62. Rész: Best

Sziasztok! Ebben a részben kiderül a nagy titok, remélem nagyon le fogtok döbbenni! ;) Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"Kinyílt az ajtó és mi beestünk a szobába..."

- Ti meg mi a francot kerestek itt? - jött oda hozzánk Viktor.
- Én mondtam, hogy követett az a taxi! Megmondtam! - állt fel Tomi is.
- Lányok, lányok... - rázta a fejét Matthieu.
- Hagyjátok őket, csak kíváncsiak! Ez érthető, mivel ti - mutatott a tesóira Tina - vagytok olyan szerencsétlenek, hogy nem mondjátok el nekik! - segített fel minket a földről.
- Akkor sem kell betörni hozzám! Milyen viselkedés ez? Cinthia, tőled nem ezt vártam volna! - nézett rám Viktor apja.
- Sajnálom, ha csalódást okoztam. De nem képesek elmondani! - tártam szét a karom.
- Na jó! Itt a kocsikulcsom - nyújtotta át Viktor -, menjetek vissza a szállásra! Mi majd hazamegyünk taxival, és később mindent megbeszélünk!
- Csak úgy elküldesz? - háborodtam fel.
- Mivel ez már a harmadik alkalom, hogy kihallgatsz! - vágta a fejemhez.
- A negyedik, egyről nem tudsz - mondtam hirtelen.
- Jézusom... na jó, kifelé, sziasztok! - terelt ki minket a szobából Tomi.
- Léonard, kísérd ki a hölgyeket! - kiáltott le Vész papa a testőrének franciául.
Léonard az ura szavára felsietett a lépcsőn és egészen a kapuig kísért minket.
- Sajnálom hölgyeim - mondta végül.
- Ön mindent megtett. Köszönjük! - mosolyogtam rá kedvesen, majd intettünk neki és Viktor fehér autójához mentünk.
- Remélem tudod, hogy én vezetek! - nyújtotta felém a kezét Vivi, azzal a feltételezéssel, hogy odaadom neki a kulcsot.
- Álmodozol! Én kaptam a kulcsot, én vezetek! - szögeztem le.
- Csakhogy én biztonságosabban vezetek! - veszekedett.
- Nem is igaz! - csattantam fel.
- Jaj istenem! Jó, vezess te! - adta meg magát, miközben beült az anyósülésre.
- Köszönöm! - vigyorogtam, és én is beültem.
- Ne haragudj, csak mérges vagyok a fiúkra! Apukájuk látszólag nagyon gazdag... hatalmas dolgot titkolhatnak! - gondolkozott.
- Szerintem ne találgassunk - tettem a kezem a kormányra, miután elfordítottam a kulcsot. - Indulunk! - tapostam a gázra. Az autó elindult, először lassan, majd egyre gyorsabban repesztettem vele.
- Vezettél már azóta, hogy letetted a vizsgád? - nézett rám rémültem a barátnőm.
- Nem hiszem - nevettem.
- Na jó, vigyázz a kanyaroknál! - figyelmeztetett. - Egyáltalán honnan tudod, hogy merre kell menni?
- Ezt a szakaszt még tudom, figyeltem mikor jöttünk. Vedd elő a GPS-t a kesztyűtartóból, az majd elvezet a hotelig - kértem. Vivi engedelmeskedett, elővette a kütyüt, aztán be is üzemelte. - Zene? - kérdeztem.
- Mehet. De hogy?
- Nincs valami CD? - mutattam a kesztyűtartóra.
- Mintha láttam volna egyet - nyitotta ki ismét. - Tessék, itt van. Best; ez van ráírva - mutatta fel a talált darabot, majd betette.
- Na lássuk, Viktornak mi számít Best-nek - nyomtam meg a "Play" gombot kíváncsian. - Ne! - ismertem fel a számot, és már épp el akartam tekerni, mikor Vivi leállított.
- Ez jó! Chris Lawyer - Right on time! Tektektektektektektek! - "énekelte" a "dalt".
- Mi ebben a jó? Olyan monoton, hogy az már fáj! - nyögtem.
- Annyira jó! Tektektektektektektek! - vigyorgott.
- Na jó, elég volt! - nyomtam ki a számot, mire felcsendült a következő. - Na, ez már zene! - bólintottam elismerően Swedish House Maffia dalára, a Don't you worry child-ra.
- Kedves leszek és elviselem! De jól tudod, hogy nem szeretem! - rázta a mutatóujját előttem, ami elég zavaró ha az ember vezet.
- Jó, nem kell végighallgatnod - tekertem tovább.
- Erre jól lehet sírni - kommentálta a következő számot, David Guetta - Without you.
- Ebben igazad van - helyeseltem. A számot fél percnél tovább egyikünk se bírta, túl lehangoló. Fogadni mernék, hogy az ez után következő dalt Tomi csempészte rá a lemezre.
- Istenem, de jó ez a dal! - kezdte fütyülni a nótát Vivi, mivel épp a Whistle volt terítéken, Flo Rida száma.
- Erről tudod mi jut eszembe... Tábor... esti séta... - idéztem fel a 11.-es tábort. Ez a dal pont akkor jött ki, egész nap ezt lehetett hallani a Balaton parton. Az a tábor elég különleges volt, Vivinek volt akkor egy barátja, nekem is... hú, nyári románcok! Várjunk csak... ez is az! Csak ez Párizs, az meg a Balaton volt! Van különbség!
- Tisztán emlékszem minden percére! - nézett maga elé a barátnőm elmerengve.
- Na jó, elég a nosztalgiából, mi a következő szám? - tekertem el a dalt. Olly Murs - In case you didn't know.
- Ez lassú! Nincs ezen valami partisláger? - nyomta el a gyönyörű dalt Vivi.
- Hé! - ismertem fel a következő számot az első dallamából.
- Ne már! - hüledezett Vivi.
- Ezt csak Tina tehette rá - nevettem. One Direction - Kiss you.
- Na ez már sláger! Yeah, yeah, yeah, yeah! - énekelte a refrént. És innentől kezdve nem volt megállás, végigdaloltuk az egész számot, persze üvöltve.
- And let me kiss you! - kiáltottuk az utolsó sort.
- Figyelj - fordultam a barátnőmhöz.
- Az utat nézd! - dirigált.
- Jó, jó - néztem újra az utat, úgy folytattam. - Este hagyjuk a fiúkat. Akárhogy alakul a mai nap, mi menjünk el a klubba, és duettezzünk. Illetve jó lenne ha Tina is beszállna. Mit gondolsz?
- Jól hangzik! De mit énekeljünk? Ismersz olyan számot, mit három lány énekel? - kérdezte.
- Így kapásból nem... De ha Laura is jön, akkor tudok mondani egy bandát, amiben négyen vannak - mosolyogtam.
- Szerintem Laurának is szép hangja van?
- Gondolom. Hívd fel Tinát, kérdezd meg - nyújtottam át neki a telefonom. Vivi kikereste a lány számát, és tárcsázta.
- Haló! Szia, Vivi vagyok! - köszönt bele.
- Szia! Mondd nyugodtan, apu épp Viktorral üvölt - hallottam Tina hangját.
- Csak egy kérdésem lenne. Laura szeret énekelni? - érdeklődött.
- Hú, imád! És tud is, nagyon szép hangja van! Miben mesterkedtek? - kuncogott.
- Mit szólnál hozzá, ha este együtt énekelnénk pár számot? Tudod, mi Cintyvel három nap múlva hazamegyünk, szeretnénk kiélvezni a maradék időt! - magyarázta Vivi.
- Ez egy fantasztikus ötlet! - lelkesedett a Vész lány. - Ha itt végeztem, megbeszéljük. Illetve előbb a fiúk beszélnek veletek... utána gyertek el a próbára ott mindent egyeztetünk. A srácok úgyse lépnek ma fel, ha jól sejtem.
- Rendben! Szia! - köszönt el Vivi. - Lezsírozva! - bólintott elégedetten, miután letette a telefont.
- Mehet a következő szám? - néztem rá.
- Persze - válaszolta. Visszatettem a hangot, és jöhetett Selena Gomez száma, a Year without rain. Várjunk csak...
- Úristen... - fogta a fejét a lány.
- Nagyon remélem, hogy ez is Tina műve - hallgattam a dalt.
- Raaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaain - ordította Vivi a refrént.
- Kicsit sem volt hamis - nevettem.
- Azt hiszed, hogy te jobban tudnád csinálni? Halljuk! - bökte meg a vállam.
- Csak figyelj - kacsintottam (kezdem átvenni Viktortól). Megvártam a következő refrént, és már daloltam is.
- Ez teljesen tiszta volt! - döbbent le Vivi.
- Már sokat gyakoroltam - vallottam be.
Ezután már csak pár Pitbull szám jött, meg néhány ami Viktor kedvence. Furcsálltam, hogy nem volt egy Usher szám se, de aztán találtunk még egy CD-t, amire Usher volt írva, szóval az ő számait biztos azon tárolja.
Hazaértünk és tűkön ülve vártuk a srácokat. Vivi rajzolgatott, én pedig zenét hallgattam, Beyoncé számaira pihentem. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egy biztos: majdnem két egész albumot végighallgattam. Viktor és Tomi kora délután kopogtattak.
- Sziasztok - köszöntem komoran, mikor kinyitottam nekik az ajtót.
- Bejöhetünk? - kérdezte a barátom.
- Szerintem külön kéne - gondolkozott Tomi.
- Akkor te maradj itt, én elmegyek Cintyvel - nyújtotta a kezét Viktor, amit én meg is fogtam. Tomi bement, leült a kanapéra, mi pedig a lifthez indultunk.
- Szóval miről nem tudok? - érdeklődött, mikor beszálltunk a felvonóba.
- Hát... Egy, mikor Tinával voltál, kettő, mikor Tomival Calais-ben, a harmadik pedig most volt - próbáltam megtéveszteni.
- De azt mondtad, hogy négy volt!
- Vicceltem - vontam vállat.
- Tudod, hogy ez nem igaz. Csak kíváncsi vagyok! Tudni szeretném, hogy mikor vigyázzak jobban! Mondd el - kért.
- Elég ha annyit mondok, hogy tudok a Vész-féle problémamegoldásról? - néztem fel rá.
- Ne! Az esküvő napján? - csodálkozott.
- Igen. Mi kint vártuk Tinát, és mivel nem jött, gondoltuk kiderítjük mi történik - meséltem.
- Nagyon mérges lennék, ha nem szeretnélek ennyire - puszilta meg a homlokom. A lift megállt, mi kiszálltunk és miután kiléptünk a hotelből, Viktor kocsijához mentünk.
- Hova? - helyeztem magam kényelembe az autóban.
- Egy emlékezetes helyre - felelte titokzatosan.
- Hm... - törtem a fejem. - Eiffel-torony?
- Talált - vigyorgott, majd elindította a kocsit. Viszont a mosolyosa nem volt őszinte. Egész nap nem volt őszinte... Tudtam, hogy nagy baj van, de láttam rajta, hogy türtőztetni akarja magát. Biztos félt, hogy ismét az lesz, mint legutóbb. Idegeskedik, én berágok, és gubanc lesz. Le a kalappal előtte, tényleg mindent megtett, hogy nyugodt maradjon.
Az autó megállt, Viktor kiszállt, aztán nekem is segített.
- Gyere, üljünk le - mutatott egy pad felé. Rengeteg ember keringett a nevezetesség körül ebben a napszakban.

- Nem fog tetszeni, amit hallani fogsz - kezdte, mikor helyet foglaltunk a padon.
- Nem baj. Tudom kell - szögeztem le.
- Na jó... - vett egy mély levegőt. - Jöjjön, aminek jönnie kell. Apukám cége apáról fiúra száll. Hatalmas üzlet... el sem tudod képzelni. Behálózza az egész világot, de a központja itt van, Párizsban. Divatmárka...
- Nyögd már ki! - unszoltam.
- Apué a Gucci...