68. Rész: Vész apukánál

Sziasztok! Úgy tervezem, hogy jövő héten minden nap felteszek egy részt! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"Tehát vége..."

Reggel izgatottan ébredtem, kíváncsi voltam Matthieu mondandójára. Sokáig gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, de végül a tegnap vásárolt kék felsőm, meg egy farmer short mellett döntöttem.
- Mentem Vész papához! - kiáltottam Vivinek, miközben belebújtam a cipőmbe.
- Vigyázz magadra! - jött ki a szobájából.
- Miért mondja ezt mindenki? Nem egy sárkány barlangjába megyek, csak a barátom... volt barátom - helyesbítettem - apjához!
- De akkor is! Nem emlékszel az első találkozásotokra? Milyen kegyetlen volt! - emlékeztetett.
- Az esküvőn elnézést kért, és amúgy is! Csak a fia érdekeit nézte! - védtem.
- Ez ma sem lesz másképp!
- Majd vigyázok! De már biztos itt van értem a limó, mennem kell, szia! - siettem ki az ajtón, le a lifttel, ki a hotelből.
A limó ugyanott állt, mint huszonhét nappal ezelőtt, mikor Viktorral randin voltam... várjunk csak... ez ugyanaz az autó! Persze, valami jó indokkal elcsente az apjától.
- Bonjour! - köszönt ugyanaz a sofőr, aki legutóbb is.
- Rég találkoztunk! - mosolyogtam rá.
- Valóban! Most viszont hosszabb útra megyünk, készüljön fel! - nyitotta ki nekem az ajtót.
Kissé furcsálltam az utolsó mondatát, mivel az Eiffel-torony nincs sokkal közelebb, mint Matthieu lakása.
Viszont mikor teljesen más felé indultunk, mint amerre Vész apuka lakása van, a dolog tényleg kezdte bökni a csőrömet.
- Ne haragudjon, de ha jól tudom, az úr nem erre lakik! - szóltam a sofőrnek.
- Ugyan kérem, az uraság villái behálózzák Párizst! - válaszolta lesajnálóan, arra utalva, hogy még ezt sem tudom... Igaza van, ebbe tényleg nem gondoltam bele.
Az út valóban hosszú volt, mikor már épp kezdtem nagyon unni, megérkeztünk. Amikor kiszálltam az autóból, még nem láttam a házat. Be kellett menni a kerítésen, végig egy ösvényen... és csak akkor tárult elém az eszméletlen villa. Viktor apja nem hazudtolta meg magát, az üvegfalak itt is megvoltak, csakúgy, mint a másik háznál.

Léonard bevezetett a nappaliba Matthieu-höz, aki már nagyon várt rám.
- Örülök, hogy eljöttél! Kérlek foglalj helyet! - mutatott a szürke kanapéra, ahova le is ültem, majd ő is elhelyezkedett. A nappali is nagyon szép volt, bár kissé sötét.

- Azért hívtalak ide, hogy Viktorról beszélgessünk. Tudom, hogy milyen nehéz lehet ez mindkettőtöknek. Én is keresztülmentem ezen, mikor édesapám meghalt.
- Igen, ezt a történetet ismerem!
- Tudom, és elég tanulságos is! Megismerkedtem Michelle-el, itt hagytam mindent, majd nyolc év után el kellett hagynom a szerelmemet és a gyermekeimet... Tomi még alig volt hat éves! De meg kellett tennem, nem hagyhattam, hogy valamelyik testvérem vegye át a vezetést, szép jövőt akartam Tominak. De ő már tizenkét éves korában megtagadott engem, mint apját, tehát utána Viktort kellett felkészítenem, ezért dolgozik máig a Gucci-ban. A fiúk biztos úgy mesélték, hogy hat évvel azután, hogy elmentem, visszatértem és követeltem őket. Igen, ez tényleg így történt de ezt csak azért tettem, hogy ki tudjam képezni valamelyiküket, hogy később ne valamelyik őrült unokatestvérük vegye át az üzletet - mesélte a már sokszor hallott történetet.
- Ezt most miért mondtad el nekem? - értetlenkedtem.
- Szerettem volna ha nem úgy gondolsz rám, mint a barátod kegyetlen apjára, aki csak úgy otthagyta a gyerekeit, később pedig minden nyáron idehurcolta őket. Szerettem volna ha tudod az igazságot, hisz megérdemled - magyarázta.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy talán ha Viktor most mellettem dönt, akkor előfordulhat, hogy később elhagy? - találgattam.
- Igen, erre akartam kilyukadni - vallotta be.
- Akkor fölöslegesen tetted, Viktor itt marad. Örökre - sóhajtottam.
- Valóban? - lepődött meg. - Erre nem számítottam, semmi esélyt nem láttam arra, hogy a Gucci mellett dönt!
- Egyedül nem tudta volna eldönteni... ezért megtettem helyette. Neki itt a helye, nekem pedig Budapesten! Ha nem tudja kitalálni, akkor nem vagyok neki elég fontos, tehát az a legjobb, ha marad - mondtam fájó szívvel.
- Őszintén büszke vagyok rád, Viktornak még nem volt ilyen barátnője! Az a vörös szépség nem is mérhető hozzád! Nem gondoltam volna, hogy egy 18 éves lány ennyire kötelességtudó...
- Így láttam helyesnek - vontam meg a vállam zavartan.
- Tudom, hogy ezzel mekkora áldozatot hozol! Köszönöm! - mosolygott rám.
- Szívesen! - mosolyogtam vissza.
- Szeretnélek körbevezetni, ha nincs ellenedre! - ajánlotta fel. - De csak egy szavadba kerül és a sofőröm már visz is vissza Párizsba!
- Szívesen megnézném a házat, gyönyörű! - álltam fel.
- Rendben, gyere! - indult ki a szobából, én meg utána.
A konyhába vezetett, ami sokkal világosabb volt, mint az utóbbi helyiség. Minden fehér volt, tiszta és rendezett.

- A rend a feleségemnek köszönhető, aki igazi konyhatündér! - támaszkodott meg a pulton.
- Tényleg nagyon szép - állapítottam meg.
Ezután lépcső vezetett fel a következő emeletre, ahol egy másik nappalit mutatott meg nekem Matthieu, amiből nyílt egy további konyha. A szoba igazán otthonos volt, rettentően tetszett!

Ezek után még bejutást nyertem pár szobába, de aztán elköszöntem Vész papától és a limuzinnal indultam vissza. A hotelig vitt, ahol Vivi már nagyon várt rám.
- Mi történt? Mit mondott? Normális volt? Miről beszéltetek? - faggatott, mikor beléptem a nappaliba.
- A sofőr elvitt a házához, Matthieu beszélt nekem a már unalomig ismételt sztoriról, hogy hogyan hagyta ott Viktorékat. Aztán körbevezetett a házban, megjegyezném, hogy nem ugyanaz a lakás volt, mint ahol legutóbb jártunk. És most itt vagyok! - mondtam el címszavakban az elmúlt pár óra történéseit.
- De kedves volt? Nem volt bunkó? - kérdezgetett tovább.
- Nem, tényleg nagyon udvarias volt - nyugtattam meg. - Viszont most kicsit lepihenek, fáradt vagyok! - mentem be a szobámba.
Ledőltem az ágyamra és a plafont bámulva elmélkedtem. Talán kissé igazságtalanul viselkedtem Viktorral, nem tudom. Lehet, hogy nem kellett volna annyira kiakadnom ezen a Gucci dolgon, bár szerintem jogosan tettem. Viszont azt megértem, hogy dönteni nem volt képes. Számomra is lehetetlen lett volna a választás, ezzel tisztában vagyok. Én nagyon örülnék neki, ha nem haragban válnánk el, szeretném, ha tudná: nem haragszom és sok szerencsét kívánok neki. Viszont a mai estén Tominak fogok szurkolni, remélem kibékíti Vivit, jó lenne, ha ők sem haragban válnának el. A gondolataimat épp a lány szakított félbe, hangos kiáltásával, ami a nappaliból jött.
- Cinty! El kéne kezdeni csomagolni! Holnap indulunk! - csuklott el a barátnőm hangja, nekem pedig egyenesen belehasadt a szívem.
- Előbb még elintézek valamit, de te nyugodtan kezdd el! - kiabáltam vissza.
Előkaptam egy papírt meg egy tollat, odaültem az asztalomhoz és elkezdtem írni. A sorok szépen lassan kezdték befedni a lapot...

A következő részben hozom a levelet! *Bia*

67. Rész: Walk away

Sziasztok! Vége a sulinak! Mindenkinek szuper és élményekben gazdag szünetet kívánok! Meghoztam a következő részt, remélem tetszik! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"- Jobb ötletem van! Kelly Clarkson - Walk away! - vigyorogtam gonoszan."

- Az nagyon illik! - helyeselt.
- Tudom... mikor kezdődik a próba? - néztem az órát.
- Nem tudom, hívd fel Tinát - javasolta.
Előkerestem a telefonom és tárcsáztam. Tina öt csöngés után vette fel.
- Szia, ne haragudj, de most nem igazán érek rá! - suttogta a telefonba, miközben hangos zene üvöltött a háttérben.
- Csak egy gyors kérdés! Este felléphetnék? Kelly Clarkson - Walk away?
- Neked arra gyakorlás se kell, gyere a klubba tízre! - ajánlotta fel. Ezek szerint a fiúk ma se lépnek fel.
- Mehetek tizenegyre? - kérdeztem, mivel Viktorral akkora beszéltük meg.
- Persze, de most muszáj mennem, szia! - tette le, de még előtte mintha Skrillex-et hallottam volna... furcsa!
- Megbeszéltem vele! - mondtam ünnepélyesen.
- Ennek örülök! Nem eszünk valamit? Nagyon éhes vagyok! - fogta a hasát.
- Benne vagyok! Utána shopping? Felejtsük el tizenegyig a fiúkat! - legyintettem.
- Nekem már nincs pénzem... minden elment Tomi óvadékára - tárta szét a karját.
- Nem gond, nekem még van egy csomó, és már csak holnapig kell kitartania, szóval ideje elverni! - siettem be a szobámba, előkerestem a pénztárcám és már indulhattunk is.
Párizs tele volt, nyüzsgött az egész város. Alig vártam, hogy belépjünk az első boltba, mivel az utcán nem lehetett lépni. Hirtelen megpillantottam a hatalmas "Début" feliratot, úgyhogy oda be is siettünk.
- Tina biztos nincs itt - néztem körbe.
- Emlékszel arra a napra, mikor először voltunk itt?
- Te jó atya úristen, de régen volt! - tört rám a felismerés. - Épp ruhát kerestünk a randira! Emlékszel, Tina mesélt nekünk a fiúkról! Olyan rendes volt, tényleg mindent elmondott... kivéve talán a legfontosabb dolgot... - sóhajtottam.
- Őt nem hibáztathatjuk, nem neki kellett volna elmondania! - védte a lányt.
- Persze, jól tudom! Rá nem haragszom, sőt, már a fiúkra se igazán. Csak nem esik jól, hogy Viktor nem tud dönteni... talán mégsem vagyok olyan fontos neki, mint ahogy azt képzeltem. Ez van, tudtam, hogy ez lesz, meg se kéne lepődnöm! - vontam vállat.
- Ne hibáztasd magad, inkább válassz pólót! Fekete, vagy rózsaszín? - mutatott két felakasztott, ugyanolyan (csak más színű) felsőt.

- Hm... nem tudom, neked melyik tetszik jobban? - fogtam a rózsaszínt.
- Nekem a fekete! De gyere, próbáljuk fel - húzott be a próbafülkébe.
Ő a feketét, én pedig a rózsaszínt próbáltam fel.
- Szerintem ez így jó! - néztem magunkat.
- Szerintem is! - helyeselt a barátnőm.
- Megvegyem? - kerestem az árát.
- Megköszönném! - mosolygott.
- Akkor mindenképp, irány a pénztár! - kaptam le magamról a pólót.
Kifizettem, indulhattunk tovább.
Elhaladtunk a Gucci mellett de természetesen nem mentünk be. Annál inkább vonzott minket a Louis Vuitton és Dolce&Gabbana, azokba mindenképp belátogattunk és nem is jöttünk ki üres kézzel.
Délután ötkor szatyrokkal telepakolt kezekkel nyitottuk ki a 232-es szoba ajtaját.
- Úristen, nagyon elfáradtam! - dőlt le Vivi a kanapéra.
- Tudom, én is - huppantam le mellé.
- Nem is ettünk, olyan éhes vagyok! - indult a konyhába, ahol sok mindent nem talált, tejen kívül. - Nem igaz, hogy nincs itthon semmi kaja!
- Sajnálom - mentem be én is az étkezőbe, hogy szemügyre vegyem a helyzetet.
- Éhen halok! - nyöszörgött.
- Vivi, mi olyan menők vagyunk, hogy van szobaszerviz! - kerestem elő a vonalas telefont, majd tárcsáztam. Kértem magunknak vacsorát, ami Chloé fel is hozott fél órán belül. Erről persze eszembe jutott, hogy mikor Vivi randin volt, Viktor szobaszervizeskedett. Olyan sokat nevettem akkor rajta...
- Ez nagyon finom! - hallottam Vivi hangját a konyhából, amivel félbeszakította a gondolatmenetemet.
Én is megkóstoltam a tésztát, tényleg isteni volt, elpusztítottunk mindent, amit Chloé hozott.
- Egy kis tv-zés, aztán mehetünk is a klubba! - idéztem fel magamban a Walk away sorait.
- Tv? Arra várhatsz, én gépezek! - ment a szobájába Vivi, én pedig a nappaliban telepedtem le, a tv-t bámulva.
Fél tizenegykor elkészültünk (mindketten az új pólónkat vettük fel, farmerrel) és elindultunk a diszkóba. Gyorsan odaértünk, a tömeg kezdett megfogyatkozni, bár még mindig sokan tolongtak.
A klubba érve Tinát kezdtük el keresni, aki a színpadon énekelt. Mikor megpillantott épp vége lett a számnak, ezért elkezdett felkonferálni.
- Szia - köszönt Viktor.
- Kelly Clarkson - Walk away! - ismertette a dalt Tina.
- Mennem kell - mutattam a színpad felé.
- Walk away? - kérdezte ijedten.
- Igen - bólintottam, miközben a színpad felé indultam, amire fel is léptem.
Tina elállt a mikrofontól, így helyet adva nekem.
- Készen állsz? - suttogta.
- Nem - vallottam be. - Nagyon nehéz dal!
- Menni fog - biztatott kedvesen.
- Nagyon remélem! - fordultam a közönség felé, miközben a dal elindult. Mindenki nagyon örült a választott számnak, tombolt a hallgatóság.

Remegő térdekkel belekezdtem a dalba.

http://www.youtube.com/watch?v=nFCuyLwhUzM

You've got your father (ezt megváltoztattam) and your brother
Every other undercover
Tellin' you what to say
You think I'm stupid (csavartam meg egy hajtincsemet)
But the truth is that it's cupid, baby
Lovin' you has made me this way
So before you point your finger (mutattam a semmibe)
Get your hands off of my trigger
Oh yeah
You need to know this situation's getting old
And now the more you talk
The less I can take, oh

I'm looking for attention
Not another question
Should you stay or should you go? (rajzoltam egy kérdőjelet a levegőbe)
Well, if you don't have the answer
Why are you still standin' here? (mutattam arra a helyre, ahol épp állt)
Hey, hey, hey, hey
Just walk away (itt hessegető mozdulatokkal fejeztem ki magam)
Just walk away
Just walk away

I waited here for you
Like a kid waiting after school
So tell me how come you never showed?
I gave you everything
And never asked for anything
And look at me I'm all alone (mutattam magamra)
So, before you start defendin'
Baby, stop all your pretendin' (néztem rá lesajnálóan)
I know you know I know
So what's the point in being slow
Let's get the show on the road today
Hey

I'm looking for attention
Not another question
Should you stay or should you go? (ismét a levegőbe rajzoltam)
Well, if you don't have the answer
Why are you still standin' here?
Hey, hey, hey, hey
Just walk away (legyintettem)
Just walk away
Just walk away

Következett a kedvenc részem, ami talán a legnehezebb is. Erőteljesen énekeltem, tele energiával, bele is dőltem.

I wanna love
I want a fire
To feel the burn
My desires
I want a man by my side
Not a boy who runs and hides
Are you gonna fight for me?
Die for me?
Live and breathe for me?
Do you care for me?
'Cause if you don't then just leave!

I'm looking for attention
Not another question
Should you stay or should you go?
Well, if you don't have the answer
Why are you still standin' here?
Hey, hey, hey, hey
Just walk away

If you don't have the answer
Walk away
Just walk (walk) away
(Just walk away)
Then just leave
Yeah yeah
Walk away
Walk away
Walk away

Vége lett a számnak, letöröltem a könnyeimet és visszaadtam a helyet Tinának. Lesétáltam a színpadról és Viktorhoz léptem.
- Ezt akarod? - kérdezte.
- Ha nem tudod eldönteni, akkor igen. Neked itt a helyed, nekem viszont haza kell mennem. Ez soha nem sikerülhetett volna, végig csak áltattuk magunkat - tártam szét a karom.
- Nem akarom, hogy vége legyen - vallotta be.
- Nem, én sem akarom! De így kell lennie, nincs más lehetőség - ráztam a fejem.
- Talán igazad van... - sóhajtott. És ezzel vége... - Viszont holnap este mindenképp gyertek el, Vivi érdekében! - figyelmeztetett.
- Mire készül Tomi? - mosolyodtam el akaratlanul.
- Meglátod! - titokzatoskodott, szokásához híven. - De tényleg gyertek el!
- Holnap apukáddal találkozom... - kezdtem, de aztán rájöttem, hogy neki talán erről nem kéne tudnia.
- Micsoda!? - döbbent le teljesen.
- Semmi, nem fontos - túrtam a hajamba.
- Találkozol apuval? Miért?
- Mert meghívott! - adtam egyszerű választ. - Azt mondjuk nem tudom, hogy honnan tudja a számom, de meghívott, ezért el fogok menni hozzá holnap!
- Tina... - nézett a lányra. - Csak ő adhatta meg a számod!
- Nem baj, ha ő nem mondta volna el, megszerezte volna máshogy!
- Ebben igazad van - értett egyet. - Akkor csak annyit mondanék, hogy vigyázz vele!
- Túl fogom élni! De most szeretnék visszamenni a szállásra, nagyon fáradt vagyok. Még azért találkozunk, nem?
- Mindenképp! - simította meg a karom.
Elköszöntem tőle, Vivivel hazamentünk és lefeküdtünk... hosszú nap volt! Tehát vége...

66. Rész: Dühroham

Sziasztok! Itt a következő rész, bár kissé rövid lett! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"Nem láttam a belépő illetőt, csak a heves csókját éreztem a számon..."

Nem kellett látnom ahhoz, hogy tudjam ki ő, a csókja egyértelműen elárulta kilétét. Olyan vadul csókolt, hogy alig kaptam levegőt, a szívem a torkomban dobogott és majd' elájultam. Aztán rájöttem, hogy semmi joga nincs csak úgy lesmárolni, ezért konkrétan lepofoztam magamról.
- Ez most mire volt jó? - néztem rá idegesen.
- Nem tudtam megfékezni magam - vallotta be.
- A nyugodt srác nem bírja magát kordában tartani... érdekes! - förmedtem rá.
- Tizenkilenc év alatt feleannyit idegeskedtem, mint az elmúlt hónapban! Az első napokban folyton leléptél, aztán ott volt Colette, stresszeltem a randi miatt, Calais-ben apu miatt meg a szörfös haverod miatt! Aztán felkavart a veszekedésünk az esküvő előtt, ahogy maga az esemény is. Szerveztem a bulidat, Jean is bepróbálkozott nálad, aztán féltékeny lettél, azt is meg kellett oldanom, anyu meghalt, Tomiék is balhéztak... - sorolta a húzós helyzeteinket.
- Azt hiszed, hogy nekem olyan könnyű volt? Belép az életembe egy helyes srác, gyönyörű szemekkel és varázslatos mosollyal, akibe idővel beleszeretek! Kiderül, hogy van egy barátnője, majd kiderül, hogy még sincs! Aztán megjelenik még egy lány, aki szintén a barátnőjének titulálja magát! Bocs, helyesbítek! Volt barátnőnek állítja be magát, akivel még mindig összejársz! Róla is kiderül, hogy hazug, majd még jó sokáig a színen marad! Egészen tegnapig! Aztán koktélt akarsz inni, Vivi kiakad rám, Calais, megcsíp egy medúza, beállít az apád, rám hajt egy szörfös pasi, négy ütéssel a padlóra küldesz, közben Jean is becsap, közeleg a szülinapom, végül el is érkezik, anyu felhív, esküvő... - vettem mély levegőt, majd folytattam. - Elönt a féltékenység, anyukád meghal, megjelenik Geri, Vivi kiborul... és végül kiderül, hogy te öröklöd a világ egyik legnagyobb divatcégét! Ennél még az is jobb lett volna, ha elárulod, hogy van Budapesten feleséged és három kölyköd!
- Azért nekem talán nehezebb, hisz nekem kell választanom! Mit gondolsz, milyen érzés? Választani a számomra két legfontosabb dolog között, ráadásul kevesebb, mint egy hét alatt! Te meg tudnád tenni? Képes lennél rá? - tett fel egy csomó kérdést.
- Nem tudom, honnan kéne tudnom? Az én apám nem hagyott rám milliárdokat érő üzletet, nem száll rám hatalmas divatcég! Talán ha abban a helyzetben lennék, akkor sikerülne! Nem tudom, nem tudom! - fogtam a fejem.
- Én sem tudom, érted? Nem tudom mit tegyek!
- Legjobb lesz ha hazamész és kitalálod! A velem töltött idő nem fog segíteni! - nyitottam ki az ajtót, enyhén célozva arra, hogy menjen el. Viktor vette az adást, bólintott és elment.
- Istenem! - üvöltöttem, majd hirtelen ötlettől felbuzdulva berontottam a szobámba, kikaptam a szekrényemből a kék estélyimet, rádobtam az ágyamra, megragadtam egy kést és jó erősen beledöftem. Átszakítottam az ágyneműmet is, de ez most cseppet sem zavart. A kést egy határozott mozdulattal végighúztam a ruhán, így hatalmas lyukat szakítva benne. Ezután megragadtam a göncöt, megfogtam a hasadékot és erőből szétfeszítettem az anyagot. A cérna pattogott, a tül recsegett.
Ezután felkaptam az éjjeliszekrényről a Chanel parfümömet és nekidobtam a falnak. Sajnos ezt nem gondoltam végi túl alaposan, ezért egy szilánk beleállt a vállamba. Nem baj, kitéptem onnan, miközben a drága lötty végigfolyt a falon.
Következhetett a CD, amit kierőszakoltam a gépemből, majd egy tűvel akartam végigkaristolni, de valaki még idő előtt elkapta a karom.
- Mit művelsz? - kérdezte ijedten a futástól izzadt Vivi.
- Őrjöngök... - ültem le pár fokkal nyugodtabban az ágyamra, a szakadt ruci mellé.
- Mitől kaptál ilyen dührohamot?
- Szerinted? Viktortól... - forgattam a szemem.
- Mi történt? - érdeklődött.
- Hosszú - legyintettem, mivel semmi kedvem nem volt elmesélni, aztán végül mégis muszáj volt.
- Sajnálom... de ha ez felvidít, Tomi engem egész nap hívogatott, egészen addig, amíg ki nem kapcsoltam a telefonomat - mesélte.
- Mi lesz ebből? - néztem körbe, szemügyre vettem a szilánkokat a földön és a mellettem pihenő, ruhának nem nevezhető cafatot.
- Azt nem tudom, de többet ilyet ne csinálj! Még a végén kárt teszel magadban! - figyelmeztetett, majd megcsörrent a telefonom, amit gyorsan fel is kaptam, bár a szám ismeretlen volt.
- Tessék! - szóltam bele.
- Jó napot, Cinthiával beszélek? - kérdezte egy ismerős férfihang.
- Igen, én vagyok az!
- Matthieu vagyok, és beszélni szeretnék veled. De nem telefonon, az nem az én stílusom. Szeretném, ha meglátogatnál - kérte.
- Én? - döbbentem le, hisz azok után, hogy betörtem hozzá, nem ilyen magatartást vártam...
- Igen, a holnapi nap megfelel? Küldenék érted egy kocsit - ajánlotta fel.
- Rendben... - válaszoltam furán.
- Tizenegyre ott lesz érted az autó! Holnap találkozunk! - tette le.
- Mit akar tőlem? - gondolkoztam.
- Fogalmam sincs - sóhajtott Vivi, aki ezek szerint mindent hallott. - Mutassak valamit?
- Mit?
- Egy rajzot, amit azóta készítek, mióta először bementünk a Gucci-ba. Ma reggel lettem kész vele, és mindenképp oda akarom adni - indult a szobájába a művéért. - Tessék! - nyújtotta át. Ránéztem a képre és a lélegzetem is elállt. Olyan pontos mása volt az eredeti arcnak, hogy az szavakkal nem kifejezhető!
- Ez valami fantasztikus! - ámultam.
- Gondolod? Még egy rajzot se csináltam ilyen hosszú ideig - mosolygott.

- Ha nem te mondanád, hogy te rajzoltad, el se hinném! - néztem még mindig elképedve a grafikát.
- Láttam a szemedben, hogy mennyire tetszik. Gondoltam, hogy még jól fog jönni egy kép róla - emlékezett vissza.
- Igazad van... és most itt tartunk - tártam szét a karom.
- Figyelj, ha nem választ kapásból téged, akkor meg sem érdemel! - rázta a fejét.
- Talán így van...
- Szerintem ezt mondd is meg neki! - tanácsolta.
- Jobb ötletem van! Kelly Clarkson - Walk away! - vigyorogtam gonoszan.

65. Rész: Választani kell!

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csak most hozom ezt a részt, de nem volt időm írni a táborban! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"Én is hasonlóan tettem, bár nagyon nehezen tudtam elaludni."

Reggel, mikor felébredtem még csak 8 óra volt. A plafont bámulva gondolkoztam az elmúlt nap történésein. A haragom szinte teljesen eltűnt, helyébe a csalódottság és a szomorúság lépett. Annyira rosszul esett, hogy Viktor nem bízott bennem eléggé ahhoz, hogy ezt elmondja. És fáj, hogy ennyire hülye voltam... hogy nem vettem észre? A sok apró jelből más már rég kitalálta volna, én viszont még most is alig hiszem el. Sok volt ez nekem egy napra... jaj, istenem! Mi lesz ebből? Vivi is teljesen ki van akadva, én se viszonyulok jól a dolgokhoz, félek, hogy nem lesz jó vége a dolgoknak! Ma már huszonkilencedike van, két nap múlva hazamegyünk, és talán ez a dolog örökre megmérgezi a kapcsolatunkat!
Kimenetem a nappaliba, ahol épp Vivi rajzolt.
- Jó sokat aludtál! - köszöntött.
- Annyira azért nem, még csak nyolc óra! - számolgattam.
- Nyolc? Valamit nagyon elnéztél, már negyed egy van! - világosított fel.
- Most hülyítesz? - siettem vissza a szobámba, hogy újra megnézzem az éjjeli szekrényen lévő vekkert. - Ez nyolcat mutat! - erősködtem.
- Talán azért, mert megállt! - mutatott a másodperc mutatóra, ami nem mozdult.
- Ezt nem hiszem el! Tényleg negyed egy van? Viktor nagyon mérges lesz! - rohantam kétségbeesetten a hálómba, hogy gyorsan magamra kapjak valami öltözetet. Sminkelni se volt időm, sőt, a hajamat se fésültem meg. Sárga shortban és lila pólóban indultam el, mivel ezek voltak az első kezembe akadó dolgok.
Viktor lakásáig rohantam, de így is fél egyre értem oda. Vadul dobogó szívvel, ugrándozó pulzussal és őrült levegőkapkodással kopogtam be.
- Szia - nyitotta ki az ajtót a barátom, de aztán furcsán végignézett rajtam. - Gyönyörű vagy smink nélkül - mosolygott, majd kedvesen kisimított az arcomból egy kósza tincset. - Haragszol még?
Nem említette meg a késésemet...
- Az a mondanivalódtól függ - vágtam rá.
- Gyere be - invitált be.
Leültünk a kanapéra és Viktor hozott innivalót.
- Tehát - sóhajtott. - Azt már tudod, hogy apué a Gucci... De azt nem, hogy mit akart velünk megbeszélni tegnap.
- Erről akarsz beszélni? - kérdeztem.
- Igen. Tudod, apa augusztus harmadikán nászútra megy... már 50 éves, végigdolgozta az egész életét... most van egy felesége, akitől nem akar elszakadni... augusztus harmadikán hivatalosan is nyugdíjba megy... ez annyit jelent, hogy a legidősebb fiának át kell vennie az üzletet... de Tomi egyáltalán nem ért a divathoz... engem 11 éves korom óta Gucci ruhák öveznek, mindig ott dolgoztam...
- Át kell venned az üzletet? - néztem rá hitetlenül.
- Igen, át - bólintott szomorúan.
És ott, akkor úgy éreztem, hogy az életem elvesztette az értelmét! Ha nem jön velem Budapestre, úgy, ahogy megígérte, nem tudom mit fogok kezdeni magammal! Képes lettem volna megbocsátani azt, hogy elhallgatta az apja üzletét, annak ellenére, hogy az ellenkezőjét állítottam. Egyáltalán nem gondoltam komolyan azt a sok baromságot, amiket a veszekedések közben mondtam, hisz akkor csak a harag beszélt belőlem. Viszont azt akarom, hogy boldog legyen, ezért valahogy túl fogom élni.
- De apu választás elé állít, tehát döntenem kell közted és a családom között, ami teljességgel lehetetlen - hajtotta le a fejét.
- Mindketten tudjuk, hogy nem engem kell választanod! - temettem az arcom a kezembe, és hagytam, hogy a könnycseppek végig follyanak a karomon.
- Ne sírj! - ölelt át. - Még nem döntöttem el!
- Akkor én két napig ölbe tett kézzel várjam, hogy válassz? - bújtam ki a karjaiból. - Mindkettőnknek könnyebb, ha most kimondod! Viszont nem fogom hagyni, hogy eldobd magadtól az örökséget!
- Nem akarlak egyedül hagyni! Viszont Tinát se... - szenvedett.
- És Tomi? Ő hazamegy? - néztem rá.
- Odamegy, ahova én - tárta szét a karját.
- Vivi... - jutott eszembe.
- Annyira szeretlek - nézett mélyen, nagyon mélyen a szemembe.
- Annyira azért mégsem, hogy otthagyd a Gucci-t! - húztam a számat. - Ezt nem is várom el, a család fontosabb. De akkor ne próbálj meg levenni a lábamról! Ne mondd, hogy olyan nagyon szeretsz, mivel annyira azért mégsem! Ha nem tudsz dönteni, az annyit jelent, hogy nem vagyok elég fontos ahhoz, hogy eldobd a családi örökséget! Talán ez nem is gond, hisz neked itt a helyed, nekem pedig Magyarországon.
- Mi lenne, ha a te helyed is itt lenne? - kérdezte félve.
- Ha te nem hagyod el a családod, akkor én sem fogom! Már felvettek a kiszemelt egyetemre is, nekem ott a helyem! - szögeztem le.
- Akkor mi legyen? - dőlt hátra fáradtan.
- Szeretném, ha eldöntenéd! Szeretném, ha kimondanád, hogy mi a fontosabb! Én nem fogok választani helyetted - ráztam a fejem. - Estig találd ki... kérlek! - simítottam meg a karját, talán utoljára. Már épp visszahúztam volna a kezem, mikor Viktor elkapta és az arcához emelte. Kezemmel végigsimított a saját arcán, miközben lehunyta a szemét. Kedvem lett volna belehalni ebbe az érintésbe, hisz talán soha többé nem fogom így megérinteni. Ezt ő is tudta, épp ezért csinálta.
- A klubban megbeszéljük - suttogta.
- Tízkor?
- Tizenegykor - helyesbített.
- Szia - álltam volna fel, de visszahúzott.
- Szia - hajolt közel, azzal a szándékkal, hogy megcsókol. Ezt én nem akartam, mivel biztos, hogy akkor nem tudtam volna elengedni. Elhajoltam tőle, felálltam és az ajtóhoz léptem. Kinyitottam, de még egy pillanatra visszanéztem. Mintha Viktor szemében egy könnycsepp csillant volna... Nem, az lehetetlen! Erőt vettem magamon és kiléptem a házból, de alig bírtam megállni, hogy ott helyben el ne bőgjem magam.
Meg kellett találnom a legközelebbi olyan helyet, ahol ismerek valakit. Ez ebben az esetben Krisztián cukrászdája volt, pár lépésnyire Viktor lakásától. Berontottam, lerogytam a földre és sírtam. Nekitámasztottam a hátam a falnak, felhúztam a térdeimet és rájuk tettem a fejem.
- Cinthia! - ismert fel valaki. - Cinthia, mi a baj? - sietett oda hozzám Tina.
- El fogom veszíteni! Nem engem fog választani! Fáj! - szipogtam.
- Úgy sajnálom! - simogatta a hajam.
- Nem kell! Végig tudtam, hogy ez lesz! Tudtam, hogy nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik! Tudtam, hogy nem kéne beleszeretnem! Tudtam! - sírtam tovább.
- Nem tehetsz róla, hogy beleszerettél, sokat voltatok együtt!
- De én tudtam az első itt töltött estén, hogy ez lesz! Tisztán emlékszem a gondolataimra! "Mi ütött belém? Hisz ő is csak olyan, mint a többi. Ráadásul, egy hónap múlva elmegyek! És ő csak szeptemberben jön vissza Magyarországra! Ez az egész halálra van ítélve! Meg amúgy is! Ő is csak egy pasi a tömegből!" - idéztem fel a gondolataimat. - De aztán meggyőzött... meggyőzött a szavaival, és meggyőzött a szemével... a sötétbarna szemével...
- Tessék Tina, itt van az első adag! - lépett be a helységbe Krisztián, de aztán észrevett engem. - Mi történt? - kérdezte ijedten, majd letette a kezében tartott tálat és ő is odajött hozzám.
- Viktor elmondta - sóhajtott Tina.
- Tudok segíteni? - nézett rám Krisz.
- Sokkal jobban érezném magam a sütijeidtől - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Semmi akadály! Épp valami újjal próbálkozom, tessék! - nyújtotta át az imént letett tálat. - Piskóta, benne tejcsoki.
Nagyon jól nézett ki az edény tartalma, rögtön be is nyomtam párat.

- Mmm... nagyon finom - mutattam fel a hüvelykujjam.
- Köszönöm. Hozok még - ment vissza hátra.
- Szerintem én visszamegyek a szállásra - álltam fel, miközben letöröltem a könnyeimet.
- Biztos? Ne menjek veled? - pattant fel Tina.
- Nem kell, köszi. Mondd meg Krisztiánnak is, hogy köszönöm - indultam ki az ajtón.
A szálláshoz érve kezdett olyan érzésem lenni, mintha figyelnének, de aztán betudtam üldözési mániának.
A hotelszoba ajtaján találtam egy cetlit, ezzel a felirattal:
"Elegem van mindenkiből, Tomi egész nap hívogat! Elmentem futni, csak azzal tudom lenyugtatni magam! Puszi, Vivi"
Ezek szerint egyedül kell lennem a gondolataimmal...
Kinyitottam az ajtót aztán a kanapén helyezkedtem el. Folyamatosan járt az agyam, a hosszú gondolatmenetemet kopogás szakította meg. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Nem láttam a belépő illetőt, csak a heves csókját éreztem a számon...

64. Rész: Beautiful liar(s)

Sziasztok! Mint már említettem, a következő részt csak vasárnap vagy hétfőn tudom feltenni! Jó olvasást, komizzatok (bár valószínűleg a komikra csak vasárnap tudok válaszolni)! *Bia*

Cinthia szemszöge:

"- Tudom, de csak ennyi tellett tőlem - tárta szét a karját."

- Gyere, mennünk kell a próbára - sóhajtottam.
- Várj csak... van egy jó ötletem! - vágott sunyi képet.
- Na, erre kíváncsi vagyok! - néztem rá érdeklődve.
- Nem kell nekünk Tina és Laura - legyintett. - Van egy szám - mutatta fel a mutató ujját - amit két nő énekel. Két csodás énekesnő. És te imádod azt a számot. A helyzetünkre pedig pont illik. A második fele nem, de az első nagyon! - mosolygott.
- Azt hiszem tudom melyikre gondolsz - idéztem fel magamban a dalt.
- Oh, Be-yon-cé Beyoncé, Oh, Sha-ki-ra Shakira! - énekelte a szám elejét.
- Nem nem! - ráztam a fejem. - Oh, Cin-thi-a Cinthia, Oh, Vi-vi-en Vivien! - javítottam ki.
- Igazad van. Akkor a tied Beyoncé része? - kérdezte.
- De csak amiatt az egy sor miatt! He won't be the one to cry! - forgattam a szemem.
- Cseles! De most már induljunk! - kapta fel a cipőjét, én is így tettem, szóval már indulhattunk is.
Végigmentünk az utcán, é viszonylag gyorsan a klubban voltunk.
- Szia Tina! - köszöntünk neki.
- Sziasztok! Mi volt a srácokkal? - kérdezte félve.
- Ne is kérdezd! Barmok... - szorítottam ökölbe a kezem.
- Jaj, ne haragudjatok rám! Én mondtam nekik, hogy mondják el, de féltek! A lelkemre kötötték, hogy én sem teszem! - mesélte.
- Semmi gond, nem a te dolgod lett volna tudatni velünk! - simította meg Vivi a karját.
- Kezdhetjük is a próbát! - lelkesedtem. Próbáltam kizárni a rossz gondolatokat, nem akartam a fiúkról álmodozni. Ki kell használni a maradék ki időt, amit még itt tölthetünk!
- Mit szeretnétek énekelni? - ült le Tina a színpad szélére. - Elfelejtettem mondani! - jutott eszébe. - Laura nem tud eljönni, sajnálom!
- Semmi gond, végül arra jutottunk, hogy duettezni szeretnénk - vigyorogtam.
- Várjunk csak... a fiúk most mondták el... és pop szám... és két nő kell, hogy énekelje... Beyoncé & Shakira - Beautiful liar? - találta ki elsőre.
- Honnan tudtad? - ámult Vivi.
- Egyszerű következtetés! Imádom azt a számot! És valószínűleg Cintyé Beyoncé része, Vivié pedig Shakiráé - találgatott tovább.
- Szép! - dicsértem meg.
- Viktor állandó "én-nem-sírok-már-csak-azért-se" mániája miatt döntöttetek így? - nézett ránk (vagyis inkább rám).
- Részben. Vivi Shakira részét talán könnyebben tudja memorizálni - böktem a barátnőmbe.
- Memorizálni? Chö... - vonta meg az egyik vállát.
- Tudod a szöveget? - csodálkozott Tina.
- Persze - mondta természetesen.
- Ennek örülök, akkor kezdhetjük is... de hol a bandád? - néztem körbe.
- Á, mindig késnek - legyintett.
Nemsokára megérkezett a zenekar többi tagja, kezdődhetett a próba. Amúgy ők már mindkettőnket ismertek, engem még a Today was a fairytale miatt (te jó ég, de régen volt!), Vivit pedig a Geris dalai miatt.
A próba nagyon jól sikerült, Tina bandája nagyon jó fej. Sokat nevettünk, elmondtuk nekik a történetet, hogy értsék az általunk énekelt szám lényegét. Ők is mind lányok, úgyhogy értették az álláspontunkat.
Nagyon sokáig ott voltunk, kellett a gyakorlás. Tina nagyon kedvesen viszonyult hozzánk, mindenben a segítségünkre volt, de egy idő után már nagyon idegesek voltunk Vivivel, mert nem voltunk képesek eltalálni a hangokat. Végül csak sikerült, ezért diadalittasan indultunk a szállásra, hogy átöltözzünk.
- Nem tudok mit felvenni! - jött be a szobámba Vivi, fehérneműben, kétségbeesetten.
- Vedd fel azt a szoknyát, amit a Chanel-ben vettünk. A fodrosat, amin öv van! - tanácsoltam.
- Nem az nem jó, semmi nem megy hozzá! Ajj! - nyöszörgött.
- Akkor... az a ruha, ami egyszer volt rajtad egy bulin? Ami vajszínű, és a felső része ilyen fura... - próbáltam elmagyarázni. - És a H&M-ben vettétek!
- Ja, tudom! - suhant át a szobájába a darabért. - Erre gondolsz? - mutatta fel.
- Igen! Vedd fel hozzá a kedvenc nyakláncod, meg egy farmeringet, és már kész is vagy! - csettintettem.
- Jó, jó... de melyik cipőt vegyem? - harapott az ajkába.
- Azt, ami vajszínű és színes csíkos az alja! - javasoltam.
- Tényleg! - futott át a szobájába, majd pár perccel később útra készen lépett elém.
- Csini vagy! - dicsértem meg.

- Köszi! Te miben leszel? - érdeklődött.
- Talán abban - mutattam rá a zöld, lenge ruhámra.
- Ú, azt imádom! Igen, vedd azt! - lelkesedett.
- Rendben, akkor felveszem, rácsatolok egy övet és mehetünk! Hol kajáljunk? - kérdeztem, miközben belebújtam a ruciba.
- A klub melletti étteremben! Légy szi! Ott olyan finom dolgok vannak! - kérlelt.
- Tőlem! - adtam meg magam.
- De jó! - örvendezett.
- Na gyere, induljunk! Hogy nézek ki? - fordultam körbe a ruhámban.

- Jól nézel ki! - mosolygott.
- Menjünk! - kaptam fel az asztalról a kulcsom, eltettük a telefonunkat és már indultunk is.
Beültünk Vivi kedvenc helyére, amit már az első nap felfedezett. Mintha ezer éve lett volna, hogy megérkeztünk. Mikor sikítozva ujjongtunk a csodás hotelszobában, meg mikor a Gucci-ban hülyéskedtünk. Mikor Viktor először a szemembe nézett...
- Madame? Madame? - szólt egyre erőteljesebben a pincér. Kicsit elkalandoztam...
- Pardon! - kértem elnézést. Kikértük a vacsoránkat, és amíg várakoztunk rá, beszélgettünk.
- Sziasztok lányok! Rég találkoztunk! - lépett hozzánk egy szőke, kék szemű srác. Oldalán ott csüngött a barátnője, a füstös vörös.
- Jean... - sóhajtottam.
- És Colette! - villantotta a mosolyát a lány.
- Mit akartok? - néztem rájuk.
- Semmi különöset, csak gondoltuk köszönünk - válaszolt Jean.
- Ti ahhoz túl sunyik vagytok! Mit akartok? - kérdeztem újra.
- Csak kíváncsiskodni. Hol vannak a fiúk? - nézett körbe gonoszan Colette.
- A házukban - adott egyszerű választ Vivi.
- És ti miért nem vagytok velük? - érdeklődött Jean.
- Mi közötök nektek ahhoz? - kérdeztem.
- Semmi, csak érdeklődtük - vont vállat Colette. - Tudod, láttam tegnap Viktort... - kezdte volna a hazudozást, ha a szavába nem vágok.
- Azt hiszitek, hogy csak tit tudtok kíméletlenek lenni? - álltam fel. - Nagyon tévedtek! Jean, hogy van az orrod? Hány lány ütött ki azóta? - néztem rá. - Colette, bárcsak lenne egy gyűjtőszó az olyan lányokra, amint amilyen te vagy! Várj csak... van is! Ribancok! - vágtam hozzá. - Remélem kedvetekre csaljátok egymást, és sok szerencsét kívánok hozzá! Én nem kérek belőletek, eléggé megkeserítettétek már a nyaralásunkat! Még szerencse, hogy pazarlásnak tartom azt az energiát, amit rátok fecsérlek, tehát a gonosz húzásaitok ellenére is csodásan telt ez a hónap! Igaz, voltak hullámvölgyek, de végül mindig kitaláltunk belőlük! Viktorról meg csak annyit, hogy tegnap egész nap vele voltam, tehát ha láttad is, akkor az én társaságomban! És most megkérlek titeket, hogy húzzatok el az asztalunk 10 méteres körzetén kívülre!
A két "kedves" ismerős ledermedt a szavaim hallatán, ezért inkább némán engedelmeskedtek nekem.
- Mi volt ez, Cinthia? - ámult Vivi.
- Nem tudom! Elegem lett belőlük! - tártam szét a karom, miközben a pincér meghozta a kért ételeket.
Megvacsoráztunk, utána pedig a klubba siettünk mert késésben voltunk. A színpad mögött találkoztunk Tinával, aki épp a gitárral babrált.
- Szia! - köszöntünk neki.
- Sziasztok! Láttátok a fiúkat? - szakított el egy húrt.
- Nem... mit csinálsz? - mutattam a hangszerre.
- Hosszú - legyintett, majd folytatta a húrok gyötrését.
- A srácok jönnek? - ült le Vivi egy székre.
- Nem rég beszéltem velük, azt mondták itt lesznek kezdésre. Várjatok, kinézek - tette le a gitárt, és kiment. - Itt vannak! - jött vissza izgatottan. - Ha azt mondom gyertek, akkor gyertek! - sietett fel a gitárral a színpadra, a teremben pedig hatalmas tapsvihar tört ki az érkezésére.
- Ez lesz az első duettünk! - nézett rám idegesen Vivi.
- És nagyon jók leszünk! - biztattam.
- Jó estét, Párizs! - hallottam Tina hangját. - Ma az Eiffel-Pop helyett is mi játszunk, szegény srácok kissé kimerültek. De megígérhetem, hogy nem fogtok unatkozni, ugyanis két ismert lány fog fellépni elsőként. Mindkettővel találkoztatok már, ebben biztos vagyok! Híresek a gyönyörű hangjukról, és a sajátos stílusukról! - konferált fel minket Tina. - Köszöntsétek Cinthiát és Vivit! Gyertek fel lányok!
Felléptünk a színpadra, és rögtön két értetlen arccal találtuk szemben magunkat. Viktor nem tudta hova tenni a dolgokat, Tomi pedig alig hitt a szemének. Ránk nem számítottak ma este.
- A dal Beyoncé és Shakira közöse, a Beautiful liar... vagy inkább Beautiful Liars? Na, majd kiderül! - lépett el a mikrofontól a lány, így helyet adva nekünk. Mindannyian elfoglaltuk a helyünket, mi Vivivel pedig megkerestük a a szemünkkel a srácokat. Elkezdődött a szám...

http://www.youtube.com/watch?v=QrOe2h9RtWI

Ay, Ay, Ay
Nobody likes being played (suttogtam)
 Oh, Cinthia, Cinthia
Oh, Vivien, Vivien

He said I'm worth it, his one desire (mutattam fel a mutatóujjam)
I know things about 'em that you wouldn't wanna read about
He kissed me, his one and only, beautiful liar
Tell me how you tolerate the things that you just found out about (nézett rám Vivi)

You never know
Why are we the ones who suffer
I have to let go (legyintett a barátnőm)
He won't be the one to cry (néztem erősen Viktorra)

(Ay) Let's not kill the karma
(Ay) Let's not start a fight
(Ay) It's not worth the drama
For a beautiful liar
(Oh) Can't we laugh about it (Ha Ha Ha)
(Oh) It's not worth our time
(Oh) We can live without 'em
Just a beautiful liar

I trusted him, but when I followed you, I saw you together
I didn't know about you then 'till I saw you with him again
I walked in on your love scene, slow dancing
You stole everything, how can you say I did you wrong, yeah

You never know
When the pain and heartbreak's over
I have to let go
The innocence is gone

(Ay) Let's not kill the karma
(Ay) Let's not start a fight
(Ay) It's not worth the drama
For a beautiful liar
(Oh) Can't we laugh about it (Ha Ha Ha)
(Oh) It's not worth our time
(Oh) We can live without 'em
Just a beautiful liar

Tell me how to forgive you
When it's me who's ashamed
And I wish could free you
Of the hurt and the pain
But the answer is simple
He's the one to blame (mutattunk a srácokra)

(Ay) Cinthia, Cinthia
(Ay) Vivien, Vivien
(Oh) Cinthia, Cinthia
(Oh) Vivien, Vivien

(Ay) Let's not kill the karma
(Ay) Let's not start a fight
(Ay) It's not worth the drama
For a beautiful liar
(Oh) Can't we laugh about it (Ha Ha Ha)
(Oh) It's not worth our time
(Oh) We can live without 'em
Just two beautiful liars (...)

Próbáltunk minden csalódottságunkat és haragunkat belesűríteni a dalba, folyton artikuláltunk, gesztikuláltunk és mutogattunk. A fiúk egy-egy résznél lehajtották a fejüket, talán érezték, hogy igazunk van.
- Köszönjük! - hajoltunk meg, majd lesiettünk a színpadról.
- Ne haragudj - kapta el a karom Viktor.
- Nem haragszom, de fáj! Rosszul esik, hogy nem bíztál bennem! Én mindent elmondtam! Mindent! Már az első randin megnyíltam! Fáj, érted? - túrtam a hajamba.
- Tudom, és sajnálom! El kellett volna mondanom, tudom. Féltem, hogy mit mondanál. Féltem a reakciódtól! Féltem ettől - nézett rám fájdalmas arccal.
- Bárcsak előbb elmondtad volna...
- Van még valami, amit meg kell beszélnünk! - sóhajtott.
- Egy napra elég ennyi!
- De ezt muszáj megbeszélnünk! - győzködött.
- Ráér holnapig - indultam el.
- Cinthia! - fogta meg ismét a karom. - Kérlek! - nézett a szemembe.
- Nem hatsz meg... - ráztam a fejem.
- Akkor holnap hol találkozzunk? - adta be a derekát.
- Átmegyek hozzád dél körül - mondtam kapásból.
- Rendben, akkor ott találkozunk - bólintott.
- Szia - fordultam meg, és otthagytam. Vivi segítségére kellett sietnem, mert hallottam, hogy épp Tomival üvölt, féltem, hogy leüti. Mármint Vivi Tomit.
- És még azt a rohadt művésznevet se használtad, amit én találtam ki! Ha nem tetszik, csak annyit kell mondanod, hogy nem jó! Akkor gondolkodtam volna máson... vagy csak nem akarod azt használni, ami tőlem származik? Komolyan, már azt se tudom mit higgyek! Annyira megváltoztál a szememben! - kiabálta.
- Vivi, én az az ember vagyok, aki miattad kétszer is megverte a volt barátodat! - emlékeztette Tomi.
- Nem! Az az ember nem te vagy! Ő már rég elmondta volna, nem várt volna eddig! Te nem ő vagy! És a gond az, hogy én őt szeretem, nem téged! - lőtt túl a célon, még szerintem is. Hisz mindenki tudja, hogy szereti Tomit, ahogy én is Viktort. Ez most másról szól.
- Vivi, ne már! Ne mondd ezt! - kérte a srác.
- Sajnálom - nézett fel rá a barátnőm, majd megfordult és felém indult. - Menjünk haza! - törölte le a könnyeit.
- Gyere - karoltam át a vállát, így sétáltunk a hotelig.
- Elegem van! - vágta le magát a kanapéra.
- Nekem is - huppantam le mellé. - Tv? - mutattam a szerkezetre.
- Ha most akár egyetlen filmkockát is meg kell néznem, esküszöm, felakasztom magam! - fenyegetőzött.
- Jó, nyugi! Csak kérdeztem. VeTo... szerintem tök jó! - gondolkoztam.
- Szerintem is... Na jó, elegem van, lefekszem! - ment be a szobájába.
Én is hasonlóan tettem, bár nagyon nehezen tudtam elaludni.

63. Rész: Mindenre fény derül

Sziasztok! Az a helyzet, hogy csütörtökön suli után táborba megyek és csak vasárnap jövök vissza. Internet hiányában pedig nem fogok tudni feltenni részt, csak csütörtökön reggel (mivel tanítás után rögtön indulunk), viszont utána legkorábban vasárnap délután, de az is előfordulhat, hogy csak hétfőn. Ne haragudjatok, ez most így alakult, előre is köszönöm a türelmeteket! Viszont itt a következő rész, amiben sok minden kiderül! Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"- Apué a Gucci..."

- Micsoda!? - pattantam fel.
- Cinthia....
- Hogy voltál képes ezt eltitkolni? Hogy nem sül le a bőr a képedről? Milyen ember vagy te? Egy hónapon át hazudtál nekem! Mit képzelsz, ki vagy te? - üvöltöttem vele.
- Én el akartam mondani... - próbálkozott, de nem hatott meg vele. Fel tudtam volna robbanni! Annyira ideges lettem a mondat hallatán, hogy legszívesebben megfojtottam volna valakit.
- Mégsem tetted! Annyi lehetőséged volt rá! Mégis mi tartott vissza? - szegeztem neki a kérdést.
- Te voltál az első olyan barátnőm, aki nem tudta mennyire gazdag apám van! - állt fel ő is. - Féltem, hogy ha megtudod, te is úgy fogsz viselkedni, mint a többiek!
- Colette is tud róla? Geri is? Krisz is? - soroltam a neveket.
- Igen, ők mind. De ne legyél mérges... - kérte a lehetetlent.
- Ne legyek mérges? Tudod mit? Nem vagyok! Inkább iszonyat dühös vagyok! - tomboltam.
- Az a baj, hogy eltitkoltam?
- Részben! De emellett hazudtál is, és már úgy érzem nem ismerlek! Ha egy ekkora dolgot ennyire könnyedén elrejtettél előlem, hogy bízzak meg benned? - vágtam hozzá.
- Tudod, hogy bízhatsz bennem! Nagyon jól tudod! Még mindig én vagyok az, Viktor! - fogta meg a két kezem.
- Hagyj! - húztam vissza a karom. - Számomra már csak egy idegen vagy, aki a Gucci-ban dolgozik! Várjunk csak... ezért dolgozol ott!? - esett le.
- Igen. Ezért dolgozom ott, apu ezért nem enged el soha, ezért töltjük itt a nyarakat - magyarázta.
- Ez annyi mindent megmagyaráz! - ámultam. - Mikor azt mondtad, hogy apukád lecsesz, mert már tíz perce a boltban kéne lenned... miután kiderült, hogy Tina a testvéred. És ezért fintorogtál a kék estélyi ára miatt! Azt mondtad: ez Gucci! Ezért hagyott ott titeket apukátok gyerekkorotokban, mert egy ilyen üzletet nem lehet másik országból irányítani! Te jó atya úristen! Ezért volt lezárva a torony a randinkon? - mutattam a híres építményre.
- Igen... rávettem aput. Ahogy Tomi is - sóhajtozott.
- Ezért mondta Colette, hogy ne bízzak benned! Ezért mondta Tina Gerinek, mikor megjelent nála a hónap elején, hogy jól tudja, miért kell itt lennie! Ezért van olyan gyönyörű lakásotok! - törtek rám a felismerések.
- Igen, apu vette nekünk.
- És a kocsid? - kérdeztem.
- Azt én vettem. Neki van elég! - legyintett.
- Mégis hány?
- Ha jól emlékszem, akkor 11... de nem biztos - számolgatott.
- Jézusom... Tehát ezért tudtad olyan könnyen elintézni Jean kirúgatását! - folytattam. - Egyszerűen csak meg kellett beszélned apukáddal! És ezért volt a hatalmas felhajtás, mikor eljöttetek velünk a tengerpartra! Ezért tudtad félretenni nekem a ruhát! Ezért ment hozzá Justine apukádhoz! Mert gazdag! Ezért volt annyi ember az esküvőn, és ezért volt olyan szép!
- Csak, hogy tudd! Az esküvő számunka nagyon rizikós volt! Az állandó lebukásveszély ott lógott a levegőben, ezért is volt egy harmadik feltétel - magyarázta.
- Mi volt az? - kíváncsiskodtam.
- Hogy apu semmi jelét nem adja annak, hogy ő a Gucci tulajdonosa! Nem vettétek észre, de Tina direkt késleltetett titeket, azért, hogy apu el tudja mondani még a kezdés előtt a násznépnek, hogy ki se ejtsék a szájukon a Gucci-t - mesélte.
- Miért tett volna ilyet? - kérdeztem. - Neki nem mindegy?
- Kicsit sem - rázta a fejét. - Ő örül, ha a barátnőink nem tudják, hisz akkor nem azon megy a vita, hogy ők miért nem kapnak ruhát!
- Van még valami, amiről tudnom kéne, és még nem hangzott el? - faggattam.
- Emlékszel arra a kocsira, amit a szülinapodon láttunk a Chanel előtt?
- Persze - válaszoltam.
- Az apué volt... - tudatta velem.
- Mit keresett a Chanel-ben? - néztem rá furán.
- Tárgyalt - mondta. - A Chanel a nagy konkurencia. Meg a Dior, a Louis Vuitton, a Dolce&Gabbana... és még sorolhatnám. A parfümöd is onnan van, apu kapta, hogy ezzel is reklámozzák magukat.
- Ezt nem hiszem el! De legalább már értem, Matthieu miért volt olyan mérges Tomira a bunyó miatt! Viszont egy Gucci tulajdonostól azért nagyobb házat vártam volna - gondolkoztam.
- Az nem az egyetlen háza... - suttogta Viktor.
- Úristen! Na jó, én leléptem! - indultam el, de Viktor elkapta a karom.
- Ne haragudj rám - nézett a szemembe.
- Képtelenség - ráztam a fejem.
- Szeretsz még?
- Hülyeségeket kérdezel! Persze, hogy szeretlek! De rosszul esik, hogy nem mondtad el! Nem tudok újra bízni benned! Túl nehéz - sóhajtottam.
- Este gyertek el a klubba - kért.
- Nem! Ezt most nem tudod megoldani egy dallal! - kiabáltam rá, az érzelmek újra feltörtek, ismét kezdtem felhúzni magam.
- Tudom. De valamit még meg kell beszélnünk - mondta komolyan.
- Én veled már nem beszélek semmit! - sarkon fordultam és otthagytam. Idegesen lépkedtem az utcán, erősen koncentrálva, nehogy leüssem a mellettem elhaladókat. Soha életemben nem voltam olyan dühös, mint akkor! Viszont a csalódottság is kezdett eluralkodni rajtam, ezért vegyes érzelmekkel téptem fel a hotelszobánk ajtaját.
- Arghh - csaptam be magam mögött.
- Szemetek - mormogta Vivi.
- Hogy képzelik, hogy nem mondják el? Milyen viselkedés ez? - ültem le mellé a kanapéra.
- Megbíztunk bennük, és mi a hála? Ezt eltitkolják! Na kösz szépen! - mérgelődött a barátnőm.
- Mikor ment el? - kérdeztem.
- Nem rég... Ezt rajzoltam - mutatott az asztalon heverő lapra. - Vagy inkább csak firkáltam. Ideges vagyok!

- Nem lett valami jó - néztem furán a művet.
- Tudom, de csak ennyi tellett tőlem - tárta szét a karját.

Viktor szemszöge:

- Neked hogy ment? - léptem be Tomi szobájába.
- Nem valami fényesen - sóhajtotta.
- Nekem se - ültem le mellé az ágyára.
- Hozzám akart vágni egy vásznat! - panaszolta. - Aztán rájött, hogy az túl drága.
- Ha az Eiffel-torony mozdítható lenne, Cinty tuti széttörte volna a fejemen! Látnod kellett volna az arcát. A szemével ölni képes... majdnem megfojtott egy kanál vízben! Olyanokat mondott... megsebeztek a szavai! És nem is tudtam mindent elmondani!
- Nem mondtad el neki, amit apu mondott? Viktor! - szúrt le.
- Nem voltam képes rá! Az túl sok lett volna egyszerre! Gondold el mit tett volna, ha kiderül: talán itt kell maradnom örökre! Annak ellenére, hogy megígértem neki, hogy hazamegyek vele augusztusban! - idéztem fel a fogadalmamat.
- Akkor is el kell mondanod neki! Amúgy sem kell itt maradnod, apu felajánlotta neked a választás lehetőségét! - emlékeztetett a bátyám.
- De én nem vagyok képes választani! Párizs vagy Budapest? A család vagy Cinty? A Gucci vagy a meki? Franciaország vagy Magyarország? Ez... ez túl nehéz!
- Apu nagyon jól időzített... mármint számára nagyon kedvező az idő. Már semmi nem köt minket Budapestre, most, hogy anyu meghalt. Viszont annál több dolog húz ide... Minden ismerősünk, Tina, a banda... Miért pont most kellett megnősülnie? Az a csitri az oka mindennek! Ha ő nincs, apa nem találja ki, hogy a nászút után már nem is akar újra munkába állni! Tehát augusztus harmadikától hivatalosan is tied a Gucci, akkor indulnak a tetves nászútjukra! - sóhajtott.
- Várj, várj, stop! Mi az, hogy minket? Már semmi nem köt minket - hangsúlyoztam a szót - Budapestre?
- Viktor, ismersz! Ahova mész te, oda én is! Ha te úgy döntesz, maradsz, akkor én is! Ha mész, megyek veled! - ütött a vállamba.
- Komolyan? Mi lesz Vivivel? - néztem rá.
- Ő más, mint Cinty. Ti talán bíztatok a folytatásban, de mi Vivivel, bár soha nem mondtuk ki, végig tudtuk: ez csak egy hónapig tart! Ő meg fogja érteni, annak ellenére, hogy per pillanat nagyon mérges rám. Természetesen ki fogom engesztelni valahogyan, de utána szépen elköszönünk... ha te - mutatott rám - úgy döntesz.
- Lássuk, jól értem-e. Rajtam múlik négy ember további élete? Az én döntésem szabja meg az út további részét? Nem gondolod, hogy ez kissé megnehezíti a dolgom? - fogtam a fejem.
- Tudom, hogy nem könnyű. De ha rám hallgatsz, akkor maradsz - adott tanácsot.
- Mi van veled? Az apa cége! Te mindig utáltál mindent, ami ezzel kapcsolatos volt, erre most azt tanácsolod, én vezessem tovább? - csodálkoztam. - Miért?
- Egyszerű. Anyu levele ráébresztett, hogy nem lehetek dühös örökké. Ha apu helyébe képzelem magam, elismerem, talán én is úgy tettem volna, ahogy ő. Talán csak nekünk akart jót azzal, hogy elment. Ha maradt volna, most nem lenne üzlet amit átvehetnél. Talán csak a mi jövőnket akarta megalapozni! Hogy miért jött vissza? Talán hiányoztunk neki. Miért nem találkozott velünk soha? Talán nem bírt a szemünkbe nézni. Elismerem, sok a "talán", de hinnem kell, hogy jó volt a szándéka. Ezt mind anyu értette meg velem, és jól tette. Úgyhogy ne dobd el magadtól azt, amit apukád épített fel, csak neked - mosolygott.
- Örülök, hogy megbékéltél. Akkor miért nem te veszed át a boltot? Te vagy az idősebb!
- De én nem tudom mi a különbség a tűsarkú és a sima magassarkú között! Te évek óta a Gucci-ban dolgozol, megérdemled, hogy átvedd! És szerintem ezt Cinthia is így gondolja - biztatott.
- Gondold? Á, majd kitalálom, gyere, menjünk próbára! - indultam ki a szobájából.
- Már beszéltem a bandával, ma nem kell mennünk! - szólt utánam.
- Miért?
- Ilyen állapotban nem tudsz énekelni, én meg biztos összekeverném Flo Rida sorait. Ma itthon maradunk, majd maximum lemegyünk egy kicsit, hogy megnézzük Tinát - ajánlotta fel.
- Igazad van - dőltem le az ágyára.
- Ne nálam sziesztázz, van neked is szobád! Én is pihenni akarok! - lökdösött ki a fekvőhelyéről.
- Jól van na, nem kell taszigálni! - álltam fel, majd átmentem a saját szobámba, és ott feküdtem le pihenni.

62. Rész: Best

Sziasztok! Ebben a részben kiderül a nagy titok, remélem nagyon le fogtok döbbenni! ;) Jó olvasást, komizzatok! *Bia*

"Kinyílt az ajtó és mi beestünk a szobába..."

- Ti meg mi a francot kerestek itt? - jött oda hozzánk Viktor.
- Én mondtam, hogy követett az a taxi! Megmondtam! - állt fel Tomi is.
- Lányok, lányok... - rázta a fejét Matthieu.
- Hagyjátok őket, csak kíváncsiak! Ez érthető, mivel ti - mutatott a tesóira Tina - vagytok olyan szerencsétlenek, hogy nem mondjátok el nekik! - segített fel minket a földről.
- Akkor sem kell betörni hozzám! Milyen viselkedés ez? Cinthia, tőled nem ezt vártam volna! - nézett rám Viktor apja.
- Sajnálom, ha csalódást okoztam. De nem képesek elmondani! - tártam szét a karom.
- Na jó! Itt a kocsikulcsom - nyújtotta át Viktor -, menjetek vissza a szállásra! Mi majd hazamegyünk taxival, és később mindent megbeszélünk!
- Csak úgy elküldesz? - háborodtam fel.
- Mivel ez már a harmadik alkalom, hogy kihallgatsz! - vágta a fejemhez.
- A negyedik, egyről nem tudsz - mondtam hirtelen.
- Jézusom... na jó, kifelé, sziasztok! - terelt ki minket a szobából Tomi.
- Léonard, kísérd ki a hölgyeket! - kiáltott le Vész papa a testőrének franciául.
Léonard az ura szavára felsietett a lépcsőn és egészen a kapuig kísért minket.
- Sajnálom hölgyeim - mondta végül.
- Ön mindent megtett. Köszönjük! - mosolyogtam rá kedvesen, majd intettünk neki és Viktor fehér autójához mentünk.
- Remélem tudod, hogy én vezetek! - nyújtotta felém a kezét Vivi, azzal a feltételezéssel, hogy odaadom neki a kulcsot.
- Álmodozol! Én kaptam a kulcsot, én vezetek! - szögeztem le.
- Csakhogy én biztonságosabban vezetek! - veszekedett.
- Nem is igaz! - csattantam fel.
- Jaj istenem! Jó, vezess te! - adta meg magát, miközben beült az anyósülésre.
- Köszönöm! - vigyorogtam, és én is beültem.
- Ne haragudj, csak mérges vagyok a fiúkra! Apukájuk látszólag nagyon gazdag... hatalmas dolgot titkolhatnak! - gondolkozott.
- Szerintem ne találgassunk - tettem a kezem a kormányra, miután elfordítottam a kulcsot. - Indulunk! - tapostam a gázra. Az autó elindult, először lassan, majd egyre gyorsabban repesztettem vele.
- Vezettél már azóta, hogy letetted a vizsgád? - nézett rám rémültem a barátnőm.
- Nem hiszem - nevettem.
- Na jó, vigyázz a kanyaroknál! - figyelmeztetett. - Egyáltalán honnan tudod, hogy merre kell menni?
- Ezt a szakaszt még tudom, figyeltem mikor jöttünk. Vedd elő a GPS-t a kesztyűtartóból, az majd elvezet a hotelig - kértem. Vivi engedelmeskedett, elővette a kütyüt, aztán be is üzemelte. - Zene? - kérdeztem.
- Mehet. De hogy?
- Nincs valami CD? - mutattam a kesztyűtartóra.
- Mintha láttam volna egyet - nyitotta ki ismét. - Tessék, itt van. Best; ez van ráírva - mutatta fel a talált darabot, majd betette.
- Na lássuk, Viktornak mi számít Best-nek - nyomtam meg a "Play" gombot kíváncsian. - Ne! - ismertem fel a számot, és már épp el akartam tekerni, mikor Vivi leállított.
- Ez jó! Chris Lawyer - Right on time! Tektektektektektektek! - "énekelte" a "dalt".
- Mi ebben a jó? Olyan monoton, hogy az már fáj! - nyögtem.
- Annyira jó! Tektektektektektektek! - vigyorgott.
- Na jó, elég volt! - nyomtam ki a számot, mire felcsendült a következő. - Na, ez már zene! - bólintottam elismerően Swedish House Maffia dalára, a Don't you worry child-ra.
- Kedves leszek és elviselem! De jól tudod, hogy nem szeretem! - rázta a mutatóujját előttem, ami elég zavaró ha az ember vezet.
- Jó, nem kell végighallgatnod - tekertem tovább.
- Erre jól lehet sírni - kommentálta a következő számot, David Guetta - Without you.
- Ebben igazad van - helyeseltem. A számot fél percnél tovább egyikünk se bírta, túl lehangoló. Fogadni mernék, hogy az ez után következő dalt Tomi csempészte rá a lemezre.
- Istenem, de jó ez a dal! - kezdte fütyülni a nótát Vivi, mivel épp a Whistle volt terítéken, Flo Rida száma.
- Erről tudod mi jut eszembe... Tábor... esti séta... - idéztem fel a 11.-es tábort. Ez a dal pont akkor jött ki, egész nap ezt lehetett hallani a Balaton parton. Az a tábor elég különleges volt, Vivinek volt akkor egy barátja, nekem is... hú, nyári románcok! Várjunk csak... ez is az! Csak ez Párizs, az meg a Balaton volt! Van különbség!
- Tisztán emlékszem minden percére! - nézett maga elé a barátnőm elmerengve.
- Na jó, elég a nosztalgiából, mi a következő szám? - tekertem el a dalt. Olly Murs - In case you didn't know.
- Ez lassú! Nincs ezen valami partisláger? - nyomta el a gyönyörű dalt Vivi.
- Hé! - ismertem fel a következő számot az első dallamából.
- Ne már! - hüledezett Vivi.
- Ezt csak Tina tehette rá - nevettem. One Direction - Kiss you.
- Na ez már sláger! Yeah, yeah, yeah, yeah! - énekelte a refrént. És innentől kezdve nem volt megállás, végigdaloltuk az egész számot, persze üvöltve.
- And let me kiss you! - kiáltottuk az utolsó sort.
- Figyelj - fordultam a barátnőmhöz.
- Az utat nézd! - dirigált.
- Jó, jó - néztem újra az utat, úgy folytattam. - Este hagyjuk a fiúkat. Akárhogy alakul a mai nap, mi menjünk el a klubba, és duettezzünk. Illetve jó lenne ha Tina is beszállna. Mit gondolsz?
- Jól hangzik! De mit énekeljünk? Ismersz olyan számot, mit három lány énekel? - kérdezte.
- Így kapásból nem... De ha Laura is jön, akkor tudok mondani egy bandát, amiben négyen vannak - mosolyogtam.
- Szerintem Laurának is szép hangja van?
- Gondolom. Hívd fel Tinát, kérdezd meg - nyújtottam át neki a telefonom. Vivi kikereste a lány számát, és tárcsázta.
- Haló! Szia, Vivi vagyok! - köszönt bele.
- Szia! Mondd nyugodtan, apu épp Viktorral üvölt - hallottam Tina hangját.
- Csak egy kérdésem lenne. Laura szeret énekelni? - érdeklődött.
- Hú, imád! És tud is, nagyon szép hangja van! Miben mesterkedtek? - kuncogott.
- Mit szólnál hozzá, ha este együtt énekelnénk pár számot? Tudod, mi Cintyvel három nap múlva hazamegyünk, szeretnénk kiélvezni a maradék időt! - magyarázta Vivi.
- Ez egy fantasztikus ötlet! - lelkesedett a Vész lány. - Ha itt végeztem, megbeszéljük. Illetve előbb a fiúk beszélnek veletek... utána gyertek el a próbára ott mindent egyeztetünk. A srácok úgyse lépnek ma fel, ha jól sejtem.
- Rendben! Szia! - köszönt el Vivi. - Lezsírozva! - bólintott elégedetten, miután letette a telefont.
- Mehet a következő szám? - néztem rá.
- Persze - válaszolta. Visszatettem a hangot, és jöhetett Selena Gomez száma, a Year without rain. Várjunk csak...
- Úristen... - fogta a fejét a lány.
- Nagyon remélem, hogy ez is Tina műve - hallgattam a dalt.
- Raaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaain - ordította Vivi a refrént.
- Kicsit sem volt hamis - nevettem.
- Azt hiszed, hogy te jobban tudnád csinálni? Halljuk! - bökte meg a vállam.
- Csak figyelj - kacsintottam (kezdem átvenni Viktortól). Megvártam a következő refrént, és már daloltam is.
- Ez teljesen tiszta volt! - döbbent le Vivi.
- Már sokat gyakoroltam - vallottam be.
Ezután már csak pár Pitbull szám jött, meg néhány ami Viktor kedvence. Furcsálltam, hogy nem volt egy Usher szám se, de aztán találtunk még egy CD-t, amire Usher volt írva, szóval az ő számait biztos azon tárolja.
Hazaértünk és tűkön ülve vártuk a srácokat. Vivi rajzolgatott, én pedig zenét hallgattam, Beyoncé számaira pihentem. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egy biztos: majdnem két egész albumot végighallgattam. Viktor és Tomi kora délután kopogtattak.
- Sziasztok - köszöntem komoran, mikor kinyitottam nekik az ajtót.
- Bejöhetünk? - kérdezte a barátom.
- Szerintem külön kéne - gondolkozott Tomi.
- Akkor te maradj itt, én elmegyek Cintyvel - nyújtotta a kezét Viktor, amit én meg is fogtam. Tomi bement, leült a kanapéra, mi pedig a lifthez indultunk.
- Szóval miről nem tudok? - érdeklődött, mikor beszálltunk a felvonóba.
- Hát... Egy, mikor Tinával voltál, kettő, mikor Tomival Calais-ben, a harmadik pedig most volt - próbáltam megtéveszteni.
- De azt mondtad, hogy négy volt!
- Vicceltem - vontam vállat.
- Tudod, hogy ez nem igaz. Csak kíváncsi vagyok! Tudni szeretném, hogy mikor vigyázzak jobban! Mondd el - kért.
- Elég ha annyit mondok, hogy tudok a Vész-féle problémamegoldásról? - néztem fel rá.
- Ne! Az esküvő napján? - csodálkozott.
- Igen. Mi kint vártuk Tinát, és mivel nem jött, gondoltuk kiderítjük mi történik - meséltem.
- Nagyon mérges lennék, ha nem szeretnélek ennyire - puszilta meg a homlokom. A lift megállt, mi kiszálltunk és miután kiléptünk a hotelből, Viktor kocsijához mentünk.
- Hova? - helyeztem magam kényelembe az autóban.
- Egy emlékezetes helyre - felelte titokzatosan.
- Hm... - törtem a fejem. - Eiffel-torony?
- Talált - vigyorgott, majd elindította a kocsit. Viszont a mosolyosa nem volt őszinte. Egész nap nem volt őszinte... Tudtam, hogy nagy baj van, de láttam rajta, hogy türtőztetni akarja magát. Biztos félt, hogy ismét az lesz, mint legutóbb. Idegeskedik, én berágok, és gubanc lesz. Le a kalappal előtte, tényleg mindent megtett, hogy nyugodt maradjon.
Az autó megállt, Viktor kiszállt, aztán nekem is segített.
- Gyere, üljünk le - mutatott egy pad felé. Rengeteg ember keringett a nevezetesség körül ebben a napszakban.

- Nem fog tetszeni, amit hallani fogsz - kezdte, mikor helyet foglaltunk a padon.
- Nem baj. Tudom kell - szögeztem le.
- Na jó... - vett egy mély levegőt. - Jöjjön, aminek jönnie kell. Apukám cége apáról fiúra száll. Hatalmas üzlet... el sem tudod képzelni. Behálózza az egész világot, de a központja itt van, Párizsban. Divatmárka...
- Nyögd már ki! - unszoltam.
- Apué a Gucci...