4. Rész: Vivi nem tudja...

"Aludtam. Hosszú nap volt."
Reggel felébredtem, és ránéztem az órára. Júlis 2., reggel 9 óra. Szuper. Felkeltem, kinyitottam az ajtóm, és átmentem Vivihez, hogy megnézzem él-e még. Fúú, látszott rajta, hogy 3kor tántorgott haza. Hagyom aludni, hisz biztos nagyon fáradt. Átmentem a fürdőbe, hogy lekaparjam magamról a sminkem, és hogy lezuhanyozzak. Mikor ezekkel megvoltam, visszamentem a szobámba, és kinéztem az ablakon. Milyen jó idő van. Se túl meleg, se túl hideg. Hogy mi tenne nekem most nagyon jót? Egy futás. Ha azzal kezdtem a napom, akkor nem leszek olyan morgós egész nap. Felvettem egy futós szerkót, leggingst meg egy vékony pulcsit, felhúztam a tornacipőm, és elemeltem a telóm meg a füllhalgatóm az éjjeli szekrényemről. Aztán ezt írtam egy papírra: "Lementem futni. Majd jövök." Arra az esetre, ha Vivi felébredne amíg lenn vagyok, ne kapjon frászt. Halkan bementem a szobájába, és letettem az éjjeli szekrényére. Gyorsan copfba fogtam a hajam, kiléptem a folyosóra, és bezártam az ajtót. Lementem a lifttel, és már kint is voltam Párizs lenyűgöző utcáin. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és megindultam. Nem úgy szeretek futni, hogy kiköpöm a tüdőm 300 m után, annyira sprinteltem, hanem szép nyugodtam, kocogva. Már egy ideje futottam, mikor elhaladtam egy Gucci bolt előtt. A Gucci bolt előtt, ahol tegnap Viktorral találkoztam. Imádkoztam, hogy ne vegyen észre...

Viktor szemszöge:

Épp egy fiatal lány ruháját tettem zacskóba, mikor megláttam Cinthiát. Elfutott a bolt előtt, elég gyorsan, de azt láttam, hogy melegítőben volt, úgyhogy arra következtettem, hogy fut. Elnézést kértem a lánytól, és szóltam egy kollégámnak, hogy vegye át, én meg gyorsan kimentem az üzlet elé. Láttam, hogy Cinthia úgy 100 méterre lehet tőlem, ezért elkezdtem futni, hogy beérjem. Mintha megérezte volna, hogy követem, egyre gyorsabban futott, és a távolság megmaradt köztünk. Gyerünk Viktor, szedd össze magad, be tudod érni! 10 éve focizom, és 5 éve teniszezem, erre lehagy egy lány? Gyerünk, szedd össze magad! Már kezdett csökkenni a köztük lévő távolság, mikor véletlen neki mentem egy idős úrnak. Megálltam, és segítettem neki visszanyerni az egyensúlyát. Mikor újra stabilan állt, megköszönte, és tovább ment. Én meg már épp újra elkezdtem volna futni, de akkor észrevettem, hogy Cinthia eltűnt. A fenébe!! Biztos befordult valami kis utcába. Ezt nem hiszem el, egy lányért se futottam még. Valami megfogott benne... de aztán olyan fura volt tegnap éjjel, nem tudom mi ütött belé. Gondoltam meg tudjuk beszélni, de úgy fest, ő nem vágyik erre. Talán túl rámenős voltam? Á, mindig elcseszem a lányokkal, de sosem tudom miért. Talán mert egyszerűen csak magamat adom. Ez lehet a baj...

Cinthia szemszöge:

Huh, végre lehagytam Viktort...

Vivi szemszöge:

Felébredtem. Még nem nyitottam ki a szemem, mivel aludni akartam. De ez nem jött össze ezért végül kinyitottam, de csak az egyiket, és azt is csak résnyire. Megfordultam, és ránéztem az órára. 11 óra... mikor feküdhettem le? Az egész homály... Mintha másnapos lennék, de az lehetetlen, mivel sose iszom alkoholt... Várjunk csak. Volt egy srác! Igen, igen! Valami "t" betűs neve volt. Vivi gondolkozz! Áh, nem megy. Mi ez itt? "Lementem futni. Majd jövök." Ja tényleg, Cinty. Ő olyan gyorsan elhúzott este... Mi lehetett vele? Minden esetre felhívom, hogy jöjjön vissza, talán ő hallotta, mikor jöttem haza. Benyomtam a gyorshívást. Kicsöngött.
- Haló! - vette fel Cinty, de hallottam a hangján, hogy liheg.
- Gyere fel! - közöltem nemes egyszerűséggel.
- Ezt a jó modort! - válaszolta. - Fél óra kell, hogy visszaérjek. Szia.
Letettem a telefont és kimentem a fürdőbe. Előre féltem az arcom látványától. Hát, mit ne mondjak, volt miért. A sminkem szétfolyt, az arcom meg fel volt püffedve. Leöblítettem az arcom, ami persze a sminkemet nem szedte le, de legalább felfrissültem. Ahhoz már nem volt erőm, hogy egyáltalán felemeljem a sminklemosós tubust, úgyhogy inkább visszamásztam az ágyamba, és aludtam. Nem sokkal később Cinty lépett a szobámba, amire persze felébredtem, és felültem az ágyba. Hát igen. Cinty reakciója az aszott fejemre nem volt kispályás. Előbb felvonta a fél szemöldökét, majd összehúzta a szemeit, és úgy nézett rám pár másodpercig. Mikor meggyőződött róla, hogy jól lát, felvonta mindkét szemöldökét, és egy apró mosolyt véltem felfedezni a szája szélén... majd végül kitört belőle a röhögés. Milyen együttérző. Már egy pár perce fetrengett a földön röhögve, mikor kezdtem megelégelni a dolgot, ezért megfogtam a párnám és rádobtam. Ez elég rossz ötlet volt, hisz köztudott, hogy nagyon bénán dobok... természetesen az ajtó melletti állólámpát találtam el, ami ennek következtében feldőlt, és nagy csattanással érte a földet.
- Huppsz... - mondtam, de inkább csak magamnak, mivel Cinty még mindig nevetett. Úgy döntöttem megvárom, míg befejezi. Nem sokkal később ez be is következett.
- Úgy nézel ki mint akit 2-szer kihánytak... - mondta a szemét törölgetve.
- Rohadt vicces. De van egy nagyobb bajunk. Nem emlékszem semmire. Látom magam előtt, ahogy elmész, de utána semmi. Káosz. Volt valami srác, meg a zenét is hallom, de ennyi. Azt se tudom mikor jöttem haza...
- Jó, figyelj, ne aggódj, felhívom a recepciót, és megkérdezem, hogy látták-e mikor jöttél haza. Mindent kiderítünk. - igaza volt. Egy kicsit megnyugodtam. Átment a nappaliba és onnan telefonált. Hallottam, ahogy franciául magyaráz, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy meg is értsem. Pár perc múlva visszajött, elég baljós arckifejezéssel. - Hát a recepciós lány látta mikor jöttél haza... biztos akarod tudni? - kérdezte, miközben a szája szélét rágta. Biztos csak szivat. Olyan későn nem jöhettem haza. Bólintottam, és ő folytatta - 7-kor... - kicsit meglepődtem, de ez azért még nem olyan durva. Hiszen 18 vagyok. De még nem volt vége. - De nem annyira voltál magadnál. Egy srác hozott a karjaiban, megkérdezte melyik a te szobád, és felvitt, majd pár perc múlva lejött és kisétált a hotelből. - fejezte be. Na ezen már kicsit kiakadtam. Mi az hogy nem voltam magamnál? És milyen srác? Ennyire összemelegedtünk, hogy neki a karjaiban kellett hazahoznia?? Ezt egyszerűen nem értettem.
- Én ezt nem értem... Hogy... Miért... Ki... - makogtam.
- Ne aggódj, van valaki aki biztosan emlékszik. Tessék, itt a kávéd, még telefonálás közben főztem neked. Te itt maradsz, megiszod, és megnyugszol. Én meg beszélek valakivel aki tudhatja, hogy mi is történt. - mondta. Már épp utána akartam szólni, hogy mégis kihez megy, de már zárta is a bejárati ajtót.
- Szuper. - suttogtam, fancsali képpel.

Cinthia szemszöge:

Csak egy valaki van, akit ismerek, ott volt tegnap este, és talán emlékszik, hogy mi történt. De most ő volt az akit a legkevésbé szerettem volna látni. Ez viszont mellékes, hiszen Viviről van szó. Van neki most elég baja, nem akartam most kifakadni neki, és elmesélni, hogy velem mi volt tegnap. Ami most számít, az az, hogy vele mi volt. Úgyhogy elindultam az utcán, a Gucci felé. Nem soká oda is értem, vettem egy mély levegőt, és beléptem. Viktort nem láttam rögtön, de gondoltam csak itt lesz valahol. Megkérdeztem egy kollégáját, aki azt mondta, hogy a klubban van, a diszkóban, épp próbája van. A francba. Most meg kéne találnom a klubbot. De tegnap sötét volt! Istenem... Megköszöntem a segítségét, és kimentem az üzletből. Most merre induljak? Fogalmam se volt, hogy merre kell menni, de elindultam az utcán, gondoltam, előbb utóbb csak odalyukadok. Igazam volt. 1 óra császkálás után végre újra magam előtt láttam a hosszú francia feliratot. Bementem, de nem volt ott senki, viszont hangokat hallottam egy ajtó mögül. Odamentem, megálltam előtte, és hallgatóztam. Viktor beszélt.
- Na jó, mára végeztünk, menjetek haza, és pihenjetek, este duplázunk!! - emberek mozogtak, meg füttyögtek, és ajtók nyitódtak. Valami másik ajtón távoztak, nem ott ahol én hallgatóztam, szerencsére. De ezután megszólalt egy nő.
- Na és Viktor, ki volt az a kis hupikék törpike akivel tegnap táncoltál? - kérdezte.
- Nem fontos! - vágta rá rögtön Viktor. Nem fontos? Á, értem, szóval ezért futott ma utánam, mert nem vagyok fontos...
- Ja persze. Vágom. De most asszem lépek. Puszit kéééérek! - mondta a lány, és hallottam, ahogy megölelik, és megpuszilják egymást... - Szeretlek!
- Én is! Na szia! - mondta Viktor...