41. Rész: Július 17. (II.)

Sziasztok! Folytatódik a szülinap, és kiderül a titokzatos hölgy kiléte... Jó olvasást! *Bia*

"- Szia, édesem! - köszönt egy női hang..."

- Elnézést, kivel beszélek? - kérdeztem zavartan, mert nem tudtam, ki van a vonal túlsó végén.
- Cinty, drágám! Én vagyok az, az édesanyád! - ismertette kilétét a hölgy. Nem számítottam arra, hogy valaha hallani fogom valakitől ezt a mondatot. Szerencsére a közelemben volt egy szék, amire rá tudtam ülni, különben biztos, hogy elájultam volna. Olyan fehér színű lettem, mint a hó, teljesen elsápadtam. A körülöttem lévők nem értették, mi a bajom, egyedül Eszter volt az, aki szerintem sejtette, miről lehet szó. Rengeteg gondolat kavargott a fejemben, és hirtelen azt sem tudtam, erre most mit mondhatnék. Nem tudtam eldönteni, hogy mérgesen, szomorún, vagy flegmán viselkedjek vele. Hisz... majdnem 18 éve nem láttam, erre most felkeres, csak azért, mert betöltöttem a 18-at? Máskor sosem volt számára fontos a születésnapom!
- Szia... ne haragudj, de miért hívtál fel? Nem tarjuk a kapcsolatot! - értetlenkedtem.
- Tudom, hogy nem voltam egy mintaanya, és megértem, ha beszélni se akarsz velem, csak gondoltam... - kezdte, de belé fojtottam a szót.
- Mit gondoltál? Hogy csak úgy felhívsz, és majd minden rendbe jön? Ez nem így működik! Egyszer nem kerestél, akkor most miért tetted? - kérdeztem nyugodt hangon. Nem akartam vele veszekedni, de azt se akartam, hogy azt higgye minden rendben van köztünk.
- Csak szerettem volna boldog szülinapot kívánni neked...
- Azzal egy kicsit elkéstél! Volt 17 és fél éved, hogy megkeress, de nem tetted! - vágtam hozzá ezt a tényt.
- Jó figyelj, nem azért hívtalak fel, hogy veszekedjünk. Csak gondoltam szeretnéd tudni, mi történt apukáddal...
- Mégis mi történt volna? Meghalt! - suttogtam.
- Igen. De azt senki nem tudja, miért ült be a részeg barátja mellé. Csak én!
- Micsoda? Te tudod? Mégis honnan? - faggattam.
- Csak tudom. Elmondjam?
- Persze! - válaszoltam.
- Azon az estén ő elment, hogy kicsit kikapcsolódjon az egyik haverjával. Én otthon maradtam veled, és... hát... szóval ittam, és utána felhívtam őt nem túl józan állapotban, amitől nagyon megrémült, hisz félt, hogy mi lesz veled. Mivel a barátja kocsijával voltak, aki nem mellesleg szintén ivott, az ragaszkodott hozzá, hogy ő vezessen, így apukád kénytelen volt engedni neki, mivel nagyon hamar haza akart érni. A barátja pedig bumm, belehajtott egy árokba... szóval csak akartam, hogy tudd mi volt az ok - fejezte be. Én pedig nem tudtam megszólalni, lefagytam. Nem értettem, hogy ezt miért most közli... egyszerűen nem értettem semmit. Egyáltalán honnan volt meg neki a számom? Válasz és köszönés nélkül letettem a telefont, és körbenéztem.
- Te tudtad? - néztem Eszterre, aki pontosan tudta, miről beszélek.
- Igen. Igen, tudtam. Nem tudtam, hogy mondjam el, nem hittem, hogy ezt valaha fel tudod dolgozni - húzott mellém egy széket, és ő is leült. - Gondoltam jobb, ha tőle tudod meg. Pár napja felkeresett, és megkért, hogy adjam meg a számod. Remélem nem baj, de megtettem. Viszont ezek után sem hibáztathatod anyukád! Ő nem tehet róla. Senki sem hibás.
- Te mindenre ezt mondod... - néztem rá, és a körülményekhez képest nem voltam szomorú, sőt, mosolyogtam.
- Mert soha nem szabad valakit hibáztatni! Hibáztathatod a sorsot, de az meg tudja, mit miért csinál. Minden okkal történik, ezt már megtanulhattad volna az évek során! Minden máshogy történt volna, ha apukád nem távozik el. Igen, ez így igaz. De nem biztos, hogy úgy jobban alakultak volna a dolgok. Ez már sose derül ki! Így volt megírva, és kész! - bölcselkedett Eszter, mire jó szorosan átöleltem.
- Mi nem nagyon értjük, hogy mi is történik most éppen, de azért együttérzünk! - szólt Vivi, pedig még ő volt az, aki Eszter után a legjobban átlátta a dolgokat. A többi 4 (Viktor, Tomi, Krisztián, Tina) csak bambán álltak, Vivi helyettük szólt közbe. És bár még mindig nem értettem, anyukám miért pont most, és miért pont így vette fel velem a kapcsolatot, elmagyaráztam nekik a dolgokat. Miután nagyjából megértették a helyzetet, szerettem volna ejteni a témát.
- De ez nem tereli el a figyelmem arról, hogy ez a torta - mutattam Krisztán mesterművére - még mindig felvágatlanul vár arra, hogy belekóstoljunk! - léptem mellé, felvettem a mellette lévő kést, és egy határozott mozdulattal felvágtam.
Mindenkinek jutott jó sok szelet, úgyhogy mire elpusztítottuk a tortát, azt se tudtuk, élünk-e még.
Még beszélgettünk egy darabig, de aztán Krisztián és Tina elmentek, volt valami dolguk. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy ők is menjenek haza, mi megmutatjuk Eszternek a szállást, meg ilyenek.
Elmentünk 3-an (Eszter, Vivi, én) a hotelhez, és felmentünk a mi szobánkhoz. Eszter persze látta képeken a szállodát, de azért élőben mégiscsak más, úgyhogy eléggé elképesztette a 232-es szoba.
- Lányok, ez valami fantasztikus! - döbbent le a medence és a terasz láttán.
- Igen, nagyon élvezzük az ittlétet! - bólogattam.
- Hát, addig élvezzétek, amíg lehet. 2 hét múlva hazamentek! - emlékeztetett, nekem pedig összeszorult a gyomrom. - Apropó, mi lesz a fiúkkal? - kérdezte.
- Tomi szerint tudni fogjuk, hogy döntsünk. - ült le a teraszon az egyik székre Vivi, és mi is így tettünk.
- És Viktor? - nézett rám Eszter.
- Erről még nem nagyon beszéltünk... - vallottam be.
- De végül is szeptemberben ők is Budapesten lesznek. Mindegy, meglátjuk! - hagyta ránk, mivel ez nem pont a kedvenc témánk.
Utána még sétálgattunk Eszterrel a városban, de 8-kor elköszöntünk tőle, mert ment a reptérre, taxival.
Ezután Vivivel a vacsoráztunk egy étteremben, de tízkor már a klubban vártuk Viktorék bandájának a kezdését. Ez érkezünk után pár perccel meg is történt, Viktor megállt a mikrofon előtt, és belekezdett a szokásos beszédébe, franciául.
- Sziasztok! Ma van köztünk egy szülinapos is, ezért szeretném ezt az estét emlékezetessé tenni számára. Ma Ushert, Olly Murst, és Pitbullt játszunk minden mennyiségben. Viszont csak egy óráig, utána Tina jön, és az ő bandája! Jó szórakozást! - mosolygott rám, aztán elindult az első szám.
Usher - DJ got us fallin' in love-ját játszották, aminek a rapjét Tomi eszméletlenül jól csinálta. Utána Olly Murs számát, az Oh my goodness-t énekelte Viktor. És ez így ment egy óráig, tényleg csak Usher, Olly Murs, és Pitbull volt terítéken. Az elsőtől a Scream, a Yeah, a Climax és a Burn szerepelt a listán. Olly Murs-től volt a Troublemaker, a Heart skips a beat, meg az In case you didn't know. Amiket Pitbull-tól lejátszottak azt inkább fel se sorolom, hisz rengeteg volt.
11 után Viktorék elköszöntek, és jöhetett Tina bandája. Viszont mi azt már nem vártuk meg, a fiúkkal elmentünk hozzájuk, és ott töltöttük az éjszakát.