64. Rész: Beautiful liar(s)

Sziasztok! Mint már említettem, a következő részt csak vasárnap vagy hétfőn tudom feltenni! Jó olvasást, komizzatok (bár valószínűleg a komikra csak vasárnap tudok válaszolni)! *Bia*

Cinthia szemszöge:

"- Tudom, de csak ennyi tellett tőlem - tárta szét a karját."

- Gyere, mennünk kell a próbára - sóhajtottam.
- Várj csak... van egy jó ötletem! - vágott sunyi képet.
- Na, erre kíváncsi vagyok! - néztem rá érdeklődve.
- Nem kell nekünk Tina és Laura - legyintett. - Van egy szám - mutatta fel a mutató ujját - amit két nő énekel. Két csodás énekesnő. És te imádod azt a számot. A helyzetünkre pedig pont illik. A második fele nem, de az első nagyon! - mosolygott.
- Azt hiszem tudom melyikre gondolsz - idéztem fel magamban a dalt.
- Oh, Be-yon-cé Beyoncé, Oh, Sha-ki-ra Shakira! - énekelte a szám elejét.
- Nem nem! - ráztam a fejem. - Oh, Cin-thi-a Cinthia, Oh, Vi-vi-en Vivien! - javítottam ki.
- Igazad van. Akkor a tied Beyoncé része? - kérdezte.
- De csak amiatt az egy sor miatt! He won't be the one to cry! - forgattam a szemem.
- Cseles! De most már induljunk! - kapta fel a cipőjét, én is így tettem, szóval már indulhattunk is.
Végigmentünk az utcán, é viszonylag gyorsan a klubban voltunk.
- Szia Tina! - köszöntünk neki.
- Sziasztok! Mi volt a srácokkal? - kérdezte félve.
- Ne is kérdezd! Barmok... - szorítottam ökölbe a kezem.
- Jaj, ne haragudjatok rám! Én mondtam nekik, hogy mondják el, de féltek! A lelkemre kötötték, hogy én sem teszem! - mesélte.
- Semmi gond, nem a te dolgod lett volna tudatni velünk! - simította meg Vivi a karját.
- Kezdhetjük is a próbát! - lelkesedtem. Próbáltam kizárni a rossz gondolatokat, nem akartam a fiúkról álmodozni. Ki kell használni a maradék ki időt, amit még itt tölthetünk!
- Mit szeretnétek énekelni? - ült le Tina a színpad szélére. - Elfelejtettem mondani! - jutott eszébe. - Laura nem tud eljönni, sajnálom!
- Semmi gond, végül arra jutottunk, hogy duettezni szeretnénk - vigyorogtam.
- Várjunk csak... a fiúk most mondták el... és pop szám... és két nő kell, hogy énekelje... Beyoncé & Shakira - Beautiful liar? - találta ki elsőre.
- Honnan tudtad? - ámult Vivi.
- Egyszerű következtetés! Imádom azt a számot! És valószínűleg Cintyé Beyoncé része, Vivié pedig Shakiráé - találgatott tovább.
- Szép! - dicsértem meg.
- Viktor állandó "én-nem-sírok-már-csak-azért-se" mániája miatt döntöttetek így? - nézett ránk (vagyis inkább rám).
- Részben. Vivi Shakira részét talán könnyebben tudja memorizálni - böktem a barátnőmbe.
- Memorizálni? Chö... - vonta meg az egyik vállát.
- Tudod a szöveget? - csodálkozott Tina.
- Persze - mondta természetesen.
- Ennek örülök, akkor kezdhetjük is... de hol a bandád? - néztem körbe.
- Á, mindig késnek - legyintett.
Nemsokára megérkezett a zenekar többi tagja, kezdődhetett a próba. Amúgy ők már mindkettőnket ismertek, engem még a Today was a fairytale miatt (te jó ég, de régen volt!), Vivit pedig a Geris dalai miatt.
A próba nagyon jól sikerült, Tina bandája nagyon jó fej. Sokat nevettünk, elmondtuk nekik a történetet, hogy értsék az általunk énekelt szám lényegét. Ők is mind lányok, úgyhogy értették az álláspontunkat.
Nagyon sokáig ott voltunk, kellett a gyakorlás. Tina nagyon kedvesen viszonyult hozzánk, mindenben a segítségünkre volt, de egy idő után már nagyon idegesek voltunk Vivivel, mert nem voltunk képesek eltalálni a hangokat. Végül csak sikerült, ezért diadalittasan indultunk a szállásra, hogy átöltözzünk.
- Nem tudok mit felvenni! - jött be a szobámba Vivi, fehérneműben, kétségbeesetten.
- Vedd fel azt a szoknyát, amit a Chanel-ben vettünk. A fodrosat, amin öv van! - tanácsoltam.
- Nem az nem jó, semmi nem megy hozzá! Ajj! - nyöszörgött.
- Akkor... az a ruha, ami egyszer volt rajtad egy bulin? Ami vajszínű, és a felső része ilyen fura... - próbáltam elmagyarázni. - És a H&M-ben vettétek!
- Ja, tudom! - suhant át a szobájába a darabért. - Erre gondolsz? - mutatta fel.
- Igen! Vedd fel hozzá a kedvenc nyakláncod, meg egy farmeringet, és már kész is vagy! - csettintettem.
- Jó, jó... de melyik cipőt vegyem? - harapott az ajkába.
- Azt, ami vajszínű és színes csíkos az alja! - javasoltam.
- Tényleg! - futott át a szobájába, majd pár perccel később útra készen lépett elém.
- Csini vagy! - dicsértem meg.

- Köszi! Te miben leszel? - érdeklődött.
- Talán abban - mutattam rá a zöld, lenge ruhámra.
- Ú, azt imádom! Igen, vedd azt! - lelkesedett.
- Rendben, akkor felveszem, rácsatolok egy övet és mehetünk! Hol kajáljunk? - kérdeztem, miközben belebújtam a ruciba.
- A klub melletti étteremben! Légy szi! Ott olyan finom dolgok vannak! - kérlelt.
- Tőlem! - adtam meg magam.
- De jó! - örvendezett.
- Na gyere, induljunk! Hogy nézek ki? - fordultam körbe a ruhámban.

- Jól nézel ki! - mosolygott.
- Menjünk! - kaptam fel az asztalról a kulcsom, eltettük a telefonunkat és már indultunk is.
Beültünk Vivi kedvenc helyére, amit már az első nap felfedezett. Mintha ezer éve lett volna, hogy megérkeztünk. Mikor sikítozva ujjongtunk a csodás hotelszobában, meg mikor a Gucci-ban hülyéskedtünk. Mikor Viktor először a szemembe nézett...
- Madame? Madame? - szólt egyre erőteljesebben a pincér. Kicsit elkalandoztam...
- Pardon! - kértem elnézést. Kikértük a vacsoránkat, és amíg várakoztunk rá, beszélgettünk.
- Sziasztok lányok! Rég találkoztunk! - lépett hozzánk egy szőke, kék szemű srác. Oldalán ott csüngött a barátnője, a füstös vörös.
- Jean... - sóhajtottam.
- És Colette! - villantotta a mosolyát a lány.
- Mit akartok? - néztem rájuk.
- Semmi különöset, csak gondoltuk köszönünk - válaszolt Jean.
- Ti ahhoz túl sunyik vagytok! Mit akartok? - kérdeztem újra.
- Csak kíváncsiskodni. Hol vannak a fiúk? - nézett körbe gonoszan Colette.
- A házukban - adott egyszerű választ Vivi.
- És ti miért nem vagytok velük? - érdeklődött Jean.
- Mi közötök nektek ahhoz? - kérdeztem.
- Semmi, csak érdeklődtük - vont vállat Colette. - Tudod, láttam tegnap Viktort... - kezdte volna a hazudozást, ha a szavába nem vágok.
- Azt hiszitek, hogy csak tit tudtok kíméletlenek lenni? - álltam fel. - Nagyon tévedtek! Jean, hogy van az orrod? Hány lány ütött ki azóta? - néztem rá. - Colette, bárcsak lenne egy gyűjtőszó az olyan lányokra, amint amilyen te vagy! Várj csak... van is! Ribancok! - vágtam hozzá. - Remélem kedvetekre csaljátok egymást, és sok szerencsét kívánok hozzá! Én nem kérek belőletek, eléggé megkeserítettétek már a nyaralásunkat! Még szerencse, hogy pazarlásnak tartom azt az energiát, amit rátok fecsérlek, tehát a gonosz húzásaitok ellenére is csodásan telt ez a hónap! Igaz, voltak hullámvölgyek, de végül mindig kitaláltunk belőlük! Viktorról meg csak annyit, hogy tegnap egész nap vele voltam, tehát ha láttad is, akkor az én társaságomban! És most megkérlek titeket, hogy húzzatok el az asztalunk 10 méteres körzetén kívülre!
A két "kedves" ismerős ledermedt a szavaim hallatán, ezért inkább némán engedelmeskedtek nekem.
- Mi volt ez, Cinthia? - ámult Vivi.
- Nem tudom! Elegem lett belőlük! - tártam szét a karom, miközben a pincér meghozta a kért ételeket.
Megvacsoráztunk, utána pedig a klubba siettünk mert késésben voltunk. A színpad mögött találkoztunk Tinával, aki épp a gitárral babrált.
- Szia! - köszöntünk neki.
- Sziasztok! Láttátok a fiúkat? - szakított el egy húrt.
- Nem... mit csinálsz? - mutattam a hangszerre.
- Hosszú - legyintett, majd folytatta a húrok gyötrését.
- A srácok jönnek? - ült le Vivi egy székre.
- Nem rég beszéltem velük, azt mondták itt lesznek kezdésre. Várjatok, kinézek - tette le a gitárt, és kiment. - Itt vannak! - jött vissza izgatottan. - Ha azt mondom gyertek, akkor gyertek! - sietett fel a gitárral a színpadra, a teremben pedig hatalmas tapsvihar tört ki az érkezésére.
- Ez lesz az első duettünk! - nézett rám idegesen Vivi.
- És nagyon jók leszünk! - biztattam.
- Jó estét, Párizs! - hallottam Tina hangját. - Ma az Eiffel-Pop helyett is mi játszunk, szegény srácok kissé kimerültek. De megígérhetem, hogy nem fogtok unatkozni, ugyanis két ismert lány fog fellépni elsőként. Mindkettővel találkoztatok már, ebben biztos vagyok! Híresek a gyönyörű hangjukról, és a sajátos stílusukról! - konferált fel minket Tina. - Köszöntsétek Cinthiát és Vivit! Gyertek fel lányok!
Felléptünk a színpadra, és rögtön két értetlen arccal találtuk szemben magunkat. Viktor nem tudta hova tenni a dolgokat, Tomi pedig alig hitt a szemének. Ránk nem számítottak ma este.
- A dal Beyoncé és Shakira közöse, a Beautiful liar... vagy inkább Beautiful Liars? Na, majd kiderül! - lépett el a mikrofontól a lány, így helyet adva nekünk. Mindannyian elfoglaltuk a helyünket, mi Vivivel pedig megkerestük a a szemünkkel a srácokat. Elkezdődött a szám...

http://www.youtube.com/watch?v=QrOe2h9RtWI

Ay, Ay, Ay
Nobody likes being played (suttogtam)
 Oh, Cinthia, Cinthia
Oh, Vivien, Vivien

He said I'm worth it, his one desire (mutattam fel a mutatóujjam)
I know things about 'em that you wouldn't wanna read about
He kissed me, his one and only, beautiful liar
Tell me how you tolerate the things that you just found out about (nézett rám Vivi)

You never know
Why are we the ones who suffer
I have to let go (legyintett a barátnőm)
He won't be the one to cry (néztem erősen Viktorra)

(Ay) Let's not kill the karma
(Ay) Let's not start a fight
(Ay) It's not worth the drama
For a beautiful liar
(Oh) Can't we laugh about it (Ha Ha Ha)
(Oh) It's not worth our time
(Oh) We can live without 'em
Just a beautiful liar

I trusted him, but when I followed you, I saw you together
I didn't know about you then 'till I saw you with him again
I walked in on your love scene, slow dancing
You stole everything, how can you say I did you wrong, yeah

You never know
When the pain and heartbreak's over
I have to let go
The innocence is gone

(Ay) Let's not kill the karma
(Ay) Let's not start a fight
(Ay) It's not worth the drama
For a beautiful liar
(Oh) Can't we laugh about it (Ha Ha Ha)
(Oh) It's not worth our time
(Oh) We can live without 'em
Just a beautiful liar

Tell me how to forgive you
When it's me who's ashamed
And I wish could free you
Of the hurt and the pain
But the answer is simple
He's the one to blame (mutattunk a srácokra)

(Ay) Cinthia, Cinthia
(Ay) Vivien, Vivien
(Oh) Cinthia, Cinthia
(Oh) Vivien, Vivien

(Ay) Let's not kill the karma
(Ay) Let's not start a fight
(Ay) It's not worth the drama
For a beautiful liar
(Oh) Can't we laugh about it (Ha Ha Ha)
(Oh) It's not worth our time
(Oh) We can live without 'em
Just two beautiful liars (...)

Próbáltunk minden csalódottságunkat és haragunkat belesűríteni a dalba, folyton artikuláltunk, gesztikuláltunk és mutogattunk. A fiúk egy-egy résznél lehajtották a fejüket, talán érezték, hogy igazunk van.
- Köszönjük! - hajoltunk meg, majd lesiettünk a színpadról.
- Ne haragudj - kapta el a karom Viktor.
- Nem haragszom, de fáj! Rosszul esik, hogy nem bíztál bennem! Én mindent elmondtam! Mindent! Már az első randin megnyíltam! Fáj, érted? - túrtam a hajamba.
- Tudom, és sajnálom! El kellett volna mondanom, tudom. Féltem, hogy mit mondanál. Féltem a reakciódtól! Féltem ettől - nézett rám fájdalmas arccal.
- Bárcsak előbb elmondtad volna...
- Van még valami, amit meg kell beszélnünk! - sóhajtott.
- Egy napra elég ennyi!
- De ezt muszáj megbeszélnünk! - győzködött.
- Ráér holnapig - indultam el.
- Cinthia! - fogta meg ismét a karom. - Kérlek! - nézett a szemembe.
- Nem hatsz meg... - ráztam a fejem.
- Akkor holnap hol találkozzunk? - adta be a derekát.
- Átmegyek hozzád dél körül - mondtam kapásból.
- Rendben, akkor ott találkozunk - bólintott.
- Szia - fordultam meg, és otthagytam. Vivi segítségére kellett sietnem, mert hallottam, hogy épp Tomival üvölt, féltem, hogy leüti. Mármint Vivi Tomit.
- És még azt a rohadt művésznevet se használtad, amit én találtam ki! Ha nem tetszik, csak annyit kell mondanod, hogy nem jó! Akkor gondolkodtam volna máson... vagy csak nem akarod azt használni, ami tőlem származik? Komolyan, már azt se tudom mit higgyek! Annyira megváltoztál a szememben! - kiabálta.
- Vivi, én az az ember vagyok, aki miattad kétszer is megverte a volt barátodat! - emlékeztette Tomi.
- Nem! Az az ember nem te vagy! Ő már rég elmondta volna, nem várt volna eddig! Te nem ő vagy! És a gond az, hogy én őt szeretem, nem téged! - lőtt túl a célon, még szerintem is. Hisz mindenki tudja, hogy szereti Tomit, ahogy én is Viktort. Ez most másról szól.
- Vivi, ne már! Ne mondd ezt! - kérte a srác.
- Sajnálom - nézett fel rá a barátnőm, majd megfordult és felém indult. - Menjünk haza! - törölte le a könnyeit.
- Gyere - karoltam át a vállát, így sétáltunk a hotelig.
- Elegem van! - vágta le magát a kanapéra.
- Nekem is - huppantam le mellé. - Tv? - mutattam a szerkezetre.
- Ha most akár egyetlen filmkockát is meg kell néznem, esküszöm, felakasztom magam! - fenyegetőzött.
- Jó, nyugi! Csak kérdeztem. VeTo... szerintem tök jó! - gondolkoztam.
- Szerintem is... Na jó, elegem van, lefekszem! - ment be a szobájába.
Én is hasonlóan tettem, bár nagyon nehezen tudtam elaludni.