66. Rész: Dühroham

Sziasztok! Itt a következő rész, bár kissé rövid lett! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"Nem láttam a belépő illetőt, csak a heves csókját éreztem a számon..."

Nem kellett látnom ahhoz, hogy tudjam ki ő, a csókja egyértelműen elárulta kilétét. Olyan vadul csókolt, hogy alig kaptam levegőt, a szívem a torkomban dobogott és majd' elájultam. Aztán rájöttem, hogy semmi joga nincs csak úgy lesmárolni, ezért konkrétan lepofoztam magamról.
- Ez most mire volt jó? - néztem rá idegesen.
- Nem tudtam megfékezni magam - vallotta be.
- A nyugodt srác nem bírja magát kordában tartani... érdekes! - förmedtem rá.
- Tizenkilenc év alatt feleannyit idegeskedtem, mint az elmúlt hónapban! Az első napokban folyton leléptél, aztán ott volt Colette, stresszeltem a randi miatt, Calais-ben apu miatt meg a szörfös haverod miatt! Aztán felkavart a veszekedésünk az esküvő előtt, ahogy maga az esemény is. Szerveztem a bulidat, Jean is bepróbálkozott nálad, aztán féltékeny lettél, azt is meg kellett oldanom, anyu meghalt, Tomiék is balhéztak... - sorolta a húzós helyzeteinket.
- Azt hiszed, hogy nekem olyan könnyű volt? Belép az életembe egy helyes srác, gyönyörű szemekkel és varázslatos mosollyal, akibe idővel beleszeretek! Kiderül, hogy van egy barátnője, majd kiderül, hogy még sincs! Aztán megjelenik még egy lány, aki szintén a barátnőjének titulálja magát! Bocs, helyesbítek! Volt barátnőnek állítja be magát, akivel még mindig összejársz! Róla is kiderül, hogy hazug, majd még jó sokáig a színen marad! Egészen tegnapig! Aztán koktélt akarsz inni, Vivi kiakad rám, Calais, megcsíp egy medúza, beállít az apád, rám hajt egy szörfös pasi, négy ütéssel a padlóra küldesz, közben Jean is becsap, közeleg a szülinapom, végül el is érkezik, anyu felhív, esküvő... - vettem mély levegőt, majd folytattam. - Elönt a féltékenység, anyukád meghal, megjelenik Geri, Vivi kiborul... és végül kiderül, hogy te öröklöd a világ egyik legnagyobb divatcégét! Ennél még az is jobb lett volna, ha elárulod, hogy van Budapesten feleséged és három kölyköd!
- Azért nekem talán nehezebb, hisz nekem kell választanom! Mit gondolsz, milyen érzés? Választani a számomra két legfontosabb dolog között, ráadásul kevesebb, mint egy hét alatt! Te meg tudnád tenni? Képes lennél rá? - tett fel egy csomó kérdést.
- Nem tudom, honnan kéne tudnom? Az én apám nem hagyott rám milliárdokat érő üzletet, nem száll rám hatalmas divatcég! Talán ha abban a helyzetben lennék, akkor sikerülne! Nem tudom, nem tudom! - fogtam a fejem.
- Én sem tudom, érted? Nem tudom mit tegyek!
- Legjobb lesz ha hazamész és kitalálod! A velem töltött idő nem fog segíteni! - nyitottam ki az ajtót, enyhén célozva arra, hogy menjen el. Viktor vette az adást, bólintott és elment.
- Istenem! - üvöltöttem, majd hirtelen ötlettől felbuzdulva berontottam a szobámba, kikaptam a szekrényemből a kék estélyimet, rádobtam az ágyamra, megragadtam egy kést és jó erősen beledöftem. Átszakítottam az ágyneműmet is, de ez most cseppet sem zavart. A kést egy határozott mozdulattal végighúztam a ruhán, így hatalmas lyukat szakítva benne. Ezután megragadtam a göncöt, megfogtam a hasadékot és erőből szétfeszítettem az anyagot. A cérna pattogott, a tül recsegett.
Ezután felkaptam az éjjeliszekrényről a Chanel parfümömet és nekidobtam a falnak. Sajnos ezt nem gondoltam végi túl alaposan, ezért egy szilánk beleállt a vállamba. Nem baj, kitéptem onnan, miközben a drága lötty végigfolyt a falon.
Következhetett a CD, amit kierőszakoltam a gépemből, majd egy tűvel akartam végigkaristolni, de valaki még idő előtt elkapta a karom.
- Mit művelsz? - kérdezte ijedten a futástól izzadt Vivi.
- Őrjöngök... - ültem le pár fokkal nyugodtabban az ágyamra, a szakadt ruci mellé.
- Mitől kaptál ilyen dührohamot?
- Szerinted? Viktortól... - forgattam a szemem.
- Mi történt? - érdeklődött.
- Hosszú - legyintettem, mivel semmi kedvem nem volt elmesélni, aztán végül mégis muszáj volt.
- Sajnálom... de ha ez felvidít, Tomi engem egész nap hívogatott, egészen addig, amíg ki nem kapcsoltam a telefonomat - mesélte.
- Mi lesz ebből? - néztem körbe, szemügyre vettem a szilánkokat a földön és a mellettem pihenő, ruhának nem nevezhető cafatot.
- Azt nem tudom, de többet ilyet ne csinálj! Még a végén kárt teszel magadban! - figyelmeztetett, majd megcsörrent a telefonom, amit gyorsan fel is kaptam, bár a szám ismeretlen volt.
- Tessék! - szóltam bele.
- Jó napot, Cinthiával beszélek? - kérdezte egy ismerős férfihang.
- Igen, én vagyok az!
- Matthieu vagyok, és beszélni szeretnék veled. De nem telefonon, az nem az én stílusom. Szeretném, ha meglátogatnál - kérte.
- Én? - döbbentem le, hisz azok után, hogy betörtem hozzá, nem ilyen magatartást vártam...
- Igen, a holnapi nap megfelel? Küldenék érted egy kocsit - ajánlotta fel.
- Rendben... - válaszoltam furán.
- Tizenegyre ott lesz érted az autó! Holnap találkozunk! - tette le.
- Mit akar tőlem? - gondolkoztam.
- Fogalmam sincs - sóhajtott Vivi, aki ezek szerint mindent hallott. - Mutassak valamit?
- Mit?
- Egy rajzot, amit azóta készítek, mióta először bementünk a Gucci-ba. Ma reggel lettem kész vele, és mindenképp oda akarom adni - indult a szobájába a művéért. - Tessék! - nyújtotta át. Ránéztem a képre és a lélegzetem is elállt. Olyan pontos mása volt az eredeti arcnak, hogy az szavakkal nem kifejezhető!
- Ez valami fantasztikus! - ámultam.
- Gondolod? Még egy rajzot se csináltam ilyen hosszú ideig - mosolygott.

- Ha nem te mondanád, hogy te rajzoltad, el se hinném! - néztem még mindig elképedve a grafikát.
- Láttam a szemedben, hogy mennyire tetszik. Gondoltam, hogy még jól fog jönni egy kép róla - emlékezett vissza.
- Igazad van... és most itt tartunk - tártam szét a karom.
- Figyelj, ha nem választ kapásból téged, akkor meg sem érdemel! - rázta a fejét.
- Talán így van...
- Szerintem ezt mondd is meg neki! - tanácsolta.
- Jobb ötletem van! Kelly Clarkson - Walk away! - vigyorogtam gonoszan.