72. Rész: Happy End

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csak most hozom ezt a részt, de ma ballagtattuk a nyolcadikosokat, volt biziosztás meg minden... Képzeljétek ötös lettem mindenből!
Erre a részre már talán mondhatnánk, hogy utolsó, mivel gyakorlatilag ez az utolsó, amiben még történik valami... De azért ez még nem a könnyes búcsú ideje, főleg mivel a legtöbben csak holnap fogják meglátni ezt a részt, kivéve ha olyan éjjeli baglyok mint én, és még este 11-kor is blogot olvasnak. Tényleg sajnálom, hogy csak most tudtam feltenni, és tudom, hogy tényleg csak holnap tudjátok majd elolvasni, de ha én azt mondtam, hogy ezen a héten minden nap felteszek egy részt, akkor az úgy is lesz! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"Beszálltunk a kocsiba és elindultunk..."

Cinthia szemszöge:

Otthon minden ugyanolyan! A repülőút kellemesen telt, Vivivel zenét hallgattunk és beszélgettünk. Bár a tudat, hogy Viktort soha többé nem látom elkeserítő, mégis tudom, hogy ez így a jobb. Nem lehetek önző, nem kényszeríthetem, hogy velem maradjon, neki kötelezettségei vannak. Ha velem akart volna maradni, megtette volna...
Eszter nagyon örült a hazaérkezésemnek, már a reptéren a nyakamba ugrott. Mindent hallani akart, amit még nem meséltem el, ezért úton a házunk felé elregéltem az elmúlt napok történéseit. Nagyon meglepődött azon, hogy Viktor nem engem választott, de felvilágosítottam, hogy nem ő döntött így. Ha hagytam volna választani, még mindig Párizsban várnék a döntésére.
A ház olyan volt, mintha el sem hagytam volna, a szobámban mindent a helyén találtam, bár nem feltételeztem, hogy Eszter bármit is megpiszkált volna a távollétemben. Jó volt látni a szekrényemen lévő kacatokat, amik azért őszintén szólva kicsit hiányoztak. A nyaralás alatt néha rám tört a honvágy, de mindig elmúlt pár perccel később, mikor Vivi megemlített valami vicceset, vagy Viktor megfogta a kezem.
Este vacsora után - Eszter a tiszteletemre rendelt sushi-t - a szobámban ülve gondolkodtam. Egy másik életben vajon máshogy alakultak volna a dolgok Viktorral? Persze mindjárt átmegyek Majkába: Szólj rám, ha egyszer véletlen összefutnánk egy másik életben! De most komolyan! Ha az apja nem egy multicég tulajdonosa lenne, akkor happy end-el végződött volna a történetünk? Az a legviccesebb az egészben, hogy ha nem Matthieu-é lenne a Gucci, akkor Viktor soha nem dolgozott volna ott, tehát talán soha nem találkoztunk volna. Esetleg akkor, ha Vivi elrángat a mekibe... de még akkor sem biztos! Sőt, akkor Tina sem lehetne most együtt Krisztiánnal, mivel a srác Párizsban élne, a lány pedig itt. És akkor talán Tina még mindig együtt lenne Gerivel, ergo Vivi nem tudta volna elmondani mit érez, nem tudta volna elénekelni neki azt a két számot, nem tudott volna továbblépni. De igazán felesleges ezen rágódnom, mivel ami megtörtént, megtörtént. Matthieu a boldog tulajdonosa egy hatalmas divatcégnek, amit Viktor örököl, Tina Krisztiánnal jár, Vivi pedig túljutott Gerin.
A falamon lógó képre pillantottam, amit még Vivitől kaptam a repülőn. Mikor hazaértem, az első dolgom volt megfelelő helyet keresni neki, a választásom pedig egy falon lógó, árva szögre esett.

A festmény nagyon szép, Vivi csak nekem készítette.
Este tíz felé az ágyamban fekve bámultam a plafont. Hirtelen koppanásra lettem figyelmes, de ez akkor még nem nem érdekelt. Viszont mikor másodjára is megütődött valami az ablakomon, kimásztam a fekvőhelyemről és kinéztem az utcára. A pulzusom az átlag fölötti értéket mutatta, a hasam görcsbe rándult, a döbbenetem pedig nagyobb volt, mint addig bármikor. Viktor a fehér kocsijának dőlve állt az ablakom alatt, gitárt tartva a kezében, szívdöglesztő mosollyal. Gyorsan kitártam az ablakomat, hogy halljam is őt. Mit ne mondjak, megérte.
Megpengette a húrokat és már bele is kezdett Jesse McCartney számába, a How do you sleep-be. Sötét volt, az autója világított, amivel (ha jól számolok) több mint tíz órát kellett utaznia, csak azért, hogy idejöhessen!

http://www.youtube.com/watch?v=4bsXRqI1WbI

Ohh oh, ohh oh, ohh oh, oh

It's been about a year now
Ain't seen or heard from you (megrázta a fejét)
I been missin' you crazy
How do you, how do you sleep? (nézett fel rám kérdőn)
I found the letter you wrote me (felmutatta a rózsaszín borítékot)
It still smells just like you
Damn, those sweet memories
How do you, how do you sleep?

Tried my best at movin' on, have yet to find a girl like you (ismét fejet rázott)
See things now I didn't before, now wishin' I had more time with you
How do you stay awake, knowin' all I do is think of you?
All the things we thought about, then never will have done happen again
If I could just see you (rám mutatott)

If I had my way come and get you girl in your favorite car with the missing top (a háta mögé mutatott)
Remember 'round my way where we used to park
And did all those things to steal your heart

It's been about a year now
Ain't seen or heard from you
I been missin' you crazy
How do you, how do you sleep?
I found the letter you wrote me
It still smells just like you
Damn, those sweet memories
How do you, how do you sleep?

Baby all that I hear from my friends again, again and again, come and ask 'bout you
They say "We saw your girl at the game and damn we got to say a big mistake by you"
Not only does your body bang but I miss the conversation too (bólogatott)
Tell me that you're gettin no sleep, can't think, can't eat, util I come see you

If I had my way come and get you girl in your favorite car with the missing top
Remember 'round my way where we used to park
And did all those things to steal your heart

It's been about a year now
Ain't seen or heard from you
I been missin' you crazy
How do you, how do you sleep?
I found the letter you wrote me
It still smells just like you
Damn, those sweet memories
How do you, how do you sleep?

Tomi kilépett az autó mögül, a tesója mellé állt és belekezdett a dal rap részébe, amit kicsit átdolgoztak.

Look, now it's been about a year and I'm tryin to figure out, how could ya?
Forget about who loves you the most, why would ya? (Viktor felé biccentett)
Heal his heart, heal his brain
Oh how I wish you could feel his pain
'Cause he couldn't get you off his mind if he tried (megpöckölte az öccse fejét)
Twenty-four seven, three six five (a számokat vizuálisan is ábrázolta az ujjaival)
And his nights so cold, days so long
They say you don't know what you got 'til it's gone
Well it's gone and he's trippin how much he miss it
And you steady walkin 'round like he never existed (két ujjával lépkedést imitált)
And it's hard to understand, you got another plan
Tryin' to play harder, you got another man
But you'll never find another like moi (ismét Viktorra mutatott)
That have you ridin' round in a drop top car (a fehér cabrio felé bökött)
Baby you a star and it's time that you know it
So much love and it's time that now we show it (VETO!)

It's been about a year now
Ain't seen or heard from you
I been missin' you crazy
How do you, how do you sleep?
I found the letter you wrote me
It still smells just like you
Damn, those sweet memories
How do you, how do you sleep?

It's been about a year now
Ain't seen or heard from you
I been missin' you crazy
How do you, how do you sleep?
I found the letter you wrote me
It still smells just like you
Damn, those sweet memories
How do you, how do you sleep?

Vége lett a számnak, kirohantam a szobámból, le az emeletről, ki a bejárati ajtó, egészen addig, amíg Viktor nyakába nem borultam.
- Megígértem, hogy hazajövök! - suttogta a hajamba, miközben lábaimmal átkulcsoltam a derekát.
- Mi lesz a Gucci-val? - értetlenkedtem, még mindig ölelkezve.
- Tina! - válaszolta egyszerűen, mire megcsókoltam. A részleteket majd később megtudom.
- Honnan tudtad, hol lakom? - csodálkoztam, mialatt a lábaim újra a földre kerültek.
- Tőlem - mászott elő a kocsi mögül Vivi.
- Ez most komoly? - esett le a történés. - Most akkor itt maradsz? - kérdeztem Viktortól.
- Igen - húzta ki magát. - Veled. Örökre!
- Túl nagy szavak - ráztam a fejem szórakozottan.
- Szerintem is - nevette el magát.
- Mi folyik itt gyerekek? - lépett ki az ajtónkon Eszter. - Viktor? - találgatott.
- Igen, én vagyok - intett a... barátom?
- Na, mi történt? - örült meg Eszter.
- Az egy hosszú történet - legyintett.
- Mi lenne, ha mind az öten bejönnétek, összeütök valamit! - invitált a ház úrnője.
- Nem akarunk az így este betolakodni - udvariaskodtak a fiúk.
- Ne vicceljetek! Gyertek! - Eszter nem tágított.
Leültetett minket a konyhában és fénysebességgel kezdett szendvicseket gyártani, miközben a fiúk elmesélték a történteket.
- És már épp elcsíptünk titeket, mikor a gép elindult - ismertette a reggeli eseményeket Tomi.
- Gyorsan kocsiba ültünk és nekivágtunk az útnak, miközben én felhívtam aput, és elmondtam neki, hogy nem vállalom a munkát - folytatta Viktor. - Azt mondta, hogy ő pont erre számított, már beszélt is Tinával. Ezen kicsit meglepődtem, de aztán elmondta, hogy miután jártál nála átgondolta a dolgokat. Úgy vélte, hogy ha eléggé szeretjük egymást ahhoz, hogy el is engedjük egymást, akkor együtt kell maradnunk. Nem hagyja, hogy ugyanazt a hibát én is elkövessem, mint ő. Nem hagyja, hogy feladjam a szerelmem a munkámért, mert egész életemben bánni fogom. Tina pedig igazán tökéletes a feladatra, imádja a Gucci-t, van tapasztalata, apu pedig hajlandó ez alkalommal szemet hunyni afelett, hogy ez az üzlet eredetileg apáról fiúra száll!
- És ő amúgy is Párizsban maradt volna, Krisztián miatt. Tehát utána a húgunkkal is beszéltünk, hallgathattuk ahogy percekig röhög azon, hogy bocsánatot kérünk. Bocsánatot kértünk, amiért őt otthagytuk, és amiért talán Budapesten is maradunk. Teljesen fel volt háborodva, azzal érvelt, hogy ő tud vigyázni magára, mi nyugodtan élvezzük az életet veletek - tárta szét a karját Tomi.
- Egyre jobban kedvelem Tinát - tett le egy nagy tál szendvicset az asztalra Eszter.
- Mi is - válaszoltuk négyen egyszerre.
Soha nem voltam még olyan boldog, mint azon az estén. Hirtelen minden tökéletes lett, Viktor engem választott, újra otthon voltam... Végül mégis happy end lett!

Tehát! Remélem örültök a jó végnek, szerintem tőlem más nem is származhatna, hisz: minden jó, ha a vége jó! De ezen kívül még két részt fel fogok tenni, az egyik a szereplők életéről fog szólni egy év múlva, a másik pedig egyfajta utószó, amiben elbúcsúzom tőletek, az tele lesz mindennel! Köszönetekkel, kulisszatitkokkal, rólam is megtudhattok pár dolgot, és a következő blogomról is említést teszek! Ahogy magamat ismerem, szerintem az lesz a leghosszabb rész, szerintem jól fog sikerülni, érdekes lesz! *Bia*