67. Rész: Walk away

Sziasztok! Vége a sulinak! Mindenkinek szuper és élményekben gazdag szünetet kívánok! Meghoztam a következő részt, remélem tetszik! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"- Jobb ötletem van! Kelly Clarkson - Walk away! - vigyorogtam gonoszan."

- Az nagyon illik! - helyeselt.
- Tudom... mikor kezdődik a próba? - néztem az órát.
- Nem tudom, hívd fel Tinát - javasolta.
Előkerestem a telefonom és tárcsáztam. Tina öt csöngés után vette fel.
- Szia, ne haragudj, de most nem igazán érek rá! - suttogta a telefonba, miközben hangos zene üvöltött a háttérben.
- Csak egy gyors kérdés! Este felléphetnék? Kelly Clarkson - Walk away?
- Neked arra gyakorlás se kell, gyere a klubba tízre! - ajánlotta fel. Ezek szerint a fiúk ma se lépnek fel.
- Mehetek tizenegyre? - kérdeztem, mivel Viktorral akkora beszéltük meg.
- Persze, de most muszáj mennem, szia! - tette le, de még előtte mintha Skrillex-et hallottam volna... furcsa!
- Megbeszéltem vele! - mondtam ünnepélyesen.
- Ennek örülök! Nem eszünk valamit? Nagyon éhes vagyok! - fogta a hasát.
- Benne vagyok! Utána shopping? Felejtsük el tizenegyig a fiúkat! - legyintettem.
- Nekem már nincs pénzem... minden elment Tomi óvadékára - tárta szét a karját.
- Nem gond, nekem még van egy csomó, és már csak holnapig kell kitartania, szóval ideje elverni! - siettem be a szobámba, előkerestem a pénztárcám és már indulhattunk is.
Párizs tele volt, nyüzsgött az egész város. Alig vártam, hogy belépjünk az első boltba, mivel az utcán nem lehetett lépni. Hirtelen megpillantottam a hatalmas "Début" feliratot, úgyhogy oda be is siettünk.
- Tina biztos nincs itt - néztem körbe.
- Emlékszel arra a napra, mikor először voltunk itt?
- Te jó atya úristen, de régen volt! - tört rám a felismerés. - Épp ruhát kerestünk a randira! Emlékszel, Tina mesélt nekünk a fiúkról! Olyan rendes volt, tényleg mindent elmondott... kivéve talán a legfontosabb dolgot... - sóhajtottam.
- Őt nem hibáztathatjuk, nem neki kellett volna elmondania! - védte a lányt.
- Persze, jól tudom! Rá nem haragszom, sőt, már a fiúkra se igazán. Csak nem esik jól, hogy Viktor nem tud dönteni... talán mégsem vagyok olyan fontos neki, mint ahogy azt képzeltem. Ez van, tudtam, hogy ez lesz, meg se kéne lepődnöm! - vontam vállat.
- Ne hibáztasd magad, inkább válassz pólót! Fekete, vagy rózsaszín? - mutatott két felakasztott, ugyanolyan (csak más színű) felsőt.

- Hm... nem tudom, neked melyik tetszik jobban? - fogtam a rózsaszínt.
- Nekem a fekete! De gyere, próbáljuk fel - húzott be a próbafülkébe.
Ő a feketét, én pedig a rózsaszínt próbáltam fel.
- Szerintem ez így jó! - néztem magunkat.
- Szerintem is! - helyeselt a barátnőm.
- Megvegyem? - kerestem az árát.
- Megköszönném! - mosolygott.
- Akkor mindenképp, irány a pénztár! - kaptam le magamról a pólót.
Kifizettem, indulhattunk tovább.
Elhaladtunk a Gucci mellett de természetesen nem mentünk be. Annál inkább vonzott minket a Louis Vuitton és Dolce&Gabbana, azokba mindenképp belátogattunk és nem is jöttünk ki üres kézzel.
Délután ötkor szatyrokkal telepakolt kezekkel nyitottuk ki a 232-es szoba ajtaját.
- Úristen, nagyon elfáradtam! - dőlt le Vivi a kanapéra.
- Tudom, én is - huppantam le mellé.
- Nem is ettünk, olyan éhes vagyok! - indult a konyhába, ahol sok mindent nem talált, tejen kívül. - Nem igaz, hogy nincs itthon semmi kaja!
- Sajnálom - mentem be én is az étkezőbe, hogy szemügyre vegyem a helyzetet.
- Éhen halok! - nyöszörgött.
- Vivi, mi olyan menők vagyunk, hogy van szobaszerviz! - kerestem elő a vonalas telefont, majd tárcsáztam. Kértem magunknak vacsorát, ami Chloé fel is hozott fél órán belül. Erről persze eszembe jutott, hogy mikor Vivi randin volt, Viktor szobaszervizeskedett. Olyan sokat nevettem akkor rajta...
- Ez nagyon finom! - hallottam Vivi hangját a konyhából, amivel félbeszakította a gondolatmenetemet.
Én is megkóstoltam a tésztát, tényleg isteni volt, elpusztítottunk mindent, amit Chloé hozott.
- Egy kis tv-zés, aztán mehetünk is a klubba! - idéztem fel magamban a Walk away sorait.
- Tv? Arra várhatsz, én gépezek! - ment a szobájába Vivi, én pedig a nappaliban telepedtem le, a tv-t bámulva.
Fél tizenegykor elkészültünk (mindketten az új pólónkat vettük fel, farmerrel) és elindultunk a diszkóba. Gyorsan odaértünk, a tömeg kezdett megfogyatkozni, bár még mindig sokan tolongtak.
A klubba érve Tinát kezdtük el keresni, aki a színpadon énekelt. Mikor megpillantott épp vége lett a számnak, ezért elkezdett felkonferálni.
- Szia - köszönt Viktor.
- Kelly Clarkson - Walk away! - ismertette a dalt Tina.
- Mennem kell - mutattam a színpad felé.
- Walk away? - kérdezte ijedten.
- Igen - bólintottam, miközben a színpad felé indultam, amire fel is léptem.
Tina elállt a mikrofontól, így helyet adva nekem.
- Készen állsz? - suttogta.
- Nem - vallottam be. - Nagyon nehéz dal!
- Menni fog - biztatott kedvesen.
- Nagyon remélem! - fordultam a közönség felé, miközben a dal elindult. Mindenki nagyon örült a választott számnak, tombolt a hallgatóság.

Remegő térdekkel belekezdtem a dalba.

http://www.youtube.com/watch?v=nFCuyLwhUzM

You've got your father (ezt megváltoztattam) and your brother
Every other undercover
Tellin' you what to say
You think I'm stupid (csavartam meg egy hajtincsemet)
But the truth is that it's cupid, baby
Lovin' you has made me this way
So before you point your finger (mutattam a semmibe)
Get your hands off of my trigger
Oh yeah
You need to know this situation's getting old
And now the more you talk
The less I can take, oh

I'm looking for attention
Not another question
Should you stay or should you go? (rajzoltam egy kérdőjelet a levegőbe)
Well, if you don't have the answer
Why are you still standin' here? (mutattam arra a helyre, ahol épp állt)
Hey, hey, hey, hey
Just walk away (itt hessegető mozdulatokkal fejeztem ki magam)
Just walk away
Just walk away

I waited here for you
Like a kid waiting after school
So tell me how come you never showed?
I gave you everything
And never asked for anything
And look at me I'm all alone (mutattam magamra)
So, before you start defendin'
Baby, stop all your pretendin' (néztem rá lesajnálóan)
I know you know I know
So what's the point in being slow
Let's get the show on the road today
Hey

I'm looking for attention
Not another question
Should you stay or should you go? (ismét a levegőbe rajzoltam)
Well, if you don't have the answer
Why are you still standin' here?
Hey, hey, hey, hey
Just walk away (legyintettem)
Just walk away
Just walk away

Következett a kedvenc részem, ami talán a legnehezebb is. Erőteljesen énekeltem, tele energiával, bele is dőltem.

I wanna love
I want a fire
To feel the burn
My desires
I want a man by my side
Not a boy who runs and hides
Are you gonna fight for me?
Die for me?
Live and breathe for me?
Do you care for me?
'Cause if you don't then just leave!

I'm looking for attention
Not another question
Should you stay or should you go?
Well, if you don't have the answer
Why are you still standin' here?
Hey, hey, hey, hey
Just walk away

If you don't have the answer
Walk away
Just walk (walk) away
(Just walk away)
Then just leave
Yeah yeah
Walk away
Walk away
Walk away

Vége lett a számnak, letöröltem a könnyeimet és visszaadtam a helyet Tinának. Lesétáltam a színpadról és Viktorhoz léptem.
- Ezt akarod? - kérdezte.
- Ha nem tudod eldönteni, akkor igen. Neked itt a helyed, nekem viszont haza kell mennem. Ez soha nem sikerülhetett volna, végig csak áltattuk magunkat - tártam szét a karom.
- Nem akarom, hogy vége legyen - vallotta be.
- Nem, én sem akarom! De így kell lennie, nincs más lehetőség - ráztam a fejem.
- Talán igazad van... - sóhajtott. És ezzel vége... - Viszont holnap este mindenképp gyertek el, Vivi érdekében! - figyelmeztetett.
- Mire készül Tomi? - mosolyodtam el akaratlanul.
- Meglátod! - titokzatoskodott, szokásához híven. - De tényleg gyertek el!
- Holnap apukáddal találkozom... - kezdtem, de aztán rájöttem, hogy neki talán erről nem kéne tudnia.
- Micsoda!? - döbbent le teljesen.
- Semmi, nem fontos - túrtam a hajamba.
- Találkozol apuval? Miért?
- Mert meghívott! - adtam egyszerű választ. - Azt mondjuk nem tudom, hogy honnan tudja a számom, de meghívott, ezért el fogok menni hozzá holnap!
- Tina... - nézett a lányra. - Csak ő adhatta meg a számod!
- Nem baj, ha ő nem mondta volna el, megszerezte volna máshogy!
- Ebben igazad van - értett egyet. - Akkor csak annyit mondanék, hogy vigyázz vele!
- Túl fogom élni! De most szeretnék visszamenni a szállásra, nagyon fáradt vagyok. Még azért találkozunk, nem?
- Mindenképp! - simította meg a karom.
Elköszöntem tőle, Vivivel hazamentünk és lefeküdtünk... hosszú nap volt! Tehát vége...