43. Rész: Vásárlás

Sziasztok! Az elkövetkezendő pár napban nem tudom pontosan meghatározni, hogy mikor lesznek fenn új részek. Nyakamon az év vége (gondolom nektek is), és mivel most jönnek a legeslegjobb részek, nem szeretném őket összecsapni, remélem ezt megértitek. Viszont egy dolgot mindenképp megígérek: a blogot NEM fogom abbahagyni! Előre is köszönöm a türelmeteket! *Bia*

"Olyan 1 felé feküdtünk le, azt hiszem."

11-kor ébredtem. Kinyitottam a szemem, és megpillantottam a plafont. Felültem az ágyban, és Viktort láttam magam előtt. Az ágy szélén ült, nyugodtan, higgadtan. Az ébredésemre elmosolyodott, és kezével megsimította az arcom.
- Felébredtél, álomszuszék? - kérdezte kedvesen.
- Igen - ásítottam. - Mióta vagy itt?
- 10 perce. Vivi mondta, hogy nyugodtan ébresszelek fel.
- De nem tetted - néztem rá furán.
- Olyan édesen aludtál, nem akartalak megzavarni - legyintett.
- Hát, akkor köszönöm! És mit csinálsz itt?
- Csak gondoltam elmehetnénk valahova. Tegnap leragadtunk a képeidnél, és végül nem csináltunk semmit. Ami persze nem feltétlenül baj. De ha van kedved, csinálhatnánk valamit - ajánlotta fel.
- Ez nagyon jól hangzik, de Vivivel tegnap megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni. Neki nincs ruhája az esküvőre, és ma már tizenkilencedike van. Nekem pedig kell cipő, ékszer... lányos dolgok. De holnap mindenképp veled töltöm a napot! - engeszteltem ki.
- Megbeszéltük! Akkor jó szórakozást! - csókolt meg köszönésképpen, aztán elment. Nem sokkal később Vivi lépett be a szobámba, teljesen felöltözve, útra készen.
- Még nem vagy kész? - döbbent el. - Mire vársz, sípszóra? Gyerünk már! - nyaggatott. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, és felöltöztem. Vivi minden lépésemet figyelemmel kísérte, folyton dirigált, látszott, hogy nagyon fel van pörögve.
Délben már az egyik utcán sétálva keresgéltünk üzleteket. Vivinek kell ruha, és mindkettőnknek ékszerek és cipő. Ja, és olyasmiket kell keresnünk, amik azért nem túl drágák, és lehetőleg felvehetők egy esküvőre.

Vivi szemszöge:

Benéztünk a Début-be, hiszen mégiscsak ott dolgozik Tina. Mikor megpillantott minket, nagyon megörült, és rögtön ajánlott egy csomó ruhát. Rengeteget felpróbáltam, közben Cinthia is segített, de valahogy mégsem találtam meg azt, amivel nem tűnök ki túlságosan, de azért nem is olvadok be. Az általam keresett ruha nem akart előkerülni az üzletben, ezért szomorúan elbúcsúztunk Tinától, majd továbbmentünk. Párizs viszonylag zsúfolt volt ezen a délutáni órán, de ennek ellenére normálisan lehetett közlekedni.
A következő üzlet fölött hatalmas tábla hirdette, hogy akció van. Nem tétováztunk sokáig, bemenetünk az üzletbe, és megkezdtük a keresést. Itt az eladók nem voltak túl kedvesek, konkrétan ránk se néztek, de ez nem zavart minket, nyugodtan próbálgattunk. Egy halom estélyit felpróbáltam, olcsót, drágát, rövidet, hosszút, feltűnőt, szolidat... de egyik sem volt jó! Kezdett kissé elegem lenni abból, hogy minden ruha ami tetszik, túl drága, ami pedig megfizethető áron van, nem áll jól. Ebből (és még legalább 5 boltból) is üres kézzel távoztunk. Ez az eladóknak nagyon nem tetszett, mivel felpróbáltam vagy 10 ruhát, és abból egyet sem vettem meg. A legtöbben csak szúrós szemekkel néztek, de a nyakamat tenném rá, hogy az egyik odavakkantott. Milyen kedves...
De aztán a sokmilliomodik üzletben végre találtam egy ruhát, ami tetszett magamon, nem volt túl drága, és megfelelt a "ne tűnjek ki, de ne is olvadjak be" elvárásomnak is. Mikor kiléptem benne a próbafülkéből, Cintynek leesett az álla.
- Úristen! Ez eszméletlen! Szebb leszel mint a menyasszony! - ámult. Ennyit arról, hogy ne tűnjek ki. Amúgy a ruha egy gyönyörű lila darab volt, egy pánttal ellátva, oldalt apró behúzással.

- Mondjuk te se panaszkodhatsz a Gucciddal... - néztem rá.
- Mennyibe kerül? - kérdezte.
- Nem drága - legyintettem. A próbafülkében lefejtettem magamról a ruhát, majd a pénztár felé sétálva kérdeztem Cintyt.
- Szerinted ez tényleg jó?
- Abszolút! Gyönyörű, jól áll, megfizethető... mi kell még? - értetlenkedett.
- A te véleményed. De mivel neked is tetszik, megveszem! - jelentettem ki határozottan. Cinthia bólintott, de mivel akkor már a pénztárnál álltunk, kifizettem a ruhát, és kisétáltunk az üzletből.
- Jöhetnek a cipők? - néztem barátnőmre.
- Jöhetnek! - indult el az utcán, én pedig követtem. Bementünk az első cipőboltba amit láttunk, és csodák csodájára ott meg is találtuk a nekünk szükséges modelleket. Cinthia egy kéket, én pedig egy feketét választottam.

Ezen szerencsére gyorsan túl voltunk, és már mentünk is ékszervadászatra. Megálltunk egy kirakat előtt, és csak estünk egyik ámulatból a másikba. Az ékszerek észveszejtőek voltak, csillogtak-villogtak, és csak egy gond volt. Mikor felnéztünk az üzlet fölötti táblára, kicsit elszomorodtunk az üzlet nevétől. Swarovski...
- A francba, az nagyon drága! - ráztam a fejem.
- Pedig nézd azt, ott! - mutattam az egyik fantasztikus darabra. Viszont végül bármennyire nehezünkre is esett, ott kellett hagynunk az üzletet. De aztán találtunk egy másik (kevésbé drága) ékszerüzletet, amiben szintén szép dolgok voltak. A választás mondjuk nehéz volt, főként a bőség zavara miatt. Fél órányi válogatás után végre sikerült megállapodnunk. Cinthia kék, én meg lila fülbevalót és nyakláncot választottam. A fülbevaló mindkettőnknél apró volt, nem nagyon szeretjük a hatalmas lógós fülbiket. Viszont a nyakláncok már valamivel különlegesebbek voltak.

Miután ezzel is megvoltunk, beültünk valahova enni, utána pedig a szálláson töltöttük a nap további részét. Javarészt csak ültünk és beszélgettünk, de barátnőm megnézett egy filmet is, én pedig rajzoltam. Este 11-kor pedig már aludtunk.