61. Rész: A betörés

Sziasztok! A sok Vivis rész után most visszatérünk Cintyhez! Kérek mindenkit aki már sejti, hogy mi az üzlet, ne írja le komiba, szeretném ha másnak nem lőnénk le a poént! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"Ott aludtunk, kint az utcán."

Cinthia szemszöge:

- Nézd, két csövi! - mutatott Vivire és Tomira Viktor, reggel mikor keresni kezdtünk őket.
- Ez a csövi fizeti a villanyszámlát! - vágta rá kapásból Tomi.
- Na, viccet félretéve! Mi van veled tesó? Jól helyben hagytak, meg kell mondjam! - nézte a srác sebeit.
- Geri! - tárta szét a karját, még mindig csukott szemmel.
- Beestek egy boltba, meg minden - ült fel Vivi.
- És... miért vagytok az utcán? - érdeklődtem.
- Mert annyira el voltam gyengülve tegnap, hogy örültem, ha a fejemet meg tudtam mozdítani - mesélte Tomi, és végre kinyitotta a szemét.
- Ezt nem értem! - ráztam a fejem. - Hisz legutóbb ő maradt alul!
- Nem tudom. Talán legutóbb sokkal idegesebb voltam - tippelt.
- Viszont most kelj fel, mennünk kell apuhoz! - utasította Viktor.
- Mi? Minek? - állt fel Tomi, majd Vivit is felsegítette.
- Beszélni akar velünk az üzletről. Tina otthon vár, őt is fel kell vennünk. Jó lenne ha te otthon át is öltöznél és lezuhanyoznál, utca szagod van - fintorgott.
- Jó, rendben - adta meg magát a rapper.
- Utána pedig elviszünk titeket valahova! - nézett ránk Viktor.
- Addig én is levakarom magamról ezt a szagot - mosolygott Vivi.
- Sziasztok! - köszöntek el a fiúk, beszálltak Viktor kocsijába és már el is hajtottak.
- Merre van a hotel? - kérdezte Vivi.
- Nem megyünk a hotelbe! - ellenkeztem.
- Miért?
- Téged nem érdekel, hogy mi az a titokzatos üzlet? Mert engem nagyon! - ugrottam be a taxiba, amit titokban hívtam.
- Na jó, engem is érdekel! - pattant be mellém az autóba. - De mi a terved? Követjük őket, aztán majd lesz valahogy?
- Pontosan! - bólintottam. - És útközben elmesélheted, hogy mi volt Gerivel.
A taxis nagyon engedelmes volt, követte Viktor fehér autóját, feltűnés nélkül. Az út nagyon hosszú volt, Vivinek volt ideje mindent elmesélni. Szegény Tomi kapott pár pofont tegnap este...
Viktorék leparkoltak egy hatalmas ház elé, és csak remélni mertem, hogy az nem az apjuké. Viszont mikor becsöngettek, elszállt a hitem. A ház eszméletlen volt, pont olyan, mint amilyen egy nagy cég tulajdonosának van. De vajon mi a cég?

A kapu kinyílt, és a két srác bement. Kiszálltunk a taxiból és a kerítéshez siettünk.
- Fantasztikus! Mi, hogy fogunk bejutni? - tette csípőre a kezét a barátnőm.
- Átmászhatunk a kerítésen... - néztem a nem túl magas biztonsági berendezés.
- Tarts bakot! - kért Vivi. - Utána majd felhúzlak!
Felsegítettem őt a kő kerítés tetejére, majd én is felkapaszkodtam.
- És ha egy képzett betörő akarna bejutni ide? Jellemző, hülye sznobok! A ház nagyságára és szépségére gondolnak, de a biztonságra nem! - forgatta a szemét Vivi.
- Gyere! - ugrottam le a kerítés belső oldalára, Vivi pedig követte a példámat.
- Mi lesz, ha elkapnak? Biztos vannak kamerák, vagy ilyesmi - nézett rám ijedten.
- Nem fogok neked hazudni, akkor nagy gázban leszünk! - nevettem.
- Nem vicces! Ez birtokháborítás! - makacskodott.
- Nyugodj már le! Kövess! - indultam el a bejárati ajtó felé.
- Túl sok kémfilmet néztél... - morogta.
Pechemre az ajtó zárva volt (nem tudom miért gondoltam, hogy nyitva lesz), ezért mást kellett kitalálnom.
- És most mi lesz, zsenikém? - kérdezte cinikusan Vivi.
- Gondolkozom! - túrtam a hajamba. - Hé! - jutott eszembe valami. - Nézzünk be az üvegen!
- Hülye, akkor észrevesznek! - pöckölt homlokon.
- Tényleg! Akkor... biztos van hátsóajtó! Menjünk be ott! - tanácsoltam.
- Ebből nagy balhé lesz - sietett utánam, mivel én már elindultam. Megkerültük a házat, és a hátsókertben megállva megpillantottam a keresett dolgot.
- Tessék, itt van! - álltam meg az ajtó előtt. - Lássuk! - nyitottam be. Nem tudom minek nevezhetném azt a helységet, ahova beléptünk. Volt egy asztal, mellette székek, mosdókagyló... minden esetre szép volt.

- Ez már betörés! - suttogta Vivi.
- Ne parázz! Gyere utánam! - indultam el. Lábujjhegyen lopakodtunk, nehogy valaki meghalljon. A folyosó végén benézhettünk a nappaliba, ami szintén eszméletlen volt.

- Hol vagyunk, az Apple tulajdonosának otthonában? - kérdezte halkan Vivi.
- Steve Jobs halott - emlékeztettem.
- Jaj, ne okoskodj! - förmedt rám. - Menjünk tovább!
Az első emeleten még egy dolog volt, egy hatalmas tér, benne medence, ülőgarnitúra, és onnan nyílt minden más szoba. Sötétítve voltak az ablakok, ezért villanyt kellett oltanunk... bár ne tettük volna!

A következő pillanatban valaki megköszörülte a torkát a hátunk mögül. Úristen! Lebuktunk! Te jó ég!
- Khm, khm...
Megfordultunk és egy hatalmas, kétajtós szekrény méretű pasival találtuk szemben magunkat.
- Az úr testőre vagyok, de titeket már láttalak valahol... Az esküvőn! Monsieur Viktor és Monsieur Tomi barátnői? - kérdezte udvariasan, franciául.
- Oui - bólintottunk szorongva. Féltem, hogy ott helyben leüt.
- Az urak az emeleten társalognak - mutatott a lépcső felé. - De legyenek óvatosak!
- Merci - mosolyogtunk rá megkönnyebbülve. Milyen kedves!
Felsiettünk a lépcsőn, ahol csak egyetlen ajtó volt. Rátapasztottuk a fülünket és hallgatóztunk.
- Az én fiam nem viselkedhet így! - csattant Vész apuka hangja. - Mindenhol ez megy, a tv-ben, az újságban! Ismeretlen fiatalok verekedtek az utcán, saját- és környezetük biztonságát veszélyeztetve! Tomi, hogy képzelted ezt?
- Mondtam már, hogy megütött egy lányt!
- Ez nem indok! Én is ütöttem már meg lányt! Igaz, hogy három éves voltam és az áldozat a húgom volt, de akkor is! Neked ilyenekbe nem szabad belekeveredned! Mi van, ha felismernek? Ha egy tapasztalt újságíró kiszúrja, hogy az én fiam vagy! El tudod képzelni, mekkora botrány lenne? - kérdezte ingerülten.
- Nyugodj le, senki nem ismert fel, az üzleted nincs veszélyben! - harcolt Tomi.
- Itt nem csak az üzlet a lényeg! Az én hírnevem! Az én hírnevemet kockáztatod! - üvöltözött.
- Elég volt! - hallottam Viktor hangját. - Nem azért hívtál ide minket, hogy Tomival veszekedj! A telefonban azt mondtad, valami nagyon fontosat kell mondanod! Hát tessék, itt vagyunk, mondjad!
- Ahhoz az irataim is kellennek! - indult meg az ajtó felé, de számunkra már túl késő volt. Kinyílt az ajtó és mi beestünk a szobába...

60. Rész: Bunyó

Sziasztok! Elérkeztünk a 60. részhez! Szokták mondani, hogy ízlések és pofonok, ebben a részben inkább csak pofonok lesznek, az ízlés kimarad... Jó olvasását, komizzatok! *Bia*

"A következő pillanatban egy hatalmas lökéssel kiállított az útjából, és erős ökle csak úgy csattant Tomi állkapcsán..."

A barátom kissé hátrébb tántorgott, próbált feleszmélni a hirtelen támadásból.
- Visszaütnék, de az állatkínzás büntetendő... - mondta.
- Már úgyis voltunk börtönben, nem mindegy? - vont vállat Geri.
- Talán igazad van. De nem akarom, hogy Vivi - mutatott rám - végignézze, ahogyan kiverem belőled a lelked!
- Nem gond. Akkor majd én! - kevert le még egyet Tominak. A srác a földre zuhant, és az arcát fogva nyögött. Geri már épp belerúgott volna, de elé álltam.
- Hagyd békén! - mondtam harciasan.
- Tűnj az utamból! - pofozott meg jó erősen. Tomi erre rögtön felpattant, és idegesen nézett a támadójára.
- Megütötted? Na jó, túllőttél a célon! - ütötte gyomorszájon. - Jól vagy? - fordult hozzám, mikor Geri hatalmas kínok között meghátrált.
- Nyírd ki - utasítottam az arcomat dörzsölve.
- De... - próbált ellenkezni.
- Majd elfordulok - mosolyogtam. Tomi megpuszilta a homlokom, majd Geri elé lépett.
- Nem tanították meg neked, hogy lányt nem ütünk meg? - kérdezte.
- Ezen elv alapján rád se kéne kezet emelnem - vigyorgott gonoszan.
- Most aztán beoltottál! - röhögte ki Tomi.
- Szeretnéd ha a csajod végignézné ahogy péppé verlek?
- A szád az nagy, de ütni nem igazán tudsz! - vágott vissza Tomi.
- Azt majd meglátjuk - lépett közelebb.
- Na gyere! - hívta ki Tomi.
- Várj! - tette fel a kezét Geri. - Ez egy drága fölső! - mutatott a fehér pólójára. - Ha tele lesz vérrel, nem biztos, hogy kijön - dobta le magáról a ruhadarabot. Kockásabb a hasa mint régen...
- Na jó, akkor én is! - bújt ki a felsőjéből Tomi. Hm... két félmeztelen pasi, akik miattam küzdenek... hát nem ez minden lány álma? Igen, egészen a következő pillanatig tudtam értékelni a látványt. Ugyanis Geri behúzott egyet Tominak, aki ennek következtében köpött egy nagyot. Csakhogy nem nyálat... - Kezd elegem lenni belőled! - ütött vissza, aztán tolatni kezdett egy üzlet felé. Nem értettem, hogy ezt miért teszi, de biztos voltam benne, hogy nyomós oka van rá. Megállt a bolt üvegfala előtt, és várta Geri ütését. Aki nem túl okos, ezért erővel belevert Tomiba... helyett az üvegbe, mivel a barátom félreállt. A bolt oldala ezer darabra tört szét, pár bele is állt Geri kezébe.
- Ez fájt! - kapott a sebes ökléhez. - Te akartad! - ugrott neki a fiúnak, így együtt beestek a kitörött üvegfalon. Az üzlet vásárlói egyik döbbenetből estek a másikba, alig hittek a szemüknek.
Gyorsan a srácok után siettem, nehogy lemaradjak valamiről. Nehéz volt a közelükbe férkőzni, mivel minden ember köréjük tódult, miközben ők bekavarodtak a mosdóba. Pechükre egy fotós lefotózta őket, és én épp láttam a képet is.

Geri a falnak dőlve, Tomi pedig előtte. A mosdó gyér fénye világította meg őket, ahogyan félmeztelenül harcolnak... imádkozzunk, hogy aki lekapta őket, nem újságíró volt!
Mire feleszméltem, már a bolton kívül voltak. Oda nem követték őket az emberek, annyira azért nem érdekelte őket a bunyó. Én viszont igenis utánuk siettem, mielőtt összetörnek még valamit.
- Elég! Szünetet! - kapkodott levegő után Geri.
- Álljunk le - rogyott a földre Tomi. - Vége? - nyújtotta a kezét, de Geri ahelyett, hogy megrázta volna, inkább lábra rántotta Tomit és közben kigáncsolta. Ennek következtében a rapper hatalmasat esett, és hassal érte a betont.
- Gyenge vagy! - fintorgott Geri. - Már emeled is a fehér zászlót?
- Bennem még van büszkeség... - nyögte Tomi.
- Amit most a földbe is tiportam! Talán mégsem vagy olyan erős, mint azt gondoltad - tárta szét a karját.
- Úgy gondolod? - nézett rá a földről, majd egy gyors mozdulattal belerúgott a vádlijába. Geri hanyatt esett, a feje nagyot koppant az aszfalton. - Mondd még egyszer!
- Aú... - nyüszített az alulmaradt srác.
- Na tessék, a padlóról már te se vagy olyan kemény - suttogta Tomi.
- Menj a francba! - tápászkodott fel Geri. - Elég volt belőled! - hagyta ott a szenvedő srácot. Odasiettem Tomihoz, leültem mellé és a fejét az ölembe helyeztem. Időközben besötétedett, ezért csak az utcai lámpák fényében láttam a sebes arcát.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva.
- Túlélem - erőltetett mosolyt az arcára.
- Biztos?
- Persze! Ennél jobban is ellátták már a bajom - legyintett erőtlenül.
- Most örülnöm kéne? - néztem le rá.
- Bocs, ha erőszakos vagyok - mondta őszintén.
- Nem vagy az - ráztam a fejem.
- Te pedig nem vagy buta - simította meg az arcom. - Ez viszont még mindig nálam van - húzta ki a zsebéből a nyakláncom.
- Hogy kerül hozzád? Legutóbb a földön láttam! - emlékeztem vissza.
- De mikor az a majom a padlóra küldött, azt első dolgom volt eltenni - nyúlt fel a nyakamig, hogy végre fel tudja csatolni.
- Köszönöm - mosolyogtam.
- Nincs mit - hunyta le a szemét. Én pedig hátradőltem, és gyorsan el is nyomott az álom. Ott aludtunk, kint az utcán.

59. Rész: Misu eltűnik

Sziasztok! Lehet, hogy végre rendeződik Tomi és Vivi viszonya...? Egy biztos: Geri mindent megtesz, hogy bekavarjon! Eközben pedig szegény Misu, Tina kutyája is elveszik! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"Ezt már nem vagyok hajlandó elnézni neki... Ezt nem fogom megbocsátani!"

Délben (július 27.) zenére ébredtem. Cinty szobájából szűrődött ki a szám, ezért bementem hozzá.
- Felébresztettelek? - kérdezte félve.
- Nem - füllentettem. - Mi ez a zene? - mutattam a laptopjára, ami a dalt játszotta.
- Viktor rátett még két számot a CD-re. Lazy song, Dance with me tonight, Today was a fairytale, I love you, You make me feel, She's no you, Suit & Tie - sorolta a playlist-en lévő számokat.
- Az jó - sóhajtottam.
- Mi történt Tomival? Este mikor hazaértem, már aludtál.
- Nem engedett be... ott sírtam az ajtaja előtt, de nem engedett be - szomorkodtam.
- Talán nem hallotta, hogy kopogtál - gondolkozott.
- Dörömböltem.
- Sajnálom - ült le az ágyára, én meg mellé. De már pattant is fel, mert megcsörrent a telefonja, ami a nappaliban volt. - Szia! - köszönt bele, miközben én is átmentem a nappaliba. Viktor elég hangosan beszélt ahhoz, hogy halljam amit mond.
- Kéne egy kis segítség... gyorsan! Itt állunk a hotel előtt Tomival, Tinával és Krisszel.
- Mi történt? - kérdezte Cinty.
- Misu eltűnt! - mesélte.
- Szegény Tina! Máris megyünk - tette le a telefont. - Öltözz! - utasított engem.
- Ki az a Misu? - értetlenkedtem.
- Tina kutyája! - emlékeztetett. - Siess!
- Én nem beszélek Tomival! - kötöttem ki.
- Rá se kell nézned, csak öltözz már! - sürgetett.
- Mi ez a nagy sietség? - kiáltottam a szobámból.
- Te nem láttad Tina arcát, mikor megkapta a kutyát! Annyira örült neki, most biztos nagyon kétségbe van esve! Segítenünk kell! - jött be a szobámba felöltözve.
- Nagyon gyors vagy! - kaptam magamra egy felsőt. - Mehetünk!
Lesiettünk a hotel elé, ahol Tomiék tényleg ránk vártak.
- Sziasztok! - köszönt Viktor. - Gyertek, útközben elmondom! - szállt be a kocsijába. Mivel hatan voltunk, Krisztián autója is ott parkolt Viktoré mellett, hogy mindenki beférjen. Tina beszállt a barátjához, ahogyan Cinty is az övéhez. Tomi a tesója kocsijába mellett döntött, és nekem is választanom kellett. Tomi, Viktor, Cinty, vagy Tina és Krisz. Tomi közelében sem akartam lenni, ezért a cukrász járművébe pattantam be, ami mindenkit eléggé meglepett.
Elindultunk, és én gondosan kifaggattam Tinát a történtekről. Annyi történt, hogy Krisztián (nála lakott a kutyus) lakásából kiszökött. Misut sehol nem találták, viszont a kerítésen volt egy lyuk. Valószínűleg ott lóghatott meg.
Megálltunk Krisztián lakása előtt, onnan indult a keresés.
- Szét kéne válni! - vetette fel Viktor.
- Lányok és fiúk? - próbálkoztam, mert sejtettem, hogy a "párok" lesznek együtt, ezt szerettem volna elkerülni.
- Az nem jó, akkor csak két csoport lenne - rázta a fejét Krisz.
- És mi lenne, ha én mennék arra Krisztiánnal, Cinty és Viktor erre keresnének, Tomiék meg arra - mutatott három irányba Tina.
- Nem! - ellenkeztünk egyszerre Tomival. Érdekes, még ő van kibukva? Ő nem engedett be tegnap!
- Pedig ez lenne a legegyszerűbb - tárta szét a karját Viktor.
- Ne már Tomi, kérlek! - nézett rá Tina.
- De csak miattad - adta meg magát Tomi.
Mindenki elindult a neki kiszabott irányba, így mi is Tomival. Nekünk az utcán kellett végigsétálnunk (nagyon hosszú utca, egy óra alatt értünk végig rajta), hátha Misu arrafelé kóborolt el. Némán mentünk egymás mellett, néha benéztünk egy-egy bokor mögé, de igazán nem erőltettük meg magunkat. Túlságosan iritáltuk egymást ahhoz, hogy oda tudjunk figyelni a keresésre. Azt mondjuk nem tudom, hogy Tominak mi volt a baja velem, de minden esetre nem szólt hozzám.
- Itt az utca vége, Misu pedig sehol - állapította meg, de inkább magának mondta, mint nekem.
- Ti találtatok valamit? - érdeklődött Viktor, mikor Cintyvel odaértek hozzánk.
- Nem - ráztam a fejem.
- De Margarita nem volt túl segítőkész - mutatott rám Tomi.
- Na jó, mi bajod? - fordultam felé. - Az egyetlen aki kiakadhat, én vagyok!
- Hogy mi a bajom? Te vagy a bajom! - válaszolta.
- Az érzés kölcsönös!
- Tudod, én mindent megpróbáltam, hogy rendbe hozzam a dolgokat! Először is jól megvertem miattad azt a barmot! - emlékeztetett.
- Viszont nem vállaltad, hogy miattam tetted! A szemebe hazudtál, azt mondta Tina miatt volt az egész! - vágtam vissza.
- Dühös voltam rád! Nem is értékelted a dolgot, csak annyit mondtál, hogy erőszakos vagyok!
- Mert az is vagy! - hazudtam. Nagyon jól esik, hogy Tomi ilyen keményen fellép Geri ellen, de muszáj volt elferdíteni az igazságot.
- Az semmi! - rázta a fejét. - Te nyíltan kimondtad, hogy még mindig érzel valamit Geri iránt!
- Igen, de az a valami nem szerelem volt, hanem harag és szomorúság! - hadakoztam. - De te direkt odacipeltél az Eiffel-toronyhoz, hogy a földbe tudj tiporni!
- Csak azért vittelek oda, hogy kibéküljünk! Semmi hátsó szándékom nem volt! Viszont te majdnem megcsaltál!
- Az egészet megjátszottam! A megtévesztés az egyik legjobb fegyver! - próbáltam ismét megértetni vele. - De a nyaklánc... na az nagyon gonosz volt!
- Eredetileg azért vettem, hogy kiengeszteljelek vele! De amint megláttam, hogy az a hülye megpuszil... - idézte fel.
- Nem érted, hogy semmit nem jelent nekem? Sőt, azt is értékeltem, hogy megverted! Értékeltem, csak te nem tudsz róla! - néztem a szemébe.
- Igen, mégis hogyan értékelted? - kérdezte cinikusan.
- Kivezettem a rohadt óvadékot! - adtam a tudtára ordítva. Tomi erre nem számított, arca megenyhült, barátságosabban nézett rám.
- Te fizetted ki? Az nagyon sok pénz...
- Kit érdekel a pénz, ha ott van mellette a tudat, hogy miattam börtönben sínylődsz? Ki kellett fizetnem - mondtam természetesen.
- Vivi - jött közelebb. - Úgy sajnálom. Mindent.
- Ne közelíts! - löktem el magamtól. - Ezt tegnap is megtehetted volna! Csak annyit kellett volna csinálnod, hogy kinyitod az ajtót!
- Nem tudom miről beszélsz, csak azt tudom, hogy mire visszaértem a klubba, te már eltűntél!
- Ott sírtam az ajtód előtt! De te nem engedtél be! - suttogtam.
- Mi? Ez mikor történt? - nézett rám furán.
- Ne játszd itt nekem a hülyét! Tegnap, miután eltűntél a klubból, elmentem a lakásotokra, dörömböltem, sírtam, de te annyit nem mondtál: húzz el! Hagytad, hogy ott szenvedjek!
- Miután te elénekelted azt a számot, én nem haza mentem, hanem a padhoz, megkeresni a nyakláncot! De te addigra már eltűntél... azért voltam ma olyan dühös - magyarázta, és akkor leesett.
- Viktor! Azt mondtad, hazament! - néztem a srácra.
- Nekem azt mondta - védekezett.
- Azt mondtam, hogy megyek a nyakláncért! - világosította fel Tomi.
- Honnan kellett volna tudnom, hogy az nem otthon van? - tárta szét a karját Viktor.
- Várjunk csak... - gondolkoztam. - Te honnan tudtad, hogy a nyaklánc a padnál van? - kérdeztem Tomitól.
- Cinty - mutatott a lányra.
- És te küldted hozzám a lányokat, miután elmentél? Azért tudták pontosan, hogy hol vagyok? - esett le.
- Igen. Kíváncsi voltam, mit mondasz nekik - mondta Tomi.
- És azt nem mondták el, hogy csak megjátszottam? - kérdeztem.
- De, de nem hittem el - vont vállat.
- Ha jól értem, akkor az egész veszekedésünk apró félreértésekből épült fel? - próbáltam megérteni.
- Hát nem teljesen! Geri volt a főprobléma... de a többi az baromság volt - legyintett Tomi.
- Akkor már csak egy kérdésem van! Miért verted meg Gerit? Mármint... mondott valamit, vagy tényleg csak úgy nekiestél?
- Megcsalt - válaszolt egyszerűen Tomi.
- Tényleg? - döbbentem le teljesen. Megcsalt... talán valahol legbelül tudtam, hogy ez volt az ok. De nem akartam elhinni, hisz olyan szörnyű!
- Igen... ezért húztam be neki. Aztán üldözni kezdtem, mert szemét dolgokat mondott. Végül a Louvre-nél értem utol - mesélte.
- Tudhattad volna, hogy ott elkapnak! - fogtam a fejem.
- Tudtam - vont vállat. - Szerinted érdekelt?
- Bevállaltad a börtönt, csak miattam? - kerekedett el a szemem, mivel ez így, az ő szájából sokkal jobban hangzott.
- Hülyéskedsz? Érted bármit bevállalok - mondta természetesen.
- Szeretlek - fontam össze a karjaimat a nyaka körül, és nekitámasztottam a homlokom az övének.
- De én jobban - kacsintott (Vész szokás), és már épp megcsókolt volna, de Cinty elkiáltotta magát.
- Ott van! - mutatott Misura, aki az embereket kikerülve őrült tempóban rohant a füvön.

Tomi elengedett (sajnos), és Viktorral a csavargó nyomába eredtek. Gyorsan el is kapták a szőrmókot, úgyhogy miközben Tomi felhívta Tinát, Viktor a kezében tartotta és a füle tövét vakargatta. Tina hamarosan megérkezett és nagyon örült, hogy meglett a kutyája.
- Többet ne merj elszökni, mert kikapsz! - fenyegette. Ők Krisztiánnal hazamentek, ahogy Cinty és Viktor is. A srác próbára ment (Tomi ezt az alkalmat kihagyta), a lány pedig vásárolni. Igazából ezek csak ürügyek voltak arra, hogy kettesben hagyjanak minket Tomival.
- Tessék, ez a tied - adta át a nyakláncot (ismét).
- Köszönöm. Felteszed? - fordítottam hátat, hogy be tudja csatolni a nyakamon. A kapocs nagyon kicsi volt, de épp mikor sikerült volna bekapcsolni, egy hang zavarta meg Tomit.
- Mandarin, hagyd már azt a pszichopatát! - szólt mögülünk Geri. A barátom keze megállt, az ékszer kiesett belőle és hangos csörrenéssel ért földet.
- Elég ebből a mandarinozásból! Tudod milyen idegesítő? - förmedt rá Tomi.
- Engem tudod mi idegesít? A te képed! - fintorgott Geri. Tomi figyelmen kívül hagyta a megjegyzést, majd folytatta.
- Miért nem vagy képes a nevén szólítani? Vagy az lenne a legjobb, ha nem szólítanád sehogy!
- Na jó, álljatok le! - léptem közéjük.
- Most kit is védesz? - kérdezte Geri.
- Tomit védem, ez egyértelmű - néztem rá lesajnálóan.
- Miért is? Ő egy állat, én legalább törődtem veled!
- Törődtél egy francot! Megcsaltál! - fordultam szembe vele.
- Elmondtad neki? - nézett Tomira. A következő pillanatban egy hatalmas lökéssel kiállított az útjából, és erős ökle csak úgy csattant Tomi állkapcsán...

58. Rész: A nyaklánc

Sziasztok! Úgy tűnik Tomi és Vivi helyzete egyre csak romlik, kezd kilátástalanná válni a dolog... Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"-Szakítsunk, itt és most, akkor nem kell visszafognod magad!"

És ez volt az a mondat, ami után teljesen leblokkoltam. Nem tudtam megszólalni, erre nem számítottam. Tomi látta rajtam, hogy nem igazán tudok reagálni, szóval folytatta.
- Hiszen ezt szeretnéd, nem? Hogy az őrült pszichopata eltakarodjon, és te nyugodtan lenyomhasd a nyelvedet a torkán!
- Túllőttél a célon... - nyögtem ki.
- Én lőttem túl a célon? Egyáltalán miért hív mandarinnak? Mi értelme? - kérdezte.
- Először a menzán találkoztunk... leült mellém, és én felajánlottam neki a mandarinom. Azóta így hív - vontam meg a vállam.
- Akkor én mostantól margaritának hívlak, az megfelel? - poénkodott cinikusan.
- Nagyon vicces! - ültem vissza a padra, keresztbe fontam a karjaimat, és dühösen néztem magam elé.
- Még neked áll feljebb? - ült le ő is.
- Tomi, figyelj - fordultam szembe vele. - Ennek így sose lesz vége!
- Ezt nekem mondod? Én tudom! Te még mindig szereted azt a majmot, ennek már semmi értelme - mutatott kettőnkre.
- Nem szeretem! Értsd meg, hogy nem! - győzködtem.
- Majd ha ezt neki mondod, akkor elhiszem! - makacskodott. Ezután pár percnyi csönd következett, egyikünk sem szólt egy szót se.
- Akkor most mi lesz? - kérdeztem hirtelen.
- Tudod mit? Menj a francba! - nyomott a kezembe valamit, aztán felállt és eltűnt. Utána akartam indulni, de kíváncsi voltam, hogy mit adott. Szétnyitottam a tenyerem és kiemeltem belőle az ékszert. Fekete, egyszerű békejel medál, láncra fűzve...

- Ez mi? - kiáltottam utána.
- Nem látszik? Nyaklánc - nézett vissza. - Gustave küldi! - tette hozzá gonosz vigyorral.
- Szemét! - üvöltöttem.
- Van ilyen... Margarita! - szólított az "új becenevemen", aztán elment.
- Utálom! U-tá-lom! - hajítottam el a láncot. Tisztára dejá vu az egész, ez már megtörtént, csak nem velünk. Cintyékkel is hasonlóan történt, padnál folyt a veszekedés, aztán ékszer hajigálás, és a szakítás lehetősége. Viszont mi nem szakítottunk... elvileg. A kapcsolatunk haldoklik, már csak idő kérdése az egész. Ha nem lennék ennyire szerencsétlen és szánalmas, talán ez nem történt volna meg! Rég túl kellett volna lépnem Gerin, a Because of you is értelmetlen volt! Annyira tipikus, Vivi, előbb gondolkozz, aztán cselekedj! Miért nem vagy képes megjegyezni? Most magammal beszélek? Tényleg kezdek begolyózni...
Bár most legalább értelmes dolgon veszekszünk... fogjuk rá! Eddig ennél nagyobb marhaságokról szóltak a balhéink, így legalább van értelme! Én buta vagyok, ő erőszakos, ott van Geri... á, csak áltatom magam! Ennek tényleg semmi értelme...
- Vivi! - sietett felém Cinty.
- Te mit csinálsz itt? - kérdeztem, mikor elém ért és leült a padra.
- Téged kereslek - fújta ki magát.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - néztem rá furán.
- Nem lényeg - legyintett. - Mi történt?
- Geri megjelent, vissza akar kapni, és meg eljátszottam, hogy ez nincs ellenemre. Este akarom lerázni, addig ki tudok találni valami frappáns szöveget. Tomi mindent hallott, szóval azt hiszi szeretem Gerit. Ez persze nem így van, látom a szemében, hogy hazudik nekem. Ezt 14 évesen még nem tudtam kiszűrni, ma már erre is képes vagyok. Viszont akkora rakás szerencsétlenség vagyok, hogy azt elmondani nem tudom! Hogy lehetek ennyire béna? - fakadtam ki.
- Nem vagy béna! Illetve nem, ez így nem igaz... nem csak te vagy béna! Tomi is eléggé pancserkedik!
- Olyan erőszakos... Geri szerint csak úgy neki esett, mondjuk ez biztos túlzás! Meg folyton Gustave Eiffel-el piszkál! Annyira rosszul esik... - nyöszörögtem.
- Igen, az elég gonosz tőle - helyeselt a barátnőm.
- Meg olyan gyorsan vált! Egyszer még utál, aztán felhív, aztán kiakad, aztán ékszert ad, aztán a földbe tipor... "Gustave küldi!" Marha vicces, komolyan mondom! - morogtam.
- Tudod, hogy szeret... csak dühös! Gondold el, hogy eshet neki ez az egész! Te is rosszul érezted magad mikor Katáról beszélt, azt mondta fantasztikus, láttad a képet, gyönyörű... Most ugyanaz történik, csak fordítva. Azzal a különbséggel, hogy Kata rád nézve nem jelent veszélyt, hisz halott. Geri viszont nagyon is él, a világító kék szemeivel és a 190 centijével, ami Tomi számára mindenképp fenyegetőleg hat. Biztos úgy érzi, csak a testi erejével képes megküzdeni vele, ezért használja az ökleit a dolog lerendezésére. Ettől még nem lesz erőszakos. Csak téged óv! - védte Tomit. Már épp reagálni akartam, mikor megjelent Tina.
- Sziasztok! - huppant le a kemény padra. - Hogy vagy? - kérdezte tőlem.
- Jól... leszek - tettem hozzá.
- Na látod, ebben igazad van, ugyanis Krisz meghívott minket sütizni!- jelentette be.
- Tényleg? - csillant fel a szemem.
- Igen! És egészen különleges muffinokat készített nekünk! Körülbelül most veheti ki őket a sütőből, úgyhogy nem árt sietni - pattant fel, mi meg utána. A cukrászüzlethez gyorsan odaértünk, de mikor beléptünk érdekes látvány fogadott. Laura épp Dávidot verte pofon, és folyamatosan magyarázott neki valami francia lányról. Krisz próbálta leállítani őket, mivel nagyon közel voltak a bolt teljes leamortizálásához (egy asztal már fel volt borulva).
- Hogy képzelted? Hogy léphettél félre? Nem tudom elhinni! Hogy lehetsz ilyen? - üvöltötte a lány.
- Szívem, érts már meg, hogy semmi sem történt! Azt se tudom, milyen lányról beszélsz - védekezett Dávid.
- Ne szívezzél itt nekem, mert kapsz még egy pofont! Legalább vallanád be, azok után, hogy kész tények elé állítalak! Magas, vörös lány, tüzes smink, fehér arc! - sorolta a lány tulajdonságait, amik elég ismerősen csengettek.
- Fogalmam sincs kiről beszélsz, számomra csak te létezel, jól tudod! - próbálkozott ismét a srác.
- Emlékszel, mikor tegnap a kávézóban voltunk? Miután elmentél, odaült mellém az a lány, és rólad kezdett magyarázni! Olyasmiket tudott, amit csak az tudhat, aki ismer! Elmondta, hogy össze szoktatok járni, és csak gondolta szól, mielőtt túlságosan beléd habarodom! - tombolt tovább Laura.
- A lány neve véletlenül nem Colette? - kérdezte hirtelen Krisztián, minket megelőzve.
- De! Mert? - nézett rá idegesen Lau.
- Az ő szavahihetősége elég kétséges - magyarázta Tina.
- Ti ismeritek? - döbbent le.
- Viktor volt barátnője - mesélte Cinty.
- Onnan tudta azt a sok mindent - mosolyogtam.
- Akkor nem csaltál meg? - nézett boldogan a barátjára.
- Hogy gondolhattál egyáltalán ilyet? Gyere ide! - csókolta meg Dávid.
- Ez a csaj sose áll le - vonta le a következtetést Cinty.
- Ne haragudj, Krisz - lépett a sráchoz Laura. - Kissé nagy balhét csaptunk a boltodban.
- Semmi gond! De most vendégeim vannak, úgyhogy rájuk kell koncentrálnom - próbálta kirúgni kulturáltan Krisz a tesóját és a párját.
- Már megyünk is! - siettek ki az üzletből.
- Menjetek hátra, addig itt kicsit rendet teszek - nyitotta ki nekünk a hátsó helységbe vezető ajtót a cukrász.
- Ez azért érdekes volt - kuncogott Tina.
- Szegények, tudjuk milyen Colette - pillantottam Cintyre.
- Szerencséjük, hogy Jean nem került a képbe - vigyorgott. Jó érzés tudni, hogy már tud mosolyogni a dolgon. Ez nem volt mindig így.
- De hol vannak a sütik? - néztem körbe, mivel csak üres asztalokat láttam.
- Itt - tolt be Krisztián egy asztalt, amin három dolog volt. Egy tányér, egy doboz és valami, ami papírba volt csomagolva.
- De jó! - vetette rá magát máris a dobozra Tina, miután diszkrét csókkal köszöntötte a barátját. Felnyitotta a dobozt és három muffint talált benne. Letette az asztalra a nyitott dobozt, hogy mi is láthassuk. A muffinok csokisan voltak, fehér krémmel és piros pöttyös masnival díszítve. Két csokikorong volt rajtuk, így Minnie egeres hatást keltve.

- Ezek nagyon édesek! - lelkesedtem.
- Köszönöm, szerencsére pont hármat csináltam.
- Várj, te nem kérsz? - kérdezte tőle a barátnője.
- Nem, edd csak meg. Ez lányos - legyintett. Tinának persze ez nem volt gond, lekapta a masnit a süti tetejéről és úgy nyújtotta át Krisznek.
- Tessék, most már fiús!
- Jaj Tina, ez a tied! - tolta el magától az édességet.
- Na jó! Fele-fele - adta meg magát Tina.
- Ha ragaszkodsz hozzá - sóhajtott a barátja, így hát elfelezték.
- Ez is a mienk? - mutattam a tányéron lévő Oreo-sra.
- Persze - vigyorgott Krisz.
- Nagyon jól néz ki! - ámult Cinty.

- És még finom is! - ropogtattam a kekszet.
- De mi van a csomagolásban? - bökött Tina a gondosan papírba csomagolt adagra.
- Az a legkülönlegesebb - kezdte el kibontani. - Viszont ez már tényleg lányos! - helyezte óvatosan a muffinokat az asztalra.
- Azta! - hökkentem meg.
- Hű! - kerekedett el Cinty szeme.
- Ez állati! - nézett nagyot Tina. Lányok sütik voltak, nagyon részletesek, de a lényeg: a legtöbb tetején volt egy mini táska!

- Tetszik? Kóstoljátok meg! - tolta közelebb hozzánk.
- Ez olyan szép, hogy nincs szívem megenni - rázta a fejét Cinty, mi meg helyeslően bólintottunk.
Végül azonban mégis belekóstoltunk, és nem bántuk meg. Legalább olyan jól nézett ki, mint amilyen jó íze volt.
Aztán indulni kellett, mert Tinának próbája volt, nekem meg dilemmám. Cintyvel felmentünk a szállásra és kezdődhetett Tomi és Geri kitárgyalása, valamint ki kellett találnunk, hogy mit mondjak Gerinek.
- És mi lenne, ha semmi nem mondanál... - gondolkozott Cinty. - Ha zenével kezdted, hát azzal is fejezd be!
- Arra gondolsz, amire én? - kérdeztem.
- Taylor Swift... - kezdte.
- White horse! - fejeztem be helyette.
- Tökéletes! - mosolygott.
- Hívom Tinát - vettem a kezembe a telefonomat, ami eddig az asztalon pihent.
Miután megbeszéltem Tinával a dolgot (támogatott), Cintyvel készülődni kezdtünk. Mikor megpillantottam a szekrényemben a "No boyfriend, no problem"-es pólómat, rögtön amellett döntöttem. Azt Tomi vette nekem de még egyszer se volt rajtam. Felvettem hozzá egy farmer shortot, meg felkentem egy kis halvány sminket. Mire Cinty is elkészült épp indulnunk kellett, mivel vacsorázni is akartunk valahol. Egy francia éttermet választottunk, és nagyon teleettük magunkat. Ezek után már készem álltunk az estére... ami nem lesz egyszerű.
Beléptünk a klubba, ahol épp a zenekarváltás történt. Tina odasietett hozzám, és elmondta a tervet. Ő elénekel egy dalt, aztán jöhetek én. Ezután gyorsan ment is fel a színpadra, mivel ő következett.
- Mandarin! - kiáltotta Geri a tömegből, mikor észrevett.
- Szia - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Na? Beszéltél vele? - célzott Tomira.
- Mindent elmondok, ha lemegy ez a szám - mutattam a bandára, ami épp Beyoncé egyik dalát kezdte játszani.
- Addig kérsz valamit inni? - üvöltötte a nagy hangzavarban.
- Nem, kösz - utasítottam vissza. Geri bólintott és a bár felé indult, ahol vett magának valami alkoholosat... fantasztikus.
Tina befejezte a dalt, én pedig lassan a színpad felé indultam. Közben megpillantottam Tomit, aki kíváncsian várta, hogy mit művelek már megint.
- Sziasztok! - köszöntem bele a mikrofonba franciául. - Vivi vagyok, néhány napja már láthattatok itt. Még egy számot szeretnék énekelni, ugyanannak a személynek - néztem Gerire. - Fogadjátok szeretettel, Taylor Swift - White horse!
Ezután a mikrofonállványt lehelyeztek a színpad elé, én pedig leültem az emelvény szélére. A gitár a nyakamban, a mikrofon előttem, hát elkezdtem a dalt. Előre kértem Tinát, hogy mellőzzenek mindenfajta elektronikus vagy akár élő zenét, én egyedül szeretném előadni a dalt, gitárral.

http://www.youtube.com/watch?v=7n8nbo8YsHM

Say you're sorry
That face of an angel comes out
Just when you need it to
As I paced back and forth all this time
Cause I honestly believed in you
Holding on
The days drag on
Stupid girl,
I should have known, I should have known

That I'm not a princess, this ain't a fairytale,
I'm not the one you'll sweep off her feet,
Lead her up the stairwell
This ain't Hollywood, this is a small town,
I was a dreamer before you went and let me down,
Now it's too late for you and your white horse to come around

Maybe I was naive,
Got lost in your eyes
And never really had a chance
My mistake, I didn't know to be in love
You had to fight to have the upper hand
I had so many dreams
About you and me
Happy endings
Now I know

That I'm not a princess, this ain't a fairytale,
I'm not the one you'll sweep off her feet,
Lead her up the stairwell
This ain't Hollywood, this is a small town,
I was a dreamer before you went and let me down,
Now it's too late for you and your white horse to come around

Ezután felálltam, a következőket már a lábamon folytattam (a mikrofont és visszatettem a színpadra).

And there you are on your knees,
Begging for forgiveness, begging for me
Just like I always wanted but I'm so sorry

Cause I'm not your princess, this ain't a fairytale,
I'm gonna find someone someday who might actually treat me well
This is a big world, that was a small town
There in my rear view mirror disappearing now
And it's too late for you and your white horse
Now it's too late for you and your white horse to catch me now

Oh, whoa, whoa, whoa
Try and catch me now
Oh, it's too late
To catch me now

Befejeződött a dal, visszaadtam a gitárt a tulajdonosának és lesétáltam a színpadról. Geri a bárnál ült ezért odamentem hozzá.
- Ezt te se gondolod komolyan! - röhögött a képembe.
- Halálosan komolyan gondolom!
- De Mandarin, én vissza akarlak kapni! Hát nem érted? Megint lehetne olyan jó, mint régen! - győzködött.
- Nem! Számomra csak Tomi létezik! - szögeztem le.
- Emlékezz vissza - simította meg a karom.
- Vedd le rólam a kezed! - toltam le magamról a karját, majd Viktor felé indultam.
- Hol van? - kérdeztem.
- Hazament - mondta sajnálattal a szemében.
- Most meg mi baja? - túrtam idegesen a hajamba.
- Gőzöm sincs - tárta szét a karját.
- Most már tényleg elegem van belőle! - hagytam ott Viktor, miközben próbáltam áttörni a tömegen. Nagy nehezen kijutottam a friss levegőre, és Tomiék lakásáig rohantam.
- Engedj be! - dörömböltem az ajtón. - Nem értem, hogy most mi bajod! Megmondtam neki, hogy vége, de neked ez se elég! Mit vársz tőlem? Tomi, annyira szeretlek, értsd már meg! Geri semmit nem jelent nekem! - sóhajtottam. - És erőszakos sem vagy, örülök, hogy egy kemény sráccal van dolgom! Kérlek, engedj be! - nekidöntöttem a hátam az ajtónak, és lecsúsztam a kőre. - Addig fogok itt maradni, amíg be nem engedsz! - makacskodtam. - Beszéljük meg! Egyszer legalább átbeszélhetnénk felnőtt emberek módjára a dolgokat! Azzal, hogy szórjuk egymásra a szitkokat, sokat nem érünk! - és itt már sírtam. - Nem tudom, mi mást mondhatnék! Be kell engedned! Tomi, ne csináld ezt! Legalább nyisd ki az ajtót! Hagyod, hogy itt sírjak az ajtód előtt? - temettem az arcom a tenyerembe. - Hát - álltam fel -, akkor kösz - ütöttem egy utolsót az ajtóba, és hazasétáltam.
A szálláson ruhástul feküdtem az ágyamban, és megállás nélkül bőgtem. Ott sírtam az ajtaja előtt... de ő nem engedett be! Ezt már nem vagyok hajlandó elnézni neki... Ezt nem fogom megbocsátani!

57. Rész: A padon

Sziasztok! Itt a következő rész, remélem tetszik! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

Vivi szemszöge:

"Ezután bedőltem az ágyba, és pár perc alatt elaludtam."

Reggel felébredtem, szomorúan. Az, hogy aludtan egyet nem igazán segített a problémámon. Nem tudtam mit tegyek, kétségek közt tengődtem. A szenvedésemet a telefonom csörgése szakította félbe, Tomi hívott. Egy ideig bámultam a képernyőt, de végül nem vettem fel. Nem volt kedvem veszekedni, féltem, hogy olyat mondok amit nem kéne.
- Cinty! - kiáltottam, miután Tomi megunta és nem hívott tovább.
- Itt vagyok! - lépett be a szobámba. - Mi történt?
- Tomi hívott.
- Mit mondott? - kérdezte izgatottan.
- Semmit. Nem vettem fel - ráztam a fejem.
- Miért? - kérdezte.
- Mert nem akarok veszekedni! Semmi értelme! - temettem a kezembe az arcom.
- Gyere, sétáljunk egyet! - állt fel.
- Inkább egyedül mennék!
- Biztos? - nézett rám.
- Igen. Ki kell szellőztetnem a fejem, ahhoz pedig magány kell - kezdtem el öltözni. Cinty megértett, úgyhogy miután felkaptam valamit, már indultam is. Lebaktattam a lépcsőn (ha nem muszáj, inkább nem liftezek), és kiléptem az utcára. Kicsit fújt a szél, júliushoz képest elég hűvös volt. Szerencsére volt nálam egy kardigán, gyorsan fel is vettem.
Elindultam a hosszú utcán, elhagytam a klubot és a Gucci-t. Mikor Viktorék utcája mellett is elhaladtam, már legalább fél órája gyalogoltam. Épp egy parkban sétáltam, mikor valaki megszólított.
- Szia! - szólt mögülem. A hangját rögtön felismertem, meg se kellett fordulnom ahhoz, hogy tudjam ki ő. Viszont ennek ellenére megpördültem, és Gerivel találtam szemben magam. Hatalmas monokli díszelgett a bal szeme alatt, és az egész arca tele volt karcolásokkal. Tomi...
- Szia - köszöntem én is.
- Beszélnünk kell - mondta határozottan.
- Előbb üljünk le - mutattam egy közeli padra. Letelepedtünk, és Geri más bele is kezdett.

- Mandarin, vissza akarlak kapni!
- Ez nem ilyen egyszerű... nekem barátom van, neked barátnőd - kezdtem sorolni a kifogásokat, de félbeszakított.
- Már nincs.
- Mi nincs?
- Barátnőm. Szakítottam vele, miattad - nézett mélyen a szemembe. És akkor lehullott a lepel! Nem úgy nézett a szemembe, ahogyan Tomi szokta. Az ő szemében láttam valamit... ami nem volt igaz! 14 évesen bedőltem ennek a szempárnak, de ez ma nem lesz így! Viszont nem árultam el magam, hisz az egyik legjobb fegyver a megtévesztés.
- Tényleg? Miattam? - ámultam (látszólag).
- Persze! Érted bármit - mosolygott. - És Tomi sem probléma - legyintett.
- Nekem nem úgy tűnik - céloztam a szétvert fejére.
- Hogy ez? - mutatott a lila foltjára. - Ez semmi! Simán bevállalom érted!
- De édes vagy - simítottam meg az arcát. - De mi lesz ha megint megver?
- Nem fog. Legközelebb fel leszek készülve. Arra azért nem számítottam, hogy egy őrült pszichopata csak úgy letámad, miközben én nyugodtan sétálok az utcán.
- Csak úgy neked esett? - csodálkoztam.
- Igen. Gondolom ki volt akadva, vagy mittudomén - vont vállat flegmán.
- Hát, ő ilyen. Általában marhaságokat csinál - füllentettem, persze egyáltalán nem így gondoltam.
- Akkor miről beszélünk? Hagyd ott, meg sem érdemel téged!
- De... félek tőle - hazudtam egy hatalmasat.
- Megvédelek, nem kell félned - simította meg a karom.
- Figyelj, este találkozzunk a klubban, ahol legutóbb is összefutottunk, ott mindent megbeszélünk - próbáltam lerázni, mert már nem bírtam hallgatni.
- Persze, mikor találkozzunk? - állt fel.
- Éjfél után - vágtam rá.
- Rendben. Szia - nyomott egy gyors puszit az arcomra (biztos látta rajtam, hogy most nem kérek többet). Elment, én pedig visszaültem a padra. Csak ültem, és gondolkoztam.
- Szóval félsz tőlem? - jelent meg Tomi a semmiből, és megállt a pad mögött. Mivel épp teljesen bele voltam mélyedve a gondolataimba, nagyon megijedtem.
- Halálra rémítettél! - kaptam a szívemhez. - Mit keresel itt?
- Téged. Nem vetted fel. Már látom miért... tényleg félsz tőlem? - kerülte meg a padon, és leült velem szembe, hogy a szemembe nézhessen. Na ez már egy igaz szempár volt. Várjunk csak... ezek szerint mindent hallott!? Jaj...
- Csak úgy bedőlsz neki? Nem ilyennek ismertelek... - kezdte nyugodtan, de aztán persze hangneme váltott és idegesen folytatta. - Marhaságokat csinálok? Úgy gondolod? A legnagyobb marhaság amit eddig csináltam, az az volt, hogy leültem melléd a klubban! Nem kellett volna!
- Hadd magyarázzam meg... - próbálkoztam.
- Nem! Nincs szükségem a hazugságaidra! De ha tényleg félsz tőlem, akkor azt ajánlom fuss - kelt ki magából teljesen.
- Nem félek tőled! Engem sosem tudnál bántani! - emeltem fel én is a hangom.
- Ez a szerencséd! - suttogta, aztán visszaváltott hangosra. - Hogy voltál képes ilyenek mondani? Pont neki! Viszont ne várd, hogy megvédjen mert ha egy ujjal is hozzád ér, megölöm! Most az volt a szerencséje, hogy gyorsan lelépett!
- Nyugodj már le, az isten szerelmére! Nem minden abból áll, hogy te mindenkit leütsz! - álltam fel, mert nagyon kicsinek éreztem magam mellette. Pechemre követte a példámat...
- Mert te olyan tökéletes vagy! Ha Geri szája kicsivel arrébb téved, az már megcsalás!
- Tökéletes barátnőt akarsz? Menj, vegyél egy Barbie-t, engem pedig hagyj békén! Vagy úgy is mondhatnám: most pár napig ne keress! - vágtam oda.
- Na ez nem volt szép! - bökött rám a mutatóujjával.
- Ez az egész nem szép! - mutattam magunkra.
- Ezt mégis hogy értsem? Te csalsz meg, erre én vagyok a szemét? - érdeklődött cinikusan.
- Nem csaltalak meg! Az egész csak egy látszat volt! Blöff! - próbáltam megértetni vele.
- Onnan, ahol én álltam nem tűnt annak! - rázta a fejét.
- Csak megjátszottam!
- Nem hiszek neked!
- Figyelnél rám egy kicsit? Belehalnál, ha egyszer végighallgatnál? - fogtam a fejem idegességemben.
- Direkt tetted a találkozót a klubba? Hogy láthassam, ahogy turbékoltok? A maradék eszedet is elvette ez a gyerek... - tombolt. - Tudod mit? Megspórolok neked egy kínos beszélgetést! Szakítsunk, itt és most, akkor nem kell visszafognod magad!

56. Rész: Parfüm

Sziasztok! Pillantsatok az oldalt található képhez, mivel kicseréltem! Keep calm! ;) Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

Cinthia szemszöge:

- Imádlak! - csókoltam meg Viktort, aztán Vivi elment.
- Én is. Tudod mi jutott eszembe? - kérdezte.
- Mi?
- Rég frissítettem a CD-t. A She's no you és a Suit and Tie még nincs rajta - emlékeztetett, miközben beszálltunk a kocsiba.
- Akkor odaadom, és ráteheted őket - ajánlottam fel.
- Mindenképp - mosolygott.
- Szerinted mi lesz Viviékkel? - váltottam témát.
- Vivin múlik! Tomi mindent megbocsát neki, de ha Vivi nem őt választja, akkor nincs mit tenni - tárta szét a karját, ami elég veszélyes volt, mivel épp vezetett.
- Fogd a kormányt! - utasítottam.
- Ne félj amíg engem látsz! - nyugtatott meg. - Majdnem elfelejtettem! Van itt neked valami! - nyúlt a hátsóülésre, de nem érte el amit keresett. - Ott van hátul!
Hátranyúltam és előrevettem az ott talált zacskót.
- Ez az? - néztem furcsán a Chanel feliratot a szatyor oldalán.
- Igen. De ezt ne hangoztasd a munkahelyemen! - nevetett.
Belenyúltam és kivettem a benne lévő dobozt. Kinyitottam, és megtaláltam az ajándékomat. Parfüm...
- Ez egy célzás arra, hogy büdös vagyok? - fintorogtam.
- Nem, dehogy! Szagold meg - kért. Ráfújtam a parfümöt a csuklómra, és megszagoltam. Az illat nagyon ismerős volt...
- Ez a te illatod! - ismertem fel.
- Mi!? - döbbent le teljesen Viktor. - Tomi! - mondta ki a tettes nevét. - Tudtam, hogy nem fogyott el a dezodorom! Áttette ide! Istenem...
- Átöntötte a dezodorodat a nekem szánt parfüm üvegébe? Cseles - nevettem.
- Sajnálom! De ha átjössz, akkor megkeresem a tiedet.
- Rendben! - egyeztem bele. Lekanyarodtunk és már ott is voltunk a házuknál. Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk.
- Tomi! Készülj tesó, mert most meghalsz! - indult fel rögtön az emeletre Viktor. Én elhelyezkedtem a nappali kényelmes fotelében, és bekapcsoltam a tv-t. Viktor pár perc múlva lejött, kezében a parfümömmel. - Tessék! - tette le az asztalra. - Visszaöntöttem.

- Köszönöm! - fújtam ismét a csuklómra (de most a másikra). - Jó illata van!
- Tomi az hiszi vicces... - ült le mellém.
- Mert az is! - jött le az említett a lépcsőn. - Jó poén volt, nem Cinty?
- Ötletes volt - vallottam be. - De jól vagy? - kérdeztem tőle.
- Voltam már jobban is - ült le ő is.
- Mi drukkolunk nektek! - mosolygott rá a tesója.
- Van egy kérésem! - jutott eszembe. - Hogy volt ez az egész megverősdi?
- Hazavittem Vivit, aztán eljöttem tőle - kezdte. - Az utcán sétálva szembejött velem Geri, és Viviről kezdett faggatni. Megkérdezte, hogy mi most tényleg járunk-e...

Tomi szemszöge:

- Ti most tényleg jártok? - kérdezte.
- Igen, képzeld! Mi most tényleg járunk! - válaszoltam.
- De Vivi az olyan fiúkat szereti, mint amilyen én vagyok, és nem az olyanokat, mint amilyen te vagy! - nézett le rám.
- Mégsem te vagy a barátja! - vágtam vissza.
- Mégsem neked énekelt!
- Mit akarsz egyáltalán tőle? Otthagytad, egyedül! Akkor most minek pedálozol? - értetlenkedtem.
- Szeretném őt visszakapni! És ez szerintem neki sincs ellenére! - vigyorgott.
- Arra várhatsz, hogy ő önként visszamásszon egy olyan kapcsolatba, amiben teljesen összetörték!
- Én nem akartam megbántani! Így jött ki! - hazudta.
- Persze... el is hiszem! Ha jelentett volna neked valamit, felhívtad volna!
- Nem volt rá lehetőségem! - tárta szét a karját.
- Nem hiszek neked! Mondd el az igazat! Mi történt? - követeltem magyarázatot.
- Na jó! Volt egy másik barátnőm... Balatonon. Távkapcsolat volt, de mivel elegem lett Vivi nyavalygásából a szüleivel kapcsolatban, inkább leköltöztem hozzá, és vittem az ősöket is - vont vállat.
- Szemét állat! - kevertem le neki egy hatalmasat. Ilyet tenni Vivivel! Jézusom...
- Hülye, ez most mire volt jó? Vérzik az orrom! - kapott a szaglószervéhez.
- Hogy voltál képes ilyet tenni vele? Csak egy gyerek volt! - kiáltottam rá.
- Épp ezért! A kis naiv mindent benyelt! Egyszerű dolgom volt!
- Megöllek! Esküszöm, hogy megöllek! - indultam meg felé, mire ő elkezdett futni. Fél Párizson keresztül üldöztem, majd végül a Louvre előtt értem utol. Péppé vertem, belenyomtam a fejét a szökőkutakba, mielőtt valaki kihívta volna a rendőrséget...

Cinthia szemszöge:

- Tehát mégis Vivi miatt csináltad! - esett le.
- Persze, ez alap - mondta Tomi természetesen.
- De ezt miért nem mondtad meg neki? - érdeklődtem.
- Mert sajt - válaszolta.
- Mi? Miért sajt? - értetlenkedtem.
- Mert lyukas - vigyorgott a rapper.
- És miért lyukas?
- Mert megrágta az egér!
- Miért rágta meg az egér?
- Mert sárga!
- Miért sárga?
- Mert sajt! - válaszolta egyszerre a két srác. Én meg a fejemet fogva próbáltam felfogni, hogy hogy képes valaki ilyet kitalálni!
- Annyi eszetek van... - néztem rájuk. - De most már ideje visszamennem a szállásra. Vivi biztos vár.
- Vivi alszik! - jött be a bejárati ajtón Tina.
- Honnan tudod? - néztem rá.
- Tőle jövök - kuporgott mellénk a kanapén.
- Mit mondott? - kérdezte gyorsan Tomi.
- Az az ő dolga! Ha te hazudsz neki, akkor én se árulom el, hogy mit mondott! - rázta a fejét a lány.
- Nem is hazudtam neki!
- Á, nem! - legyintett Tina. - Hogy is mondtad? "Miattad? Ne álmodozz, Tina miatt csináltam az egészet!" Hazugság!
- Jó, talán nem voltam teljesen őszinte! De annyira rosszul esik amit csinál! - mondta Tomi.
- És neki is rosszul esik amit te csinálsz! - vágtam vissza.
- Tehát gyilkoljátok egymást, annak ellenére, hogy közben szeretitek is egymást! - vonta le a következtetést Viktor.
- Aminek semmi értelme! - folytatta Tina.
- Ez nem újdonság, eddig egyik veszekedésünk se volt ésszerű! - vonta meg a vállát Tomi. - Mi van, ha visszamegy Gerihez? - töprengett.
- Azért Vivi se hülye! - szögeztem le.
- Viszont annak a kalácsképűnek van dumája! - szólt közbe Tina.
- Sőt, barátnője is van! Vivi ebbe soha nem menne bele - ráztam a fejem.
- Már nincs - szólt halkan Tomi.
- Mi? Ezt hogy érted? - csodálkoztam.
- Úgy, ahogy mondom! Szakítottak. Az orrom előtt.
- Mikor? - szállt be Tina a beszélgetésbe.
- Ma reggel - kezdte. - Dórika hozta az óvadékot Gerinek, kifizette a pénz aztán megpofozta a barátját. Viviről magyarázott, hogy mennyire bántja a tegnapi nap, aztán a szakítással kezdte fenyegetni Gerit. Persze a srác esküdött, hogy számára csak Dórika létezik, viszont a lány se hülye, nem hitt neki. Világosan megmondta neki, hogy köztük mindennek vége, aztán elviharzott. Gerit annyira nem kavarta fel a dolog, örült, hogy szabadult. A börtönből is, meg a lánytól is. Széles vigyort villantott felém, majd távozott a rendőrőrsről.
- Ez elég rossz hír... akkor Vivit semmi nem tartja vissza - gondolkozott Tina.
- Ez így nem igaz! - ellenkeztem. - Visszatartják a Tomi iránti érzései.
- Ha egyáltalán vannak még olyanjai - suttogta alig hallhatóan az említett.
- Tomi, megijesztesz! Te nem vagy ilyen! Mi van veled? - nézett a tesójára Viktor.
- 25 nap. Ennyi idő alatt olyan szinten az ujjai köré csavart, hogy azt elmondani nem tudom! Nem tudok rájönni, hogy egyáltalán mi fogott meg benne ennyire! A mosolya, a szemei, a humora, a kedvessége, a támogatása... és a hangja! Ezek mind, együtt! Nem tudok betelni a szépségével, minden nap vele akarok lenni! Szeretem, amióta nevetett a frappáns nyitómondatomon, amit az első találkozásunkkor sütöttem el! Nincs mese, teljesen odavagyok érte! - fakadt ki Tomi. Pár percig némán bámultunk rá, aztán az öccse szólalt meg elsőként.
- Ki vagy, és mit csináltál a bátyámmal? - döbbent le.
- Hagyd már, csak szerelmes! - védte Tina.
- De nem szokott. Ott volt Kata, aztán kész. Mást nem nagyon tudok felhozni - gondolkozott Viktor.
- De ez más - rázta a fejét Tomi. - Ez nem olyan, mint Katánál. Akkor suli volt, teljesen más környezet, felelések, dogák, tanulás... most nyár van. Katát már 3 éve ismertem, mikor összejöttünk. Vivit megláttam és kész voltam... ahogy ott ült, unta a pop számokat és Ice Tea-t kortyolgatott. Az első dolgom volt megkeresni, mikor Tina bandája jött. Mondjuk nem volt könnyű, de végül sikerült. A mosolyát és a szemeit csak akkor tudtam igazán megnézni, és le is nyűgöztek. Annyira gyönyörű - emlékezett vissza.
- Vész-Ömlengős Tomi - nézett rá Viktor.
- Mondja ezt Vész-Kacsintgatós Viktor - csúszott ki a számon.
- Tessék? - fordult felém egyszerre a három Vész.
- Hát... nem? Folyton kacsint - vontam meg a vállam. - Mind a hárman - mutattam rájuk. Egymásra néztek és miután végiggondolták a hallottakat, rájöttek, hogy teljesen igazam van.
- Nekem fel se tűnt - nevetett Tomi.
- Biztos aputól örököltük - vetette fel Viktor.
- Neki csak a szeme ráng, kacsintani még nem láttam - emlékeztette az öccsét Tomi arra az esetre, mikor a két kikötést közölték az apjukkal, aki erre szemrángással reagált.
- Az mekkora volt! - röhögött Viktor.
- Ha kikacagtátok magatokat, akkor én megyek - álltam fel. Nyomtam egy gyors puszit Viktor ajkára, aztán kimentem az utcára.
- Várj! - sietett utánam.
- Mi az? - fordultam vissza.
- Hazakísérlek - fogta meg a kezem.
- Tomi küldött? - kérdeztem.
- Igen - adta meg magát -, de ha nem jövök kinyír!
- Nekem nincs ellenemre, de ha Vivi alszik, nem keltheted fel! - kötöttem ki.
- Nem baj, akkor is jövök - indult el, engem is magával húzva. - Amúgy is kell a CD.
- Tényleg, azt el is felejtettem - csaptam a homlokomra.
- Én emlékszem... and you're dressed in that dress I like... - idézett a Suit & Tie-ból.
- Szép esküvő volt - emlékeztem vissza.
- Nem - ellenkezett. - Te voltál szép!
- A tőled kapott ruhában!
- Amit te választottál!
- A te boltodban!
- Nem az én boltom - rázta a fejét.
- Tudom, nem úgy értettem. Csak te dolgozol ott - mutattam rá, miközben odaértünk a hotel keskeny ajtajához. Felmentünk a lifttel (ezúttal szerencsések voltunk), egészen a 232-es szobáig. Benéztem Vivi szobájába, de aludt. Viktor engedelmeskedett, nem ébresztette fel, helyette átvette tőlem a lemezt és elment. Megbeszéltük, hogy este nem megyek le a klubba, mert Vivivel akarok lenni, ha esetleg felébred. Erre azonban nem került sor, ezért egész éjjel sorozatokat bámultam. Nem tudom mikor feküdhettem le, de jó késő lehetett.

55. Rész: Gyors hangulatváltás

Sziasztok! Elérkeztünk az 55. részhez! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"Volna, ha nem vettem volna észre, hogy Tina, Viktor és Cinty otthagytak..."

- De rendesek... - néztem körbe, hátha még a közelben vannak.
- Leléptek. És én is! - indult el Tomi.
- Hé, nehogy itt hagyj! Fogalmam sincs hol vagyunk, sose találok vissza a szállásra - siettem utána.
- Képzeld, egyszer régen, a távoli múltban egy csodás fizikus, Alexander Graham Bell feltalálta a telefont! - poénkodott. Majdnem röhögtem. Majdnem! - De ezt te nem tudhatod, hisz ezt töri órán tanítják! Minden esetre vedd elő és hívd fel Cintyt, vagy akit akarsz, én mentem!
- Tomi! - ragadtam meg a karját és mélyen a szemébe néztem. - Nem hagyhatsz itt, egyedül! Még egyszer nem élem át! - emlékeztettem az erdős félelmemre.
- Nyugi! - folytatta barátságosabban. - Nem vagy egyedül! Gyere, visszakísérlek a szállásodra!
Tomi gyors hangulatváltozásán nem tudok kiigazodni! Az egyik pillanatban még meg tudna fojtani egy kanál vízben, a következőben meg már hazakísér. Mi van?
Minden esetre elindultunk, bár egyikőnk sem szólt egy szót se. Némán sétáltunk a számomra ismeretlen utcákon, de szerencsére Tomi elég otthonosan mozgott.
- Hol vagyunk? - érdeklődtem, de ő válasz helyett csak balra mutatott. Mikor odafordultam, megpillantottam az Eiffel-tornyot... olyan gyönyörű!
- Íme, Gustave Eiffel... - kezdte, de aztán eszébe jutott, hogy nekem nem eshet túl jól ez a név. - A francba!
- Direkt hoztál ide? - néztem rá dühösen.
- Igen, de...
- Istenem! Miért vagy ilyen? Egyik pillanatban még utálsz, aztán elhiteted velem, hogy minden rendben, mivel kedvesen hazakísérsz, erre most tessék, megint eszembe juttatod! Talán nem vagyok olyan jó töriből, de ez semmit nem jelent! - fakadtam ki. - Inkább egyedül megyek tovább!
- Hogy fogod megtalálni a szállást? - kiabált utánam, mert akkor már elindultam.
- Majd Bell fantasztikus találmánya segít! - emeltem ki a telefonomat a zsebemből, és felmutattam.
- Vivi, ne csináld ezt! - kért.
- Hasta la vista, amigo! - intettem neki, és eltűntem az egyik mellékutcában. És akkor, ott, kész voltam. Nekidőltem az egyik ház falának, lecsúsztam a földre és sírtam. Keservesen, hangosan. Nem bírom a veszekedést, teljesen kikészít!
- Vivi! - jött utánam Tomi, és mikor megpillantott leguggolt velem szembe.
- Én ezt nem bírom - tártam szét a karom. - Ez túl sok!
- Ne aggódj - simított ki egy hajtincset az arcomból. - Megoldjuk!
- Nem, nem oldjuk meg! Nem tudjuk megoldani!
- Csak figyelj! - hajolt közel, azzal a szándékkal, hogy megcsókol. De mivel én elhajoltam beleütközött a falba. - Aú! - szisszent fel, és a fejéhez kapott. - Ezt miért csináltad?
- Attól, hogy megcsókolsz, semmi nem fog megoldódni! Te ugyanolyan erőszakos maradsz, én ugyanolyan buta, Geri pedig még mindig létezni fog! - töröltem le a könnyeimet. Tomi egy ideig megpróbált szavakat formálni az érzéseiből, de mivel nem sikerült, inkább megfordult és elment. Tényleg szükségem lesz arra a Bell-féle találmányra...
- Cinty! - szóltam bele a telefonomba.
- Sírsz? Hol vagy? - kérdezte nyugtalanul. - Istenem, én mondtam, hogy ne hagyjuk ott őket egyedül! - ezt már nem nekem mondta, hanem valaki másnak. - Bántott? - faggatott.
- Jól vagy? Tomi sose tudná bántani! - hallottam Viktor hangját.
- Nem, tényleg nem bántott... fizikailag - tettem hozzá.
- Hol vagy? - kérdezte Cinty.
- Az Eiffel-toronynál! Itt vagyok, pont mellette - adtam meg a helyzetem.
- Ne mozdulj onnan, már megyünk is! - tette le a telefont, és nekem sikerült nagy nehezen abbahagynom a bőgést.
Pár perc múlva megállt mellettem Viktor fehér kocsija, és Cinty rögtön ki is pattant belőle.
- Jól vagy? - ült le mellém.
- Nem, nem vagyok jól! - sírtam ismét.
- Mi történt? - jött oda Viktor is.
- Az attól függ... mikor léptetek le? - kérdeztem mérgesen.
- Ne haragudj! Tina már nem bírt hallgatni titeket, Viktor meg biztos beleszólt volna, ha ott maradunk - magyarázta.
- Gondoltuk, csak megoldjátok ketten - vont vállat Viktor. - Ezek szerint mégsem. Mit mondott?
- Sok mindent, de nem számít - próbáltam lezárni a témát, csakhogy két kíváncsi arc bámult rám, ezért inkább elmondtam mindent, amire emlékeztem.
- Figyelj, Tomi ilyen. Egyik pillanatban utál, a másikban meg nem. Azért van mert szeret, csak mérges rád. Nem akart egyedül hagyni, hisz félt téged. De közben csalódott is - próbálta megértetni velem a dolgokat Viktor.
- De miért kell így viselkednie? Döntse el, hogy mérges vagy nem! Velem ne játsszon! - erősködtem.
- Gondold végig az utolsó mondatodat! - kért Viktor.
- Jó, lehet, hogy én játszom vele... de nem szándékosan! - fűztem hozzá.
- Figyelj! Le kell ülnöd, és végig kell gondolnod a dolgokat. Ki a fontosabb? Tomi vagy Geri? Mit szeretnél? Újrakezdeni Gerivel, vagy folytatni Tomival? Melyik? Az aki átvert, vagy aki melletted áll? Akit 4 éve ismersz, vagy akit 4 hete? Döntened kell! - szögezte le Viktor.
- Mi van, ha rosszul választok? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem fogsz - rázta a fejét. - Hallgass a szívedre!
- Te melyik bolygóról jöttél? A "lelkizős-jó-pasik-mert-miért-ne?" nevűről? - nézett rá furán Cinty.
- Meg kellett tanulnom, van egy húgom! - tárta szét a karját.
- Imádlak - csókolta meg a barátját.
- Na jó, hányok tőletek! Megyek, átgondolom a dolgokat! A szálláson leszek! - álltam fel, és már ott is hagytam őket.
Viszont csak akkor jöttem rá, hogy nem kellett volna otthagynom őket, mikor már messze voltam tőlük. Most akkor hogyan jutok a szállásra? Nagy mázlim volt, mivel találkoztam Tinával.
- Szia Vivi! Mi volt Tomival? - érdeklődött.
- Az hosszú mese! De szívesen elmondom, csak előbb meg kéne találni a hotelt. Majd ott elmesélem.
- Erre van, gyere! - indult el. Negyed óra alatt odaértünk, és fel is mentünk. - Mindent mesélj el! - huppant le a kanapéra, én pedig mellé. Mindent elmondtam, ma már másodjára. Viszont most a Viktorral való beszélgetésemet is ismertetnem kellett.
- Geri nem érdemli meg, hogy egyáltalán számításba vedd! - ez volt a lány első reakciója.
- Annyira szerettem - temettem az arcom a kezembe.
- Pontosan! Szeretted! Múlt idő! Most érzel iránta valamit?
- Igen! - vágtam rá.
- Szerelmet? - nézett a szemembe.
- Nem biztos... - ráztam a fejem.
- Akkor mit? Ha valaki azt mondja: Geri! Mi jut eszedbe először?
- Szomorúság, csalódottság, fájdalom... ilyenek - gondolkoztam.
- Na látod! Figyelj, aludj rá egyet! Feküdj le és aludd ki magad! A tegnapi napod is nehéz volt, a mai is... pihenned kell! Én itt is hagylak, úgyse tudok segíteni! Ezt most neked, magadban kell lerendezned! - nyomott egy puszit a homlokomra, aztán elment.
Az alvás jó ötletnek tűnt, de előtte még befejeztem az egyik rajzom, ami egy lányt ábrázol. Eredetileg Cintyt, de a végkifejlet nem igazán hasonlít rá.

Ezután bedőltem az ágyba, és pár perc alatt elaludtam.

54. Rész: Az óvadék

Sziasztok! Itt a következő rész, remélem tetszeni fog! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"Egy ideig még bámultam az ajtót, aztán hatalmas kínok közt (annyira fájt a szívem...) elterültem a kanapén, és aludtam."

Reggel (július 25-én) arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hajam. Először azt hittem, hogy Cinty az, de aztán feltűnt, hogy a kéz meglepően nagy és férfias. Hirtelen nagyon megörültem, felpattantam a kanapéról, és szemügyre vettem az illetőt. Nem... nem Tomi volt az.
- Jó reggelt! - köszöntött Viktor.
- Mit keresel itt? - kérdeztem fáradtan.
- Jöttem megnézni, hogy vagy.
- Cinty alszik? - néztem a szobája felé.
- Igen... a tegnap este számunkra tovább tartott, mint neked.
- Mi történt? - érdeklődtem.
- Miután nagy nehezen kijutottunk a tömegből, feljöttünk hozzád. Akkor már aludtál, és Cinty fel is akart kelteni, hogy jól lecsesszen, amiért nem mondtad neki, hogy ilyen gyönyörű hangod van. Erről lebeszéltem, hisz tudom milyen Tomi, biztos voltam benne, hogy a lecseszős részt ő már elvégezte. Persze ő teljesen más miatt - mesélte.
- Annyira dühös volt - emlékeztem vissza.
- Van pár dolog, amit még nem tudsz róla. Ő nagyon... hogy is mondjam? Igazságos. Ő úgy van vele, hogy ha ő tesz valamit, akkor elvárja, hogy azt vissza is kapja. Tehát ha ő bűntudatot érez Kata sztorijának az elmondása miatt, akkor neked sem kéne énekelned Gerinek.
- Én tudom, hogy nem szép amit vele tettem. De nem tudok mit tenni, ha valamit még mindig érzek Geri iránt - tártam szét a karom.
- Én teljesen megértelek. Ezek kemény dolgok, én is nehezen jutottam túl Colette-en, Cintynek sem volt könnyű Danival. Mindenkinek van múltja, mindenkinek együtt kell élnie valamivel. De 4 év hosszú idő... el kell engedned - nézett rám kedvesen.
- Tudom! Én megpróbáltam! De tényleg! Egyszerűen nem megy... - gördült le egy könnycsepp az arcomon.
- Elhiszem. Na gyere ide! - ölelt át.
- Ugyanolyan illatod van, mint Tominak - állapítottam meg.
- Elfogyott a dezodorom, ezért kölcsönkértem az övét - magyarázta meg.
- Értem, és köszönöm - hálálkodtam. Ekkor megcsörrent a telefonja, ezért felvette.
- Haló! - szólt bele. A vonal másik végén lévő Tomit is tisztán hallottam.
- Figyi, van egy kis gáz...
- Mi történt? Hol vagy? - kérdezte rögtön Viktor.
- Jó, de ne akadj ki. A rendőrségen vagyok...
- Mi? Miért vagy a rendőrségen? Mit csináltál? - kezdett ideges lenni a nyugodt srác.
- Nem tehetek róla, hogy Gerit egy nyilvános helyen értem utol. Ott értem utol, ott vertem meg! A hülye zsaruk meg elkaptak! - mesélte. Jézusom... megverte Gerit? Miattam?
- És börtönben vagy? Bezártak? - faggatta tovább Viktor.
- Ja, de óvadékkal kiengednek. Jó lenne ha idehoznád a felső fiókomban tartott pénzt - kérte.
- Ne már! Azt a pénzt a kocsidra gyűjtöd! Majd én kifizetem! - ajánlotta fel.
- Nem, azt nem hagyom! Én csináltam a bajt, én fizetek! De siess, mert már nem bírom sokáig! Ha a cellatársam még egy szót szól, esküszöm, hogy leütöm! - fenyegetőzött, aztán letette.
- Mondtam neki, hogy egy nap elkapják! De ő csak mondta, csak mondta... "engem nem érdekel", "és akkor mi van?", "á, úgyse fognak"! Erre tessék, csak elkapták! De hiába erősködik, akkor is kifizetem! - indult el Viktor.
- Várj! - állítottam meg. - Veled megyek! - pattantam föl.
- Annak nem fog örülni - rázta a fejét.
- Nem érdekel! Csak adj tíz percet, addig elkészülök! És én fogok fizetni! - közöltem, aztán a szobámba indultam.
- Miért is? - jött utánam.
- Mert az én hibám. Ki akarom fizetni! - erősködtem.
- Nem hagyom, hogy kifizesd, és Tomi se fogja engedni!
- Nem kell tudnia róla! Kérlek, szeretném ha tehetnék valamit! Tudom, hogy nagyon megbántottam, ennyivel tartozom! - győzködtem tovább.
- Mit csináltok? - jött be a szobámba Cinthia.
- Tomi megverte Gerit, lecsukták, és Vivi ki akarja fizetni az óvadékot! - mondta el címszavakban a történetet Viktor.
- Ha Vivi valamit akar, akkor az úgy is lesz! Megpróbálhatsz ellenkezni, de nem fog sikerülni! - csókolta meg a barátját köszönésképp Cinty.
- Jó! De ha Tomi megtudja, hogy hagytam, megöl! - túrt a hajába Viktor.
- Nem fogja megtudni! Nem kell megtudnia! Elég ha mi hárman tudjuk! - néztem végig rajtuk.
- De azt se tudjuk mennyi pénz kell! - tárta szét a karját a srác.
- Tessék, ennyit tudok adni! - nyújtottam át neki az összes megmaradt pénzem.
- Hülye vagy? - nézte a nagy összeget.
- Ha sok, akkor majd visszaadod a maradékot. Minden esetre ezt tedd el, ha Tomi kérdezi, akkor ez a te pénzed! - kacsintottam. - És ha végre kimennél, át is tudnék öltözni!
- Én is veletek megyek! - szólalt meg hirtelen Cinty.
- Jézusom... Tomi ki fog borulni! - fogta a fejét Viktor. A telefonja újra megcsörrent, kénytelen volt felvenni.
- Hol van Tomi? Egész éjjel nem jött haza! Ugye nem csinált hülyeséget? - kezdte a telefonos beszélgetsz köszönés nélkül Tina.
- Összeverte Gerit, ezért lecsukták. Gyere el rendőrségre! - tette le a telefont Viktor, mivel már indulni akart. - Jól kezdődik a mai nap... - nézett ránk.
- Én csak azért akarok menni, hogy út közben megmondjam a magamét valakinek! - hangsúlyozta azt utolsó szót Cinty, egyértelműen nekem címezve a mondatot.
- Mindent elmondok útközben! De most már hadd készüljek el! Kifelé! - löktem ki Viktorékat az ajtón. Gyorsan összekaptam magam (Cinty is), és már mehettünk is. Mindketten egy lenge nyári ruhát választottunk, barátnőm egy fehér-sárgát, én pedig egy fekete-zöldet.

Ma már sokkal jobban érzem magam, valahogy most, hogy kiadtam magamból ezt az egész Geri dolgot, kicsit megkönnyebbültem. Szerettem volna ha tudja, milyen rossz volt nekem. Lehet, hogy nem érdekli, de legalább tudja!
Kocsival mentünk ezért mi, a barátnőmmel hátra ültünk, mivel tudtam, hogy most jól letámad.
- Miért nem mondtad el? Nem vagyok képes felfogni! Hogy tudtad eltitkolni? - faggatott.
- Figyelj - kezdtem. - Először akkor hallottam a szép hangodat, mikor már elég jóban voltunk. Féltem, hogy ez rivalizálást okozott volna köztünk, ezért inkább eltitkoltam - vontam meg a vállam.
- De hallottalak már énekelni! Az nem volt túl jó - rázta a fejét.
- Nem olyan nehéz hamisan énekelni - szólt bele Viktor. - Egy ideig én is titkoltam.
- Te kinek az oldalán állsz? - förmedt rá Cinty.
- Csak mondtam - fordult vissza a kormányhoz a fiú.
- Ki tudott róla? - kérdezte tőlem.
- Csak a családom, senki más. De megértették, hogy miért nem akarom világgá kürtölni. Várj! Az énektanár is tudta! - jutott eszembe. - Felsőben.
- Balla? - döbbent le teljesen. Balla Éva volt az énektanárunk általánosban (felső tagozaton), de mivel volt még egy Éva nevezetű tanárunk, őt Ballának hívtuk.
- Igen.
- Akkor azért kaptál mindig ötös alát! Alsóban meg gimiben meg csak kettest! - esett le neki.
- Ötödikben egyik óra után megkért, hogy maradjak. Azt mondta tudja, hogy bennem több lakozik, mint amennyit órán megmutatok. Megkért, hogy énekeljek legjobb tudásom szerint. Pár percnyi unszolás után végre engedelmeskedtem. Nagyon megdicsért, de megkértem, hogy inkább ritkábban feleltessen és hagyja, hogy hamis legyek. Megértette az indokomat, és beleegyezett - fejeztem be.
- Most komolyan csak miattam? - ámult.
- Persze! Én elvoltam hamisan, otthon a zuhany alatt elhallgattam magam, nekem az elég volt. Meghagytam a dicsőséget neked, tudtam mennyire fontos számodra az éneklés - magyaráztam.
- Annyira rendes vagy! - ölelt át jó szorosan. - Akkor sem értem! - nézett rám, miután elengedett. - Hogy tudtad titokban tartani?
- Nem volt könnyű. Például emlékszel, mikor egyszer nálad aludtam és Eszter reggel mondta, hogy hallotta, ahogyan Loreen-től énekled a Euphoria refrénjét? Na, az nem te voltál! - világosítottam fel.
- Te voltál? Az egy nagyon nehéz dal - bólintott elismerően. - De várj... akkor szereted a popot?
- Inkább úgy mondanám, hogy nem utálom. Hisz Skrillex-et nem lehet énekelni.
- Ezt el se hiszem... Ez olyan durva - próbálta felfogni a hallottakat. Mielőtt reagálhattam volt, megálltunk.
- Megjöttünk! - parkolt le Viktor. Kiszálltunk, és odasiettünk Tinához, aki a rendőrség előtt állt.
- Mióta vagy itt? - kérdeztem tőle.
- Nem rég óta - legyintett.
- Ti maradjatok kint, majd én elintézem - indult be. Szót fogadtunk, egyikünk sem akart a bűnözők között lézengeni. 10 perc múlva már meg is voltak, viszont Tomi nem annyira örült nekünk.
- Őket minek hoztad? - bökött ránk.
- Így alakult - vont vállat Viktor.
- Fantasztikus - mondta cinikusan. Nem volt túl feldobott.
- Gerit is bevitték? - kérdezte Tina.
- Igen, de őt már kora reggel kiváltották. Széles mosollyal a képén távozott - válaszolta Tomi.
- Legalább jól elláttad a baját? - érdeklődött Viktor.
- Hú, látnod kéne... Elég rosszul néz ki - nevetett a rapper.
- Miért vagy ilyen erőszakos? - csúszott ki a számon. Tomi rám nézett, de nem mondott semmit. Folytattam. - Tudom, hogy miattam tetted, de akkor is...
- Miattad? - kérdezte lesajnálóan. - Ne álmodozz, Tina miatt csináltam az egészet - karolta át a tesója vállát.
- Figyelj, nem kell így viselkedned. Tudom, hogy fáj, nekem sem könnyű... - próbálkoztam.
- Fáj? Igen, a bal vállam tényleg fáj! Eltört rajta egy piás üveget az a barom! De nyugi, nem margarita volt benne! - rázta a fejét. Na ez már tényleg rosszul esett! De aki a 23 éves nővérétől, Nikitől tanul, annak erre is van válasza. Abbahagytam a kedvességet, én is átváltottam undok-üzemmódba.
- Kár, pedig csak 13 után állítottad volna le! Addig hagytad volna, hadd igyon!
- Na, hagyjátok abba! - szólt közbe Tina, de mi meg se hallottuk.
- Ha valakinél az egy üveg 13-at jelent arról én nem tehetek! Az megérdemli a matek kettest! - vágott vissza Tomi.
- Ez még mindig jobb annál, mint mikor valaki nem tud kitalálni magának egy normális művésznevet! - léptem közelebb. Tomi elengedte Tina vállát, és ő is közelebb jött, így erőteljesebb volt a párbaj. Viszont a két lépés távolságot mindenképp tartottuk.
- Mondja ezt az, aki nem tudja mi köze Gustave Eiffel-nek a Nyugati pályaudvarhoz!
- Én legalább nem dőlök be egy internetről rendelt aláírásnak! - védtem magam.
- Nem, igazad van, te csak klubokból meg erdőkből nem tudsz kijutni egyedül! Ja, és kádakból sem vagy képes kimászni! - emlékeztetett.
- Elég! - állítottam le. - Ennek így semmi értelme!
- Na nem mondod! Ami veled kapcsolatos, annak általában nincs túl sok értelme!
- Elég volt! - próbálkoztam ismét.
- Elég volt? Úgy érzed? Eléggé fáj már? - kérdezte gonoszan.
- Hagyd abba! Azt akarod, hogy kimondjam? Azt akarod? Igen, még mindig érzek valamit Geri iránt! - töröltem le az arcomról a könnyeket. - Szerinted nekem könnyű? Ne merd azt mondani, hogy én nem tudom mi az a szerelem! Milyen jogon állítasz ilyeneket? Van képed belém rúgni, mikor már a földön vagyok! Milyen ember vagy? - néztem a szemébe. - Kicsi korom óta érzem, hogy nem vagyok egész ember! Az a fajta lány vagyok, aki bár sose mondaná, de szüksége van egy srácra! Keresem azt, aki mellett végre egész lehetek! Aki egy nap az oltárhoz kísér, és akivel együtt öregedhetek meg! 14 évesen, naival azt hittem, ez az ember Geri lesz. Mára tudom, hogy korántsem. De biztos vagyok benne, hogy a hercegem még vár rám! Nyálas duma, én is tudom, de így van! Egyszer csak szembe fog velem jönni, ez biztos! - szögeztem le, még mindig sírva, majd témát váltottam. - Te csak egy erőszakos állat vagy, mással nem is tudsz problémát megoldani, mint az ökleiddel! Persze, kigyűrt felsőtesttel, és erős bicepszekkel könnyű! De egyszer, mikor te leszel az áldozat, majd kétszer is meggondolod, hogy legközelebb kit ütsz agyon! - kevertem le neki egy pofont. - Tanuld meg becsülni az embereket! - sarkon fordultam, és otthagytam. Volna, ha nem vettem volna észre, hogy Tina, Viktor és Cinty otthagytak...

53. Rész: Because of you!

Sziasztok! Itt az 53. rész, tele izgalmakkal! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"- G... G... - próbáltam kipréselni magamból az ominózus nevet."

- Geri! - segített ki mosolyogva. Belenéztem a gyönyörű kék szemeibe, és végem volt. Nem bírtam megszólalni, majdnem elájultam. Szerintem ezt ő is észrevette, de nem szólt egy szót se. Percekbe telt, mire összeszedtem magam, és ki tudtam nyögni pár értelmes és összefüggő szót.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem, mivel ez volt az első dolog, ami eszembe jutott.
- Itt nyaralok - vont vállat. És akkor eszembe jutott, hogy ő pár hete Tina miatt járt itt... biztos nem ment haza.
- Hát... hú... szia! - tértem végre magamhoz.
- Szia! - ölelt át. És akkor minden eszembe jutott. Lepergett a szemem előtt az együtt töltött 4 hónap, elejétől a végéig, attól a pillanattól kezdve, hogy leült mellém a menzán, egészen addig a percig, amíg vártam rá a zuhogó esőben. Minden apró részlet újra tiszta lett, pedig annyit fáradoztam, hogy elfelejtsem őket. A testem beleremegett az ölelésbe, és ezután már csak egy kép lebegett előttem. Ahogy állok az esőben. Hirtelen eltoltam magamtól, és rá se bírtam nézni.
- Hagyj! - fordultam el. Geri elkezdett magyarázni, de egy mukkot sem értettem a hangos zenétől. Lepattantam a székről, megragadtam a karját, és kivonszoltam a klub elé.
- Mi bajod? - nézett rám. Kint hideg volt, és erősen fújt a nyári szél.
- Te vagy a bajom! - vallottam be.
- Én? Miért én? - érdeklődött.
- Te talán már nem emlékszel arra, hogy mi történt, de egy lány sosem felejt! - mondtam halkan.
- Te miről beszélsz? - értetlenkedett.
- Istenem! - túrtam a hajamba. - Mikor jól otthagytál! Se szó, se beszéd, eltűntél! Több mint másfél órán át vártam rád, de te csak nem jöttél! - emlékeztettem.
- Jó, az nem az én hibám volt! El akartam menni, csak... - kezdte volna a magyarázkodást, ha félbe nem szakítom. Valahogy úgy éreztem, nem akarom hallani az értelmetlen kifogásait. Ha összehazudik nekem valamit, attól nem lesz jobb.
- Csak mi? Közbejött valami? Nem várt volna meg a Balaton?
- Honnan tudod, hogy Balatonra költöztem? - lepődött meg, jogosan.
- Tinától - csúszott ki a számon, pedig nem kellett volna elárulnom, hogy ismerem.
- Tinától? Az én Tinámtól?
- Először is, ő nem a te Tinád - reagáltam a szókapcsolatra, ami a lánynak nem igazán tetszett volna -, másodszor pedig igen, tőle.
- Ismered a Vész tesókat? - döbbent le.
- Igen, ismeri! - csapta ki az ajtót Tomi. A francba... - Ki ez? - kérdezte tőlem, miközben a srácra mutatott.
- Tomi, hát nem ismersz fel? - szólt közbe Geri. Tomi felé fordult, és a gyér lámpák fényében alaposabbak szemügyre vette.
- GERI!? - ismerte fel a fájó tényt. - Mit akar ez? Mit keres itt? Mit mondott? Mit csinált? - ostromolt kérdéseivel. Megértettem az aggodalmát, de nem voltam képes válaszolni neki. Hirtelen túl soknak éreztem az egészet. Geri, Tomi, Párizs... olyan volt, mintha álmodnék, és őszintén, ezt is kívántam. Hogy pár perc múlva felébredjek, és az egész csak egy homályos emlék maradjon. Mivel én elvoltam a gondolataimmal (és amúgy se voltam képes értelmes mondatokat formálni belőlük), Geri válaszolt helyettem. Bár ne tette volna...
- Neked mégis mi közöd hozzá? - kérdezte nem túl kedves hangnemben.
- Elég sok, ha tudni akarod - vágott vissza Tomi.
- Mi vagy te, a pasija? - találta fején a szöget a volt barátom.
- Képzeld, pont az vagyok! - vágta rá rögtön.
- Ne már! - fordult hozzám Geri. - Ezzel a pszichopatával jársz? - mutatott Tomira.
- Ki a pszichopata? - emelte fel az öklét a sértett, és ott helyben le is ütötte volna a nála egy fejjel magasabb Gerit, ha nem állok elé. Nem arról van szó, hogy védeni akartam volna azt a barmot, de nem akartam balhét. Viszont ezt Tomi nem tudta, ezért olyan lesajnáló arccal nézett rám, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna.
- Látod, érzel még irántam valamit - bökött a vállamba vigyorogva Geri. Tomi tekintete megfagyott, talán túl sok érzelem volt benne e mondat hallatán, és mindet nem tudta volna kifejezni, ezért inkább fapofával nézett ránk. A reakciómra várt, viszont én erre egyszerűen nem tudtam mit mondani. Aztán eszembe jutott valami...
- Szeretnéd tudni, hogy érzek? Szeretnéd? - kérdeztem idegesen.
- Igen, úgyhogy elmondhatnád végre - kért "kedvesen".
- Gyere! - indultam vissza a diszkóba (a fiúkkal a nyomomban), és egyenesen a színpad felé vettem az irányt. Épp Tina (már ők zenéltek, mivel Tomi velem foglalkozott, és egy dobos nélkül nem ment volna sokra az Eiffel-Pop) fejezett be egy számot, ezért gyorsan felléptem mellé, és egy pár mondatban elmondtam neki, hogy mik a szándékaim. Persze teljesen mást mondtam, mint ami eredetileg épp történt, mivel nem akartam, hogy tudja, Geri is köztünk van. Tina ellépett a mikrofontón (még a gitárját is átadta), így teret adva nekem. Megálltam előtte, és beleszóltam. Elnézést kértem a közönségtől a hirtelen váltásért, de elmagyaráztam, hogy csak egy dal erejéig maradok a színpadon. Cinty rémültem bámult rám, és pontosan tudtam, hogy mit gondol: "Ha Vivi énekelni kezd, ott fül nem marad hallásképes...". Igen, így tudja ő.
- Kelly Clarkson - Because of you - fordultam a bandához. Tina (aki most háttérénekesként állt a színpadon) időközben elmondta nekik, hogy nyugodtan kövessék az utasításaimat, mivel ismerjük egymást.
Tomi a tánctér közepéről figyelt, Geri valamivel hátrábbról, Cinty pedig a bárnál foglalt helyet. A szám elindult, és én beleénekeltem a mikrofonba... tisztán! Minden elsötétült, és engem rózsaszín fény világított meg.

http://www.youtube.com/watch?v=Ra-Om7UMSJc

I will not make the same mistakes that you did (mutattam Gerire)
I will not let myself
Cause my heart so much misery (tettem a kezem a szívemre)
I will not break the way you did,
You fell so hard
I've learned the hard way
To never let it get that far

Because of you
I never stray too far from the sidewalk (megráztam a fejem)
Because of you
I learned to play on the safe side so I don't get hurt
Because of you
I find it hard to trust not only me, but everyone around me (előbb magamra, majd körbemutattam)
Because of you
I am afraid

I lose my way
And it's not too long before you point it out
I cannot cry
Because I know that's weakness in your eyes (kitöröltem az első könnycseppet a szememből)
I'm forced to fake
A smile, a laugh everyday of my life (idegesen beletúrtam a hajamba)
My heart can't possibly break
When it wasn't even whole to start with

Because of you
I never stray too far from the sidewalk
Because of you
I learned to play on the safe side so I don't get hurt (itt már reszkettem)
Because of you
I find it hard to trust not only me, but everyone around me
Because of you (rámutattam)
I am afraid

I watched you die (énekeltem sírva)
I heard you cry every night in your sleep
I was so young
You should have known better than to lean on me (mutattam magamra hisztérikusan)
You never thought of anyone else
You just saw your pain
And now I cry in the middle of the night
For the same damn thing (rogytam le a térdeimre)

Because of you (folytattam halkabban)
I never stray too far from the sidewalk
Because of you
I learned to play on the safe side so I don't get hurt (itt ismét hangos lettem, már szinte üvöltöttem)
Because of you
I try my hardest just to forget everything
Because of you
I don't know how to let anyone else in
Because of you
I'm ashamed of my life because it's empty
Because of you
I am afraid

Because of you
Because of you

Az utolsó hang után elterültem a színpadon, mivel négy évnyi fájdalom nyomta a vállam. És ekkor kitört a káosz. Cinty próbált utat törni magának, hogy a közelembe kerülhessen, de nem sikerült neki. Gerihez odament a barátnője (Dórika), és rólam kezdte idegesen faggatni. Erre már Tina is felfigyelt, és ahogy megpillantotta a srácot, szinte rohanva megint felé, azzal a szándékkal, hogy kikaparja a szemét. Tomi is hasonló gyilkos gondolatokkal kutatta az exemet a tömegben, Viktor pedig csak állt, és nem tudta mit csináljon. Két választása volt: vagy segít Cinthiának, vagy Tominak (neki vagy segíteni akart, vagy pedig megállítani). De nem tudott dönteni, ezért csak állt, és figyelte az eseményeket (később ő mesélt el nekem mindent). Én már majdnem megfulladtam, rengeteg ember akart egyszerre segíteni rajtam, túl közel jöttek, ezért nem kaptam levegőt. Egyetlen nevet még képes voltam kipréselni magamból, de azt jó hangosan.
- TOMI! - üvöltöttem torkom szakadtából. A srác épp akkor ütötte volna le Gerit, már fogta a pólója nyakát, de erre a kiáltásra felfigyelt. Elengedte áldozatát, még vetett rá egy utolsó szúrós pillantást, aztán hagyta, hogy Tina kezdjen vele valamit (persze ő csak jól leszidta, a szemkikaparás elmaradt). Tomi őrült sebességgel verekedte át magát a tömegen, mikor elért hozzám felkapott, és kivitt a friss levegőre.
- Jól vagy? - kérdezte ingerülten.
- Nem - suttogtam, még mindig a karjaiban. - Vigyél haza.
Tomi bólintott, és már sietett is a szállásomra. Pár perc alatt odaértünk, a lifttel felmentünk a 6.-ra, egészen a szobánkig. Mivel én félájultan nem tudtam előkeresni a kulcsot, Tomi kezdett el kutatni a zsebeimben, miközben fél kézzel tartott (úristen... újra bebizonyosodott, hogy nagyon erős). Nagy nehezen megtalálta a keresett tárgyat, behelyezte a kulcslyukba, elfordította, és az ajtó már nyílt is. Mikor végre bent voltunk, Tomi ledobott a kanapéra, és menni készült.
- Elmész? - kérdeztem halkan. Tomi megállt, és visszafordult felém.
- Mégis, hogy gondoltad? Hogy voltál képes ilyet tenni? Először Cinty a fontosabb, aztán bemeséled, hogy én azt hiszem, nélkülem nincs élet! - kezdte a múltbéli hibáim sorolását, az első veszekedésünkkel, majd azzal, ami a Calais-ben volt. - Ezek után engem szétmar a bűntudat, amiért beszéltem neked Katáról, de kiengesztellek. Aztán egyik nap még nem szeretsz, másik nap pedig már igen! Most meg kitalálod, hogy megint nem! Most akkor, hogy is van ez?
- Nem mondtam, hogy nem szeretlek - védekeztem.
- Nem tudod, hogy hogy engedj be mást? Vagy nem ezt énekelted? I don't know how to let anyone else in! - idézett a dalból.
- Azt nem úgy értetettem... - próbáltam magyarázkodni, de nem engedte.
- Nem tudod elképzelni, hogy ez nekem milyen! Hogy is tudnád, hisz halvány, lila gőzöd nincs arról, mi az a szerelem! Egyszer éreztél valamit, 14 évesen, ami talán nem is volt igaz. De hadd világosítsalak fel: a szerelem nem ott kezdődik, hogy minden nap együtt lógsz egy helyes kék szeművel, mert akkor minden lány irigy rád! - oktatott ki, aztán az ajtó felé indult.
- De...
- Egy jó tanács - fordult vissza - a jövőre nézve: a szavaknak, főleg annak, hogy "szeretlek", súlya van. Ezt nem árt ha megjegyzed - lépett ki a hotelszobából, és bevágta maga mögött az ajtót.
Egy ideig még bámultam az ajtót, aztán hatalmas kínok közt (annyira fájt a szívem...) elterültem a kanapén, és aludtam.

52. Rész: Geri

Sziasztok! Ebben a részben kicsit felelevenítem, hogy mi is történt Gerivel, Vivivel, és Tinával! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

Vergeci Gergő:

Geri már szeptemberben észrevette Vivit. Ő már 11.-es volt (igazi nagymenő), a lány viszont csak akkor érkezett. Persze Vivi 14 évesen nagyon naiv volt, gondolkodás nélkül beleugrott a kapcsolatukba. Minden a fagyos novemberben kezdődött. Megvolt az első csók, a suli udvarán. Ezt a suliújság is megírta, mindenki Vivi helyében akart lenni. Ezt ő nagyon élvezte, Cintyt is elhanyagolta, de ezt a barátnője megértette. A pár mindenhol együtt jelent meg, nagyon jónak tűnt a kapcsolatuk. És az is volt. Egyetlen egy szépséghiba volt a dologban, hogy Vivi jegyei a kettes-hármasról leromlottak egyesre. 7 tárgyból állt bukásra, amit a szülei egy ideig toleráltak, de március tájékán megelégelték a dolgot. Vivit el akarták tiltani a barátjától, amit egyikük sem akart. Március 12. volt az a nap, mikor a szülőknek végleg elegük lett a lányuk viselkedéséből. Igazán nem is járt haza, suli után levágta a táskáját otthon, aztán már ment is valahova Gerivel. Mindig késő este ment haza, hogy ne kelljen találkoznia a szülei szikrákat szóró szemeivel. Tehát március 12-én Vivit végleg el akarták tiltani a szerelmétől, amit ő semmiképp sem akart, ezért nagyot veszekedtek. Repkedtek a bútorzat kisebb darabjai, aminek az lett a vége, hogy Vivi bezárkózott a szobájába. Éjszaka felhívta Gerit, elmesélte a történteket, és a srác azt ígérte, hogy megszökteti. Persze Vivi erre soha nem mondott volna igent, de ott, akkor, ezt tette. Telejesen ki volt akadva, nem volt képes tisztán gondolkodni, és a szökést látta az egyetlen kiútnak. A sulijuk mellett van egy park, és ott egy hinta. Az volt a kedvenc helyük, és ide beszélték meg a találkozót, hajlani 5-re. Vivi minden fontosabb holmiját bevágta egy táskába, kiosont a házból, és elindult. Az eső zuhogott, mire odaért, már akkor át volt ázva. Háromnegyed 5-től fél 7-ig várt a barátjára, aki nem ment el. A lány hazament, és megállás nélkül sírt, napokig. Geri pedig felszívódott, másnap nem ment suliba, és a szüleiről sem volt semmi hír. Az egész család eltűnt, mintha soha nem is lettek volna. Ez persze megmozgatta az ifjúság fantáziáját, kialakult egy csomó pletyka. A leghihetőbb az volt, hogy leköltöztek a Balatonra, bár erre nem volt semmi bizonyíték. Viviben akkor összetört valami, és ez nagyon meglátszott az ezt követő kapcsolatain. Mivel voltak neki, de mind sikeres volt, barátokként váltak el. Ezzel nem is lenne baj, viszont Vivi egyiket sem szerette. Arra nem volt képes. És most itt van Tomi... Vajon szereti igazán? Senki (még talán ő maga se) tudja igazán.

Tina a Balatonnál ismerkedett meg Gerivel (tehát a pletyka igaz volt), mikor augusztusban pár napot ott voltak egy évvel ezelőtt. Az apjuk akkor nyaralt a barátnőjével (aki most már a felesége), és ezért a gyerekeit is elengedte Párizsból arra az időre. Ők ekkor a Balatont választották, ahol Geri szomszédságában béreltek házat. Geri Tinát is gyorsan az ujjai köré csavarta... van valami ebben a srácban... valami ellenállhatatlan... Tina csak pár napig maradt, viszont aztán kiderült, hogy Geri épp a Budapestre költözést latolgatta. Mikor megtudta, hogy Tina is oda készül szeptemberben, nem habozott tovább. Azt beszélték meg, hogy szeptemberben majd beszélnek, ha Tina hazaér. Ez így is történt, és utána is együtt maradtak, egészen a következő nyárig, mikor Tinának Párizsba kellett mennie. Ezt Geri "nem tudta elviselni", és egy hét után talált magának új barátnőt, Dórikát. Ezt Tina tudtára adta, méghozzá személyesen. Elment Párizsba, július 4-én, és elmondta a barátnőjének, hogy mi a helyzet. Persze a lány teljesen kibukott, de nagy szerencséje volt, hogy utána Vivi és Cinty segítségével rátalált Krisztiánra.