35. Rész: You make me feel...

Sziasztok! Itt az új rész, a 35. Sajnálom, hogy az előző olyan rövid lett, de remélem ezzel a résszel kiengesztellek titeket! Komizzatok! *Bia*

Cinthia szemszöge: 

"Éppen a Man In Black 2-t néztük, mikor úgy éreztem nem bírom tovább, leragadt a szemem."

Mikor legközelebb kinyitottam, már a szobámban voltam, és reggel volt. Viktor nem volt mellettem, ezért oldalra pillantottam, hogy megnézzem, mennyi az idő. 8 óra volt, gyorsan kikeltem az ágyból, felöltöztem, és kimentem a folyosóra. Kerestem Viktort az egész házban, de nem találtam sehol, ezért kimentem a teraszra. Lenéztem a partra, de ott sem volt. Aztán hallottam, hogy kinyílt a bejárati ajtó, ezért odasiettem.
- Felébredtél? - kérdezte Viktor.
- Igen. Hol voltál?
- Megnéztem, hogy minden rendben van-e a járgánnyal. És igen, ezért haza tudunk menni. Én összepakoltam, már csak neked kell. - mosolygott.
- Rendben, már megyek is! - szaladtam be a szobámba, előkaptam a bőröndjeimet, és elkezdtem pakolászni. Remélem mindent sikerült összeszednem, semmit nem akarok itt hagyni. Mikor úgy éreztem, mindenem megvan, kivonszoltam a bőröndöket a lakásból. - Még utoljára nézzünk le a partra! - kértem Viktort, és ő beleegyezett. Kimentünk a teraszra és utoljára végignéztünk a tájon.

- Gyönyörű... - ámuldoztam.
- Igen, szerintem is. De most már ideje indulnunk. - ment be a házba Viktor, én meg követtem. Kimentünk a lakás elé, bepakoltuk a táskákat a kocsiba, beültünk, és elindultunk. Ki a városból, rá az autópályára. Tényleg itt hagyjuk a tengert... sajnos.
A visszaút hasonlóan telt, mint az odaút, azzal a különbséggel, hogy most nem volt a hátsóülésen Vivi és Tomi. Meg olasz libával se találkoztunk. De amúgy teljesen hasonló volt, megálltunk pár benzinkútnál, beszélgettünk, meg minden. 3-4 óra autózás után végre leparkoltunk, és a hotelszobámba indultunk. Dél volt, reméltem Vivi már ébren lesz. Bekopogtam, és nem pont az nyitott ajtót, akire számítottam. És nem pont az volt rajta, amire számítottam. Tomi állt az ajtóban... öö... póló nélkül.
- Te mit csinálsz itt? Így? - döbbentem le teljesen.
- Pszt... - csitított, majd becsukta maga mögött az ajtót. - Vivi még alszik.
- De mit csinálsz itt? - kérdeztem újra.
- Itt aludtam... - vakarta meg a tarkóját zavartan Tomi.
- Itt? Mármint Vivivel? - faggattam tovább.
- Igen, Vivivel. - bólintott.
- De... mármint... úgy? - makogtam.
- Igen. - mosolyodott el a fiú.
- De... nem úgy volt, hogy... összevesztetek? - szállt be Viktor. Tomi pedig felsóhajtott, és elmesélte, hogy pontosan mi is történt, amíg mi filmmaratont tartottunk.
- Jézusom! Szegény Vivi! - mondtam halkan.
- Ez szép volt, tesó! Megmentetted! - dicsérte a tettet Viktor.
- Kösz! Gyertek be, csak halkan. - nyitott nekünk ajtót. Leültünk a kanapéra, és Vivi épp abban a pillanatban lépett ki a szobájából. Kicsit meglepődött rajtunk, de egyben örült is.
- Sziaaaa! - ölelt át. - Úgy hiányoztál!
- Te is nekem!
- Te Tomi, figyelj. Úgy hiányoztál! - sipította lányos hangon Viktor, és ezen jót röhögtek. Bár annyira nem volt vicces.
- Ez jó volt! - ismerte el a rapper. - De most gyere, próbára kell mennünk. Nekik meg biztos van rengeteg fontos megbeszélnivalójuk. - legyintett felénk.
- Jó, akkor menjünk. - egyezett bele Viktor. - De este mindenképp gyertek el! - nézett ránk, mi meg bólintottunk. Aztán elköszöntek, és elmentek.
- Készülnek valamire... - gondolkodtam, miközben elhelyezkedtünk a kanapén. - Amúgy... hallom mi történt. Azért jól vagy?
- Persze, túlélem. De azért elég durva volt... brrr... - rázta ki a hideg. - Tegnap éjjel...
- Megtörtént? - mosolyogtam.
- Meg. De ha jól gondolom neked is. Mikor én még ott voltam. Csak erről akkor nem beszéltünk. - mondta, és ennek a tudatában (mármint, hogy elég rég beszélgettünk) elmeséltünk mindent, amiről a másik nem tudott. Minden apró részletet elregéltünk az elmúlt pár nap eseményeiről. Órákig beszélgettünk.
- És... hol a nyaklánc? - érdeklődtem, mire Vivi felpattant, bement a szobájába és kihozta az ékszert. A kezembe nyomta, én pedig jó alaposan szemügyre vettem. - Nagyon szép. - dicsértem. - Figyelj, én éhen halok, nem eszünk valamit? Mondjuk abban a jó kis étteremben ami itt van a sarkon.
- Jól hangzik. Menjünk! De előbb átöltözöm... - sietett be a szobájába, én meg addig nagyjából kipakoltam. - Indulhatunk! - állt meg előttem.
- Oké! Menjünk! - indultunk ki az ajtón, lementünk a lifttel, ki a hotelből. A friss Párizsi levegő jó érzéssel töltött el, végre újra itt vagyok!
Az apró étterem felé mentünk, ami az utca végén volt. Bementünk, leültünk, és vártuk a pincért. De aztán ismerős hang ütötte meg a fülem. Mögülem jöttek a "szívet melengető" szavak.
- Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim? A mai nap is egy tündérmese volt? - kérdezte gúnyosan. Felálltam és szembefordultam a hang tulajdonosával. Igen, Colette volt az. Mély kivágású pólót viselt, kockás szoknyát, és csipkés leggingst.
- Colette, milyen kellemes meglepetés. - mondtam unottan.
- Viktor nem volt Párizsban az utóbbi pár napban. Nem tudod véletlenül, hol volt? - kérdezte "kedvesen".
- Nem mintha közöd lenne hozzá, de ami azt illeti, de, tudom hol volt. Calais-ben volt, velem. - hangsúlyoztam az utolsó szót.
- Á, szóval még mindig együtt vagytok... ki bírt veled 13 napot? Az szép teljesítmény... kezdem megsajnálni. Illetve... nem, mégsem. Megérdemli, hogy melletted töltse a napjait. Megérdemli, hogy szenvedjen melletted. - oltott teljesen.
- Te semmit nem változtál... figyelj, nekem nincs kedvem veled veszekedni, főleg, mivel semmi értelme. Viktor velem jár, te eljátszottad az esélyeidet. Ha vissza akarod kapni, hát, nem fogod. Nem értem miért akarsz neki minden áron fájdalmat okozni, hisz semmi értelme. Attól neked nem lesz jobb. Szerintem inkább gondold végig, pontosan mennyi fájdalmat okoztál már, hány embernek, és ez után mérlegeld, hogy neked mi fontos. Ha mindenki úgy emlékezik rád, mint az út széli csitri, vagy ha szeretnek az emberek. Ezen gondolkozz el, utána tárgyalhatunk. Szia! - ültem vissza a helyemre, és hallottam, ahogy a lány távozik.
- Szép volt, hallod-e! - dicsérte az alakításom Vivi.
- Kösz, de úgyse fogadja meg a tanácsaimat. Ugyanolyan "kedves" marad, mint amilyen eddig is volt. - vontam meg a vállam.
- Az lehet... de akkor is. - erősködött, aztán kértünk kaját. Megvártuk, amíg kihozzák, majd hozzákezdtünk. Nagyon finom volt, nekem ízlett, és szerintem Vivinek is. Mikor befejeztük, hazamentünk, átöltöztünk, és akkor már 9 óra volt. Nagyon elszaladt az idő! Vettünk magunkhoz pénz, eltettük a telefonunkat, és indultunk a klubba. Fél 10-re értünk oda, és még csak a hangszórókból szólt az első nap is hallott, monoton zene. Vivi arra pattogott (neki az jön be), én pedig leültem a bárhoz, és rendeltem valamit inni.
- Szia! - ült le mellém egy fiú (franciául beszélt). Ránéztem, és rögtön felismertem.
- Szia Jean! - köszöntöttem.
- Milyen volt Calais? - érdeklődött kedvesen.
- Jó volt, de nagyon gyorsan elrepült az a pár nap. - vallottam be.
- Sajnálom. Amúgy... Viktor készül valamire.
- Igen, tudom. Azt mondta, mindenképp jöjjek el. Majd meglátjuk.
- Akkor majd még beszélünk. Szia! - állt fel, és elment. Van valami fura ebben a srácban. Nem tudnám megmondani, hogy mi az, de valami nagyon furcsa a viselkedésében. De nem volt időm ezen agyalni, mert a banda elkészült, és kezdődhetett a buli. Viktor kiállt a színpadra a mikrofon elé, és beleszólt franciául.
- Helló Párizs! Sajnálom, hogy nem voltam pár napig, de egy kicsit pihentem. Viszont most itt vagyok, és egy egészen különleges első produkciót hoztam nektek. Jó bulit! - lépett el a mikrofontól, megpengette az első akkordot, és elindult a szám. Na de nem akármilyen! Cobra Starships - You make me feel.

http://www.youtube.com/watch?v=HpyZEzrDf4c

Az elején lévő la la la (vagy na na na, sosem tudtam eldönteni) rész a hangszórókból szólt. Aztán jött a srác része, és azt már Viktor énekelte... hm... khm... nekem!

Girl I've been all over the world
Looking for you (rám mutatott... már megint kezdi!)
I'm known for taking what I think I deserve
And you're overdue

Ezután a bár felé biccentett a fejével, de úgy, hogy csak én lássam. Ekkor a mixer fiú felém nyújtott valamit... egy mikrofont! Én haboztam, nem értettem mi van, Viktor pedig közben folytatta a számot.

And if you listen you can hear me through the radio
In that bright white noise
What I been missing in my life
What I been dreaming of
You'll be that girl
You'll be that girl
You'll be...

Kikaptam a mikrofont a báros kezéből... és elkezdtem énekelni, miközben a tánctérre indultam.

Everything you want so let me get up there (mutattam a színpadra)
I'm the baddest baby in the atmosphere (mutattam körbe)
Tell me what you want so we can do just what you like...

A refrént pedig együtt nyomtuk. Én a táncparkettről, ő a színpadról. Övé volt a "You make me feel...", enyém pedig a "la la la". Egy hullámhosszon voltunk, a közönség először meglepődött, de utána élvezték az előadásunkat.

Get a little closer to me girl
And you'll understand (folytatta, és én felsétáltam a színpadra)
'Cause if you want a guy that knows what you need
Well, then I'm your man (bólogatott magabiztosan)

And if I listen I can hear you through my radio
In that bright white noise
What I been missing in my life
What I been dreaming of
You'll be that girl
You'll be that girl
You'll be... (fejezte be a saját részét, én következtem)

Everything you want so let me get up there
I'm the baddest baby in the atmosphere
Tell me what you want so we can do just what you like (léptem hozzá közelebb)

Ooh
Everything you know I'm flipping upside down
Take you 'round the world
You know I like it loud
Tell me what you want 'cause we can do just what you like...

És ezután újra jöhetett a refrén, ami ezúttal hosszabb volt mint az előző. De aztán jött a kedvenc részem, ami nekem jutott, hisz ezt eredetileg Sabi énekli.

Put your hands up
Put your hands up (mutattam a közönségnek, akik követték az utasítást)
Let the lights drop
Let the lights drop (és itt kialudtak a fények...)
Make my world stop
Make my world stop (léptem közel Viktorhoz, nyomtam a szájára egy gyors csókot, majd a fények újra kigyúltak, és én folytattam)
La la la la la
La la la la la...

És ezután jöhetett a refrén "reloaded", miközben az egész helyiség pattogott. Mármint nem a terem, csak az emberek benne...
Vége lett a számnak, és én leindultam a színpadról, de valaki elkapta a kezem. Visszafordultam, és a kéz tulajdonosa Viktor volt.
- Gyönyörű hangod van... - nyomott egy puszit a számra. - Reggel átmegyek hozzád, valamit meg kell beszélnünk... Szia! - köszönt el, majd visszaállt a mikrofonhoz, és folytatták a zenélést. És csak akkor esett le... Duetteztünk! Ááá! Nagyon jó volt!
- Cinty! Eszméletlen voltál! - jött oda Vivi.
- Köszönöm! De... nem megyünk haza? Elég korán keltem, meg a hosszú út... nagyon elfáradtam. - próbálkoztam.
- De, persze, menjünk. - egyezett bele. Kifelé menet intettünk a fiúknak, és ők csak biccentettek, mivel épp nagyon benne voltak egy számban. Felmentünk a hotelszobánkba, és ledőltünk a kanapéra.
- Ja, Viktor kérte, hogy ezt adjam oda. Az előtt nyomta a kezembe, mielőtt elkezdtek játszani. - nyújtott át egy CD-t... volt rajta egy cetli, amin ez állt: "frissítve". Tehát amíg Calais-ben voltunk, ő elvette a lemezt, ma rátette az új számokat, és visszajuttatta hozzám... cseles... Bementem a szobámba, és belehelyeztem a CD-t a gépbe. 2 új szám volt rajta, a Kállay szám, és a You make me feel... tehát tudta, hogy bele fogok menni a kis "játékába". Okos... Jézusom, leragad a szemem... jó éjt...