48. Rész: VeTo

Sziasztok! Ebben a részben kiderül, hogy pontosan mi is történt, bár szerintem már van tippetek! Ha a bejegyzés jobb oldalára pillantotok, láthattok egy kérdést, amire kíváncsian várom a válaszokat! Jó olvasást, és komizzatok! *Bia*

"Viszont abban biztosak voltunk Vivivel, hogy valami nagy dolog történhetett..."

- Mi történt? - kérdeztem pár percnyi hallgatás után. A tesók felnéztek ránk, végre észrevették, hogy ott vagyunk. Persze nem hibáztatom őket, amiért nem tűntünk fel nekik, ahogy elnézem, van elég bajuk.
- Anyu... - kezdte Tina, de nem bírta befejezni.
- Megölte... - folytatta Tomi.
- Magát! - sóhajtott Viktor.
- Micsoda? Miért? Hogyan? Mikor? - tettük fel a kérdéseket Vivivel.
- Egy Eiffel-toronynál lévő, nagyszabású esküvőt általában mutatnak a tv-ben... - szorította ökölbe a kezét Tomi.
- A Fókusz-ban volt róla egy riport, és anyu minden nap megnézi azt a műsort - sírt Tina.
- Tudtuk, hogy ez lesz, ha megtudja! És mégsem tettünk semmi! - rázta a fejét Viktor.
- Ti nem tehettek róla! - guggoltam le Viktor elé. - Hogyan történt?
- Begyógyszerezte magát - válaszolt Tomi.
- De miért? - ült le a barátja mellé Vivi.
- Anyu a mai napig szereti aput, akármilyen... hát... nehéz eset. Gondolom meglátta a fiatal lányt, és belehasadt a szíve - keresett magyarázatot Tomi.
- És csak így, se szó, se beszéd elment? Nem is akart elköszönni tőletek? - csodálkoztam.
- A szomszéd talált rá, és rögtön hívta a mentőket. Már nem tudtak segíteni rajta, de találtak mellette 3 levelet. Rajta cím, telefonszám, és a mi neveink. A rendőrség hívott fel minket fél órája, hogy elmondja mi történt, és azt is megígérte, hogy a leveleket eljuttatja hozzánk - magyarázta Viktor. - Holnapra fog ideérni.
- És mi lesz a vagyonával? A házzal, meg ilyenekkel? - kérdezte Vivi. Persze, ezek a dolgok most cseppet sem fontosak, de legalább eltereljük a figyelmüket a fájdalmas tényről. Meg ki tudják beszéli magukból a dolgokat.
- A ház két éve Tomi nevén van, pont emiatt. Tehát az az ő háza. Különösebb vagyona pedig nincs anyunak, maximum az ékszerei. De az jó lesz nekem - erőltetett mosolyt az arcára Tina.
- Apukátok tudja már? - érdeklődtem.
- Nem hiszem. De ha tudná, akkor sem érdekelné - fintorgott Tomi.
- Ne mondj ilyet... Biztos érdekelné - nézett rá Tina.
- Kicsi, naiv Tina - karolta át Tomi. - Aput egyetlen dolog érdekli, mégpedig önmaga!
- Igen, ezt tőle örökölted - mondta Tominak Viktor.
- Haha, nagyon vicces! - reagált a rapper. A következő pillanatban már ezen röhögtek. Mi van? Az előbb még sírtak... Jézusom!
- Mi van veletek? - léptem hátrébb, hogy jobban szemügyre vegyem őket.
- Hogy érted? - kérdezte Viktor.
- Fél perce még teljesen ki voltatok akadva, itt üvöltöztetek - nézett rájuk furán Vivi.
- Az évek során annyi minden történt velünk, hogy megtanultunk gyorsan hangulatot váltani. Ha bármi szomorú történik, kibukunk, de ez 5 percig tart - mosolygott Tomi.
- Utána nálunk az "élet megy tovább" stratégia lép életbe - folytatta Tina.
- Ez nem azt jelenti, hogy nekünk anyu nem jelent semmi, de attól, hogy órákig sírunk... illetve ők sírnak - mutatott Viktor a tesóira -, attól nem oldódik meg semmi.
- És te miért nem sírsz? - kíváncsiskodtam.
- Nem tudok - vonta meg a vállát.
- De komolyan... csak van valami ok! - győzködtem.
- Az a gyengeség jele... - vonta meg a vállát.
- Vétó! - morgott rá Tomi. - Szerinted én gyenge vagyok? Gyere ki a hóra, bro! - fenyegette.
- Ez az! Megvan! Tökéletes! - kiáltott fel Vivi, mire mindannyian kérdőn néztünk rá. - Hát nem értitek? Vétó! Angolul veto! Veto! Ve, mint Vész, és To, mind Tomi! Vész Tomi! VeTo! Ezt mindenki megjegyzi! - magyarázta erősen gesztikulálva, de mi még így se értettük. Viszont Tomi igen, úgyhogy átölelte a barátnőjét, és megcsókolta.
- Ti értitek? - néztem a két Vészre.
- Én talán igen - gondolkozott Viktor.
- Én nem. Mi folyik itt? - pöckölte meg Tomit Tina.
- Vivi kitalálta nekem a tökéletes művésznevet! - felelte. És akkor végre mindannyiunknak leesett.
- Még az első randinkon megígértem, hogy találok neki jót. És sikerült! - vigyorgott a barátnőm.
- Hé! Cinty! Ne aludj el! - rázott meg gyengén a vállamnál fogva Viktor, mikor egy pislogásom kicsit hosszúra sikerült. - Fáradt vagy?
- Nagyon... - vallottam be.
- Gyere, hazaviszlek! - állt fel.
- Nem kell. Vivi! - nyújtottam a kezem, a lány pedig belekapaszkodott. - Hazatalálunk.
Elköszöntünk a tesóktól, de én még utoljára visszanéztem az ajtóból, mert eszembe jutott valami.
- Viktor! Te nem is voltál tanú!
- Apu az utolsó pillanatban kitalálta, hogy ő nem akarja, hogy valaki mögötte álljon, ő kettesben akar lenni a oltárnál a feleségével. Ezért én csak a ceremónia után írtam alá a papírt. Tudod, mikor kezet fogtatok. Azért nem voltam ott - adott választ.
- Ó, értem! Sziasztok! - léptem ki a házból, és becsuktam magam után az ajtót.
- Ezek se normálisak... - nevetett Vivi, mikor elindultunk.
- Kifogtuk Párizs legbonyolultabb családját! - helyeseltem.
- De a legszerethetőbbet is! - mutatta fel a mutatóujját.
- Most komolyan... a sok kacsintgatás, a Vész-féle problémamegoldás, "az élet megy tovább" stratégia... úristen! - mosolyogtam.
Felértünk a hotelszobánkba, és mivel Vivi az utóbbi időben sokat rajzolgatott, megmutatta az új műveit.
- Tessék, remélem jól sikerült. Titeket akar ábrázolni - nyomott a kezembe egy lapot, miközben a kanapén ültünk.

- Viktort és engem? - néztem a rajzot.
- Igen. Jó lett?
- Nagyon dzsá! - ismertem el.
- Ne legyél már Ádám! - kért. - Ő mondja mindig ezt! - hát igen. Vivi tesója, Ádám 14 éves, és az ő szókincse elég gyér. Nála valami vagy dzsá (ez a jót akarja jelenteni), vagy zsír. Érett gimnazista...
- Jó, jó. De ez akkor is milyen poén már! Dzsá! - nevettem.
- Hagyd már ezt a dzsát, milyen a rajzom?
- Nagyon szép lett, de tényleg - dicsértem meg normálisan.
- Köszönöm. És ez? - mutatott egy másikat.

- De édes! - ámultam a cicát ábrázoló rajzon. Nagyon aranyos volt!
- Tényleg tetszik?
- Persze! Na, mi van még? - kértem a többit.
- Hát, a többi félkész. Tudod, hogy csak a készeket szeretem mutogatni...
- Oké. Akkor én alszom - indultam a szobámba, mivel már alig éltem. Nagyon fáradt voltam, két perc alatt bealudtam. Szerintem Vivi még órákig rajzolgatott.