"Én pedig követtem az utasításait és 10 perc múlva már lent voltunk az utcán."
- Szóval. A cél, minél több üzletet átnézni, minél több ruhát felpróbálni, minél kevesebb idő alatt. Nekem csak 3 órám van! Te elegánsat nézel, de nem mész a Gucciba, én pedig valami menőt. Elvégre egy rapperrel randizom. Mivel ezt nem fogjuk egy helyen megtalálni, szétválunk. Te mész erre, én meg arra. Ha megvan a ruha, telefonálunk. 3 óra múlva itt. Nyomás!! - hadarta, és mintha valami kommandós kiképzőben lennénk, diktálta a teendőket. Mindketten megindultunk a megadott irányba. Én "erre", ő meg "arra". Elindultam, és minden üzletbe benéztem, ahol elegáns ruhákat árultak. Egy csomót felpróbáltam, nagyot tetszettek, de valahogy nem volt meg az plusz bennük. Tudom, hogy nem a ruhámon fog múlni a holnapi nap, de mégiscsak nagyobb az önbizalmam ha valami oltári szép cuccban feszíthetek. Azt szeretném, hogy mikor Viktor holnap meglát, ezt gondolja: "Ez a csaj tényleg velem fog randizni? Mekkora mázlista vagyok!" Úgyhogy addig megyek, amíg meg nem találom a megfelelőt. Mintha esküvői ruhát keresnék, komolyan mondom. Jó, ez még nem olyan létfontosságú, de azért jól át kell gondolnom. Már másfél órája kavarogtam, mikor kezdtem megunni. Annyi üzletben jártam már, és annyi mindent felpróbáltam, és már nagyon elegem volt. Aztán megcsörrent a mobilom, és a kijelzőn Vivi neve virított.
- Én megvagyok. Ne is mondd, tudom, hogy te még nem. Hol vagy? - megmondtam az utcát, ahol épp álltam, szerencsére Vivi nem volt túl messze tőlem, úgyhogy pár perc múlva már együtt bolyongtunk az üzletek közt. Ahogy sétáltunk az egyik utcán, egyszer csak megakadt a szemem egy kirakaton. És azon belül is egy ruhán. Egy fekete koktélruha, halvány rózsaszín masnival a derekán. Álomszép volt! Felnéztem az üzlet feletti táblára. Ez volt az üzlet neve: Début (Kezdet). Hm... Kezdet... Ez lesz az! Beráncigáltam Vivit, és felpróbáltam a ruhát. Erre nincsenek szavak...
- Júúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúújj! - kiáltott barátnőm mikor kijöttem a próbafülkéből. Ez lesz az. Már az elején tudtam, de meg kellett győződnöm. - Eldobom az agyam! Ez eszméletlen! Elképesztő! Jézus, Mária! - sipákolt. Pont ezt a reakciót vártam.
- Ez lesz az. Biztos. 1000%! De... félek megnézni az árát... - vallottam be.
- Kisasszony, maga gyönyörű! - lépett hozzám egy nő. Ismerős volt a hangja... de ahogy felé fordultam, hirtelen összeállt a kép. Hangja = Viktor testvére, akit a klubban hallottam ma. Arca = a lány aki tegnap énekelt a második bandában. És ekkor minden értelmet nyert. Ő az a lány, egy másik zenész. Viktor testvére. Ez az egész olyan logikus. - És ne aggódjon az ár miatt, nem olyan drága. Én vagyok az egyik eladónő - mosolygott.
- Köszönöm. Kissé furcsán fog hangzani amit most mondani fogok de...
- Tudja ki vagyok, nem igaz? - kérdezte, de eléggé meglepett.
- Igen... de...
- Viktor mondta, hogy lehet, hogy összefutunk. Azt mondta meg foglak ismerni. Gyönyörű vagy és a barátnőddel érkezel majd, valamint csinos ruhákat fogsz próbálgatni. Ezt mondta. Ez pont illett rád. Cinthia, ugye? Tina! - mutatkozott be.
- Szia! Ő itt Vivi. - mutattam Vivire.
- Szia! - köszöntötte őt is. - Szóval. Ez lesz A ruha? Az első randis ruha? A lehetséges első csókos ruha? Jól gondold meg! - Tina nagyon kedvesnek és segítőkésznek látszott.
- Na jó. Semmi nem kerül vissza Viktorhoz? - kérdeztem. Csak akkor nyílok meg előtte, ha tudom, hogy köztünk marad.
- Ez természetes! Bízhatsz bennem.
- Akkor jó. Szóval. Érdeklődnék kicsit a tesódról. Mindent mondj el!
- Hol is kezdjem... - Tina belekezdett, és csak mondta, mondta, és mondta. Persze, Vivi kérésére Tomiról is mindent elmesélt. Jó volt hallgatni.
Ez a rész kicsit rövidre sikeredett, de a következőben leírom mit tudtunk meg Viktorról és Tomiról. Na meg Tináról is lesz szó. *Bia*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése