetszett! Nyugi, lesz ennél izgalmasabb is ;)
Törlés