69. Rész: A levél

Itt a levél, jó olvasást! *Bia*

Drága Viktor!
Holnap hazamegyek, ezért szeretném ha tudnál pár dolgot. Először is azt, hogy teljes mértékben megbocsátottam, nem akarok haragban elválni tőled.
Emlékszem, mikor először találkoztunk. Elvesztem a szemeidben, mert olyasmit láttam bennük amit addig soha. Nem igazán tudnám megfogalmazni, hogy mi volt az... de abban biztos vagyok, hogy igézően hatott rám!
Először a szemeidbe estem bele, aztán a francia akcentusodba, a kedvességedbe, a hangodba, a humorodba és legvégül a jellemedbe. Az egész valódba, amit talán a Calais-i nyaraláson ismertem meg teljesen, mikor apukáddal olyan kemény voltál és mikor kiütötted azt a sörfös srácot. Sokáig kísértett az a nézés, amivel akkor ajándékoztál meg. Idegesség, harag és csalódottságot tükröződött benne, féltem, hogy egyszer talán újra így fogsz rám nézni. Utána szerencsére minden megoldódott, de álmaimban sokszor néztél olyan letörten rám...
Emlékszel, mikor duetteztünk? Az az egyik legkedvesebb emlékem, annyira jól éreztem magam azon az estén! A szöveg, a dallam, a hangod... minden tökéletes volt! Aztán másnap szörnyű dolog történt, hatalmasat veszekedtünk, viszont így visszagondolva jó is, hogy így történt, mivel a békülés annál édesebb volt. Ezúton szeretném megköszönni a ruhát, ami tudom milyen drága volt, és sajnálom de nem valószínű, hogy valaha fel fogom venni többet. Ennek nagyrészt az az oka, hogy szétszakítottam, de az emlékek is rámtörnének ha felhúznám.
Szereném megköszönni azt is, hogy elmehettem az esküvőre és ott lehettem melletted. Fantasztikus élmény volt, bár Colette és Jean nélkül is teljes lett volna.
Apukád krititkus pont volt a történetünkben, de ahogy telt az idő, egyre jobban megkedveltem. A mai látogatásom nála pedig végleg bebizonyította: ő egy jó ember! Ezért kérem tőled, hogy egy percig se neheztelj rá, ő nem tehet arról, ami velünk történt illetve történik. Amiről ma beszélgettünk az csak és kizárólag ránk tartozik, de annyit azért elmondanék, hogy teljesen korrekt volt velem.
Egész életemben annyi sráchoz volt közöm, mint az elmúlt hónapban. Jean és Jack. Az előbbit én ütöttem ki, az utóbbit pedig te... És persze ott vagy te, akihez fűződik az egész vakációm. Fantasztikussá tetted ezt az egy hónapot, ezért köszönettel tartozom. Minden percet élveztem, kivéve talán a veszekedéseket. Köszönök mindent, egy élmény volt veled járni!
Szeretném ha továbblépnél, ha találnál egy kedves lányt, aki tökéletes a számodra. Engem felejts el, én is ezt fogom tenni. Remélem, hogy mire eljut hozzád ez a levél, a könnycseppek leszáradnak róla...
Szeretettel,
Cinthia