Egy évvel később...
Azután a bizonyos július 31-e után minden fenekestül megváltozott. Még Viktor és Tomi előtt is volt már arról szó, hogy Vivivel összeköltözünk az egyetem kezdetekor. Ez megvalósult, csak egy kicsit megtoldódott két rumlis fiúval! Hosszú napokon át való keresés után végre találtunk egy kétszobás lakást, ami elég közel van mindkettőnk fősulijához. Augusztus végén bebútoroztunk és azóta éljük a mi kis életünket. Korán reggel mi lányok elmegyünk a suliba és délutánig tanulunk, amíg a fiúk dolgoznak. Viktor a szokásos helyén, a McDonald's-ban szolgálja ki az embereket, és legnagyobb meglepetésemre még Tomi is talált normális munkát. Egy fényképész segédje, osztályfotókat készít meg újságcikkekbe képeket. Vivi egy kicsit ki volt akadva azon, hogy gimis libákat fog fotózni, de aztán Tomi meggyőzte, hogy semmi oka nincs aggódni. Amúgy ez a vita Viktor és köztem is lezajlott, hiszen péntekenként csak úgy özönlenek a 16 éves csajok a gyorsétterembe. Viktor megígérte, hogy rájuk se fog nézni, és ha igen, akkor is ezekkel a szavakkal a fejében: az én barátnőm mennyivel szebb!
Viszont az a kevés pénz amit a fiúk összeszedtek egy hónapban nem igazán volt elég a lakbérre. Ekkor állt elő Vivi az évszázad legjobb ötletével, miszerint alapítsunk bandát! Mind a hárman ugrottunk az ajánlatra, rögtön kerestünk helyet is, ahol péntek esténként játszhatunk. A probléma ott kezdődött, hogy nem igazán tudtunk ráhangolódni egymásra, a számok nem illettek hozzánk, nem találtunk elég duettet, kevés volt a rap... Viktor már nagyon rég óta dolgozott dalokon, kicsit átírta őket, Tomi is változtatott az általa írt rapeken, Vivi segített zenét biztosítani hozzá, én meg a hangommal támogattam a dolgokat. Így alakult meg a 4ever-Pop, amiben Tomi dobol/rappel, Vivi gitározik, Viktor énekel/gitározik, én pedig énekelek. A klub ahol zenélünk nagyon jó hely, kedvesek az emberek és jó a fizetés. Így, több mint tíz hónap után már kezd nagyon megszokni és megkedvelni a közönség, amit igazán jó látni.
Viktorék régi bandája feloszlott, az ottani srácok kissé csalódottak voltak, mikor augusztusban a Vész tesók visszatértek Párizsba, hogy elhozzák a cuccaikat, ezzel egy időben pedig bejelentették a csapat megsemmisítését is. Tina bandája ennek ellenére köszöni szépen, él és virul! Bár a lánynak komolya erőfeszítéseket kell tennie, hogy még a zenére is legyen ideje, de mindent megtesz, mivel semmiképp sem akarja abbahagyni a zenélést.
Krisztián azóta további két cukrászdát nyitott Párizsban, amik igen nagy jövedelemmel szolgálnak. Ha egy nap esetleg Tinával végleg összekötik az életüket (a házasságra gondolok), akkor egy elég pénzes család fog kialakulni! A Gucci tulajdonosa és egy nagy cukrászat vezetője... Elég jól hangzik!
Matthieu a legutóbbi hírek szerint boldog házasságban él Justine-al, és már teljesen megbékélt a mostani helyzettel (mármint, hogy Tina vette át az üzletet és nem Viktor). Voltak kicsapongások, kínos telefonbeszélgetések, mikor pillanatnyi elmezavarában mégis a fiát kívánta volna örökösnek, de ezeket nyugisan lerendezték.
Colette-ről és Jean-ról (szerencsére) nincs információm, de szerintem már rég halálra csalták egymást! Ez esetben Párizs egy hivatásos ribanctól és egy született seggfejtől szabadult meg (már elnézést a kifejezésekért)!
Eszterrel majdnem minden héten találkozunk, bár néha nehéz helyet szorítani neki, a sok tanulás meg a banda... de végül mindig sikerül! Ilyenkor beülünk valahova kávézni, miközben megbeszéljük a fontos (és kevésbé fontos) dolgokat.
Egy meglepő dolog is történt az elmúlt egy évben velem, amit talán soha nem gondoltam volna. Anyukám legutóbbi telefonhívása óta elég sokat gondoltam rá. Egy nap Viktornak feltűnt, hogy valamin nagyon agyalok, ezért megpróbálta kideríteni, hogy mi az.
- Min gondolkodsz? - ült le mellém a nappaliban.
- Szerinted megváltozott? - kérdeztem tőle.
- Ki? Bruce Willis? Szerintem nagyon! - bólogatott. Azért gondolta, hogy róla beszélek, mert pár órával előtte a színészről beszélgettünk.
- Nem, nem ő! - ráztam a fejem. - Anyukám!
Viktort kicsit sokkoltam ezzel a kijelentésemmel, de válasza rögtön volt.
- Tizennyolc év nagyon hosszú idő! - érvelt. - Annyi idő alatt hentesből is lehet sztepptáncos!
- És önző alkoholistából szerető anya? - néztem rá.
- Az is előfordulhat - tárta szét a karját.
- Szerintem felhívjam?
- Mindenképp! - válaszolta.
Így történt, hogy valamikor novemberben felhívtam anyukámat. Nagyon örült nekem, de azt mondta, hogy most már személyesen is találkoznunk kell, ezért egy héttel később a Starbucks-ban ülve beszélgettünk. Kiderült, hogy van férje, két gyereke és fizető állása.. A férfit Dohány Andrásnak hívják, majdnem 16 éve ismeri, elmondása szerint mindent neki köszönhet, mikor megismerkedtek ő rögtön elvonóra küldte, ahol kigyógyult az alkoholfüggőségéből. Ezután elkezdtek járni, és kilenc éve házasok. Anyu tényleg teljesen tiszta, nem is kockáztat, ünnepekkor sem iszik, pezsgőt sem. A gyermekei nagyon kicsik, mutatott róluk képeket. A fiatalabb kisfiú, Ákos a neve. Ő két éves és nagyon aranyos!
.jpg)
Az idősebb öt éves, lány, Bianka a neve. Ő is hasonlóan bájos.
Tehát lett két féltesóm, ami fantasztikus. Már többször meglátogattam őket, András nagyon kedves, a gyerekek tündériek, Viktor is nagyon jól kijön velük.
Laura és Dávid sorra nyerik a versenyeket, nagyon boldogok. Geriről semmi hír, belenyugodott abba, hogy Vivi már Tomival jár. Ádám és Niki (Vivi tesói) egyedül maradtak gyerekekként a Németh-rezidenciában, már Nikinek kell megbirkóznia Ádám baromságaival. Azért néhány focimeccset mind a négyen meglátogatunk, ahol sipítozó gimis lányok őrült sikolyokkal szurkolnak Vivi öccsének. Gyakran elkísérjük Nikit vásárolni, abból viszont a fiúk kimaradnak.
Összességében nagyon jól alakult az elmúlt egy év, mindenki boldog, a történetünk végül 90°-os szöget véve jóra fordult.
A következő részt nem biztos, hogy fel tudom tenni holnap, mert ma a Balatonra megyek, és nem tudom, hogy mennyi időm lesz írni. Megpróbálom, de lehet, hogy csak vasárnapra készül el (ha nagyon nem lesz időm akkor pedig hétfőre)! *Bia*
Hát Bia csak gratulálni tudok ahhoz hogy az egészet megírtad. Nemcsak szeretted a történetet de beleélted magad, a szereplőkkel azonosultál. A kezdetek óta rengeteget fejlődtél, össze sem lehet hasonlítani az első részt az utolsóval. Az olvasóid száma csak azért nem sok, mert nem valami elcsépelt one direction-ről vagy vámpírokról írtál, hanem egy valós (na jó egy icipicit valótlan) történetet találtál ki. És megjegyezném, hogy sokkal de sokkal jobban írsz mint azok akik csak eldöntötték, hogy írnak egy blogot, mert mért ne. Azt ajánlom neked, hogy tedd el későbbre ezt az irományt, és egy húsz év múlva vedd elő, javítsd ki a hibáidat, és add ki egy könyvben. Tényleg bazi nagy sikered lenne.
VálaszTörlésLolaTheUnicorn
Nagyon köszönöm, köszönöm, hogy végig velem voltál és tartottad bennem a lelket. Ilyen barátokat kívánok mindenkinek, mint amilyen te vagy! <333
TörlésHelo! (ST hangnem activated)
VálaszTörlésNemáááár Dohány András? xD A gyerekek nagyon cukik, mintha az a Bianka gyerek egy kicsit ismerőőős volna..... nemistudom. Am igaza van az unikornisnak, valóban csak gratulálni lehet ehhez az egész, 75(!) részes (ha beleszámoljuk az első előtti részt és az utolsót) izgalmas és magával ragadó bloghoz. Bevallom sosem volt szokásom olvasni ilyen blogokat és nem is fogok (persze a tiédet mindíííííg), de ha csak random találtam volna erre a blogra és vmi meteor miatt elolvastam volna belőle egy részt akk esküszöm h elolvastam volna eddig, és most épp ezt írnám :D És hát igen nem egy ilyen baromságról írtál mint a többiek a hülyeségeikkel és a be nem tartott határidejeikkel, hanem egy aranyos, nyálas, nem túl valós xD de tök jó blogot MINDIG betartott határidőkkel. Sztem bőven érdemeltél volna még olvasót, de azokat a tinipicsákat már beszippantotta egy Vándájreksönös blog... pfff. Na mind1 gondolom már unod ennek az olvasását, megértem, szóval nem kunkorítom tovább ezt a komit hanem leírom egy szóban; CONGRATS MY FRIEND :) <3
$Tßesty
Szia ST! Igen, Dohány András csak neked! Nem is értem miért ismerős "az a Bianka gyerek"! Nagyon köszönöm neked is, hogy tényleg vetted a fáradtságot és elolvastad a blogom, pedig tudom, hogy nem szokásod! A komijaid erőt adtak, ezt köszönöm! És őszintén köszönök mindent, de ezt majd a következő részben részletesebben kifejtem! Köszönöm, imádlak! <33
TörlésHú. Bia őszintén szólva, úgy mint ST előbb mondta, én sem vagyok valami nagy blogozgató, így hát az elején puszta barátságból olvastam a blogod. Az első két részben nem annyira ragadott meg a történet. Tudtam, hogy ez fontos számodra, először csinálsz ilyet, amiben tudlak, támogatlak. Viszont ahogy egyre jobban bonyolódott a történet, és nem CSAK nyálas szerelemről szólt a dolog, illetve nagyon szép eszmei értékeket tüntettél fel a blogodban, kezdtem elfelejteni, hogy ezt az egészet miattad olvasom. Mikor hazaértem a suliból és kicsit le akartam ereszteni, esetleg leckeírás után még olvasgatni volt kedvem akkor már nem azt gondoltam, hogy "olvasok egy részt a Bia blogjából", hanem, hogy vajon mi történhetett Cintyvel, Vivivel, a két fiúval, és úgy éreztem, teljesen el tudok merülni a történetben és izgultam azért, hogy mi lesz a következő részben. Persze az esetleges részek végén eszembe jutottál Te is és odafirkantottam egy komit mikor tudtam. Mint már a suliban is mondtam, az idő rövidsége miatt az utolsó pár résznél kicsit lemaradtam, de mára bepótoltam a lemaradásom és nagyon tetszett az, amit kihoztál a történetből. (egy kis Jóbarátok is bevillant, de ez csak jót tehet;)) Nagyon köszönöm, hogy ilyen élményben részesítettél, hogy igenis lehet ebben a korban ilyen terjedelmű és ilyen minőségű storyt írni, emellett a továbbiakban nagyon sok szerencsét kívánok és remélem ugyanilyen lelkiismeretesen és meggondoltan fogod írni a jővendőbeli világsiker történeteket. Gratulálok!
VálaszTörlésNÁMBŐRVÁN
Én is azt mondom, hogy hú! Linda gratulálok, megnyerted a leghosszabb kominak járó díjat! Annyira, de annyira örülök, hogy ezt mondod, mármint, hogy tényleg magával ragadott a történet! Nekem is csak ugyanazt tudom mondani, hogy köszönöm a sok támogatást, a mosolyokat a suliban, és még minden mást, amit a következő részben ecsetelek majd részletesen! Köszönöm! <3
TörlésSzia Bia!
VálaszTörlésSajnálom ezt a hatalmas késést, de elég nehéz úgy blogot olvasni, ha tábor után másnap reggel le kell menned Balcsira egy hétre a nagyszüleidhez, ahol nincs WiFi. Látom, hogy rengeteg részt felraktál, és bocsi tényleg, hogy csak most tudok írni. Na de most már nem magamról szeretnék beszélni. Először is mindenféleképpen szeretnék gratulálni ehhez a bloghoz. Mindenben egyetértek az előttem szólókkal, habár én azért inkább a több blogot olvasókhoz tartozok :) De ez valóban egy nagyon érdekes és aranyos történet volt szimpatikus és jól kidolgozott karakterekkel és jellemekkel. Jó volt mindennap hazaérni és olvasni egy újabb részt. Mindig próbáltam előre gondolkodni, hogy miképp lesz a következő rész, de elég sokszor meg tudtál lepni. Tényleg nagyon büszke lehetsz magadra, nekem nem lett volna elég elszántságom és kitartásom megírni a "The Eiffel Romance"-t. Nagyon várom a következő blogodat (remélem lesz is), és ha kérhetlek, minél hamarabb írd majd meg a címét és küldd el a weboldal linkjét. Ha írsz újat, akkor nyáron rakod fel vagy csak suliidő alatt és nyáron írod? Nagyon köszönöm előre is a választ, és, hogy volt mit olvasni minden nap és kibújni az SZJG-ből (legalábbis én olvastam :D). Na nem terveztem egy hosszú kommentet írni, de tényleg egy nagyon ügyes és tehetséges fiatal író vagy, és ennyit minimum megérdemelsz. Gratulálok! :)
Puszi,
Kata
Szia Kata!
TörlésNagyon örülök, hogy írtál, el se tudom mondani, mennyire jólesnek a soraid! Örülök, hogy meg tudtalak lepni, ez volt a cél! Következő blogom pedig természetesen lesz, a következő részben mindent részletesen kifejtek róla! Ha minden jól megy, akkor ma fel is teszem azt a részt! Köszönök mindent! Puszi <33
Szijaa!:) Itt a kért kritikád: http://criticismfromustoyou.blogspot.hu/2013/06/25-eiffel-romance.html
VálaszTörlésKöszönöm szépen, megnéztem, nagyon kedves vagy! ;)
TörlésUuuuu naon jo lett.Oan rossz hogy vége lett.
VálaszTörlésCC
Szerintem is :( Köszi!
TörlésSzia!:) nagyjából a 40-edik résztől olvasom a blogod és nagyon tetszett. sírtam, nevettem rajta. mérges voltam vidám és sok minden lezajlott bennem közben. ezt nagyon szépen köszönöm neked. Most pedig jön a rossz része:D
VálaszTörlésszóval egy dolgot utáltam benne, hogy a képek alakítják a történetet. hogy néha a szép képek kedvéért unalmas részeket tettél bele mint például amikor Vész apuci körbemutatja a házat. nem volt logikus, hogy ez hogy jött és unalmas is volt. vagy találtál egy tökéletesen kapcsolódó képet vagy a képhez alakítottad a történetet ami nekem nagyon természetellenessé tette. olyannyira tökéletessé varázsolta a történetet, hogy olyan a való életbe nincs, hogy mindig minden stimmel. az nem tetszett, hogy a Magyarország és Franciaország közötti különbségeket kihangsúlyoztad. Elszomorított. Kifogásoltam még, hogy néha nem lehetett megkülönböztetni a két lányt. nem érzékeltem a viselkedésükön, az érzéseiken, hogy mi köztük a különbség. még örültem volna ha jobban látszik mennyire szetik egymást a párocskák vagy éppen mennyire nem.
szóval visszatérve a szépre nagyon élveztem jók voltak a fordulatok káprázatosan stimmeltek a történet részecskéi. Zokogtam rajta nevettem hangosan boldog voltam és én is el tudtam felejteni valakit. ezt neked köszönhetem! gratulálok csak így tovább és köszönöm tényleg:)♥
még annyi hogy nagyon tetszett az a felszabadultság és az a tiszta légkör ami a szereplők között kialakult. hogy mertek egymás előtt zokogni és őszinték voltak kegyetlen jó...*-*
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy ilyen mély érzelmeket váltott ki belőled a történetem! A kritikát is köszönöm, szükség van arra is. Reagálásképp csak annyit fűznék hozzá, hogy Magyarország és Franciaország között bizony vannak különbségek, én csak a véleményemet fejeztem ki ezzel kapcsolatban. A jó barátnők pedig néha már testvérek, nem igaz? :D
Örülök, ha segíthettem elfelejteni valakit, őszintén szólva nekem is a blogom segített ilyen téren. Úgyhogy nagyon szívesen! :)
Köszönöm a kommentedet, remélem, hogy látlak majd a következő blogom!
Bia
:)öröm volt magába szippantott kicsit a világ a két ország közötti különbségekről még annyit, hogy szeressük az országot hisz olyan szép, olyan sok jót tud adni én személy szerint nagyon szeretem ezért hívtam csak fel a figyelmed. de nem vitázok. gratulálok:)
TörlésKöszönöm! :)
Törlés