5. Rész: A három testvér

"- Én is! Na szia! - mondta Viktor..."

Csukódott egy ajtó, gondolom a lány távozott. Ezt nem hiszem el! Szereti?? Puszilja? Öleli? És közben nekem kacsingat, velem táncol, nekem vesz Ice Tea-t, és én utánam fut. Hát ez egy bunkó állat. Nem is magamat sajnálom, inkább azt a másik lányt, szegény, biztos komoly a kapcsolatuk, erre ez a paraszt velem táncol. És tessék, megint bebizonyosodik, hogy minden pasi ugyanolyan! Hirtelen kinyílt az ajtó... Basszus...
- Cinthia? Te hogy kerülsz ide? Mármint: Szia! Jaj de jó, hogy itt vagy, beszélni akartam veled. - mondta Viktor kissé meglepetten.
- Én viszont nem akarlak látni. Hagyj békén. Ne keress. Szia. - mondtam, és már ott se voltam. Futottam hazáig, elvégre melegítőben voltam. Ezt a barmot. Rá se jött, hogy meghallottam. Istenem... Valósággal feltéptem a bejárati ajtót, aztán becsaptam, és beestem Vivi szobájába.
- Na? Mi volt? Hol voltál? Kiderült valami? - kérdezte tágra nyílt szemekkel. Mindent elmondtam neki. A tegnapi megvilágosodásomat, a futást, mindent.
- Na látod ez az a pont ahol ezt kéne mondanom: Én megmondtam! De nem teszem. Azért jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Persze. Én túlélem. Csak az a másik lány... - mondtam, de nem lehettem túl meggyőző, mivel barátnőm furán méregetett. Végül nem mondott semmit, csak szorosan magához ölelt. - Úgyhogy ne haragudj, nem tudtam kideríteni hogy mi történt. Sajnálom.
- Hé! Nem a te hibád! - mondta, és abban a pillanatban kopogtak. - Biztos a szobaszerviz. - felálltam, és kisétáltam, majd kinyitottam az ajtót. Viktor állt előttem.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?? - förmedtem rá.
- Tomitól... - túrt bele a hajába.
- Ki a franc az a... - kezdtem, de Vivi ordítása félbeszakított.
- Hát persze! Tomi! Így hívták! - kiabálta, és kikászálódott a szobából.
- Ő hozta tegnap haza Vivit... Ő a dobosom, meg a rapper. - mondta Viktor. Mintha én ott se lettem volna, elkezdtek társalogni.
- Igen! Igen! De ugye nem voltam részeg? - kérdezte Vivi félve.
- Az attól függ nálad mi számít részegnek. 13 margarita? - kérdezte vigyorogva.
- MI??!! 13??? HOGY A JÓ FRANCBA??? - üvöltötte Vivi. - És Tomi hagyta? Hagyta, hogy bepiáljak?
- Hát... ő egy piára hívott meg. De te kérted a következőt... meg a következőt... az 5.-nél megpróbált leállítani... de elég makacs vagy! - mondta Viktor. - Ha Tomi nem lett volna, valahol a klub padlóján feküdnél épp most. A 13. után elkezdtél émelyegni, ezért amíg eszméletednél voltál, megkérdezte, hol szálltál meg. Utána nem engedte, hogy többet igyál, megfogott, és hazavitt.
- Óóóó... - kezdte Vivi. Na, kiváncsi vagyok erre mit reagál. - Milyen ééééédes! De amúgy ki ő? Valami gengszter rapper? Vagy mi?
- Tomi? Ő a legjobb barátom, a legjobb dobosom, a legjobb rapperem, és... a legjobb bátyám... - Na erre nem számítottam, de úgy érzem Vivi se...
- A bátyád? - kérdeztem, hogy végre belefolyhassak a beszélgetésbe.
- Igen. 1 évvel idősebb. Idén tölti a 20-at. És nekem elhihetitek, nagyon jó ember. Nem olyan "gengszter rapper", ahogy te mondtad. Mindig ő vigyázott rám, kis korunkban is, és most is. Bízhatsz benne. - mondta Vivinek.
- Na, tök jó, kiderült mi történt, de most húzz el. - váltottam hangnemet. Végülis még mindig van barátnője. - Egyáltalán miért jöttél?
- A szobámban leszek! - mondta Vivi és már el is tűnt.
- Csak... bejöhetek? - kérdezte, mivel még mindig az ajtóban állt. Gondoltam annyit megérdemel, hogy beadjon nekem valami gyenge sztorit. Majd utána elküldöm a francba. Beengedtem, és leültünk a kanapéra. - Na jó! Én nem tudom miért rágtál be, vagy hogy miért rohantál el tegnap... és ma... és ma még egyszer. De bármit is tettem, amivel megbántottalak, nagyon sajnálom, nem volt szándékos. Hidd el.
- Nem bántottál meg. De Viktor, neked barátnőd van!
- Mi?? - kérdezte, és a szemében őszinte meglepettséged láttam.
- Hát a lány. Aki hupikék törpikének nevezett... Az előbb a diszkóban a próba után!
- Te hallgatóztál? De mindegy is. Ő nem a barátnőm... - mondta.
- De azt mondtad szereted! - emlékeztettem erre a tényre.
- Az ember szereti a testvéreit... - Úristen!! Ő a testvére volt!! Ááá de ciki! Hát persze. Tök logikus. Én hülye... istenem! Nem vagyok képes bízni!! Miért??
- Mi? Ja, hogy a testvéred. Értem. Akkor mindegy... de akkor is. Te is csak egy pasi vagy. Eddig mindegyik elbánt velem. Szerintem te se leszel kivétel. - fakadtam ki.
- Szerintem viszont igen... - mondta, és megajándékozott a legszebb mosolyával.
- Akkor ezt hallgasd: én egy hónap múlva hazamegyek! Te maradsz! Ez nem működne! - mondtam, és közben Vivi érkezett a szobába, aki leült mellénk.
- De én is Magyarországon élek!
- De akkor is ott van az az egy hónap! Tudod mennyit változhatunk annyi idő alatt? - kérdeztem.
- Épp ez a szép benne! A bizonytalanság! Meg amúgy is! Hol van az még?
- Szerinted ez szép? - kérdeztem döbbenten.
- Hát, nem olyan szép mint te, de megteszi. - mondta, és belenézett a szemembe. Én meg csak vigyorogtam.
- Úgy látom rosszkor jöttem! - mondta Vivi és felállt, majd visszament a szobájába. Haha milyen vicces.
- De figyelj: - folytatta Viktor, és felém fordult, majd megfogta a kezem (!!) - Az a jövő. Ami most van az a fontos! Kit érdekel mi lesz később? Nagyon megkedveltelek, amit tulajdonképpen én se értek, hiszen ismerlek vagy egy napja. De amióta beléptél az életembe a kék estélyiddel meg az amerikai akcentusoddal, azóta nem tudlak kiverni a fejemből. - olyan csodás volt ez a pár mondat, már épp reagáltam volna, mikor idilli pillanatunkat Vivi zavarta meg.
- Te, Cinty figyelj már! Ez annyira vicces! - mondta, miközben belépett a szobába. Látszott rajta, hogy nem nagyon tudja épp miről van szó - Nekem bejön Tomi, neked meg bejön V... - és itt beleharapott a szájába. Valahogy ki ment a fejéből, hogy "V" is épp köztünk van. - Mindegy, majd később megdumáljuk. - kiment.
- Bejövök neked? - kapcsolt rögtön Viktor.
- Nem.
- Nem baj ha igen.
- De nem.
- Egy kicsikét se?
- Jó... egy kicsit talán... - vallottam be. Végülis, minek hazudjak magamnak? Igen, megkedveltem. Igaz. De...
- Figyelj, ez így kezd elég beteg lenni! Nem is ismerjük egymást. Holnap vacsorázz velem! Akkor majd kicsit jobban megismerjük egymást. - már épp nemet akartam mondani, mikor a fürdőszobából kikandikált egy kéz. Vivi keze volt, és felmutatta a hüvelykujját. Mondjak igent? Hát, ha már Vivi szerint is jó ötlet, akkor csak nem sülhet el rosszul. - Cinthia? Itt vagy? - kérdezte idegesen, mivel nem kapott választ.
- Persze. Hol? Mikor? - kérdeztem.
- Holnap, 7-kor. Küldetek érted egy limuzint. Legyél csini. Bár neked nem lesz nehéz... kis hupikék törpike! - válaszolt mosolyogva. Ez már rám ragad.
- De hol?
- Mystère... - mondta titokzatosan. Aha. Szóval rejtély. Szuper...
- Jó. Akkor. Még látlak addig?
- Minden megtörténhet. - mosolygott. - De most megyek, mert már 10 perce a boltban kéne lennem. Apám lecsesz.
- Tessék? - kérdeztem, mivel ezt nem nagyon értettem.
- Semmi. Nem érdekes. Akkor holnap. Vagy talán még ma? - titokzatoskodott.
- Na menj már! Kifelé! Mr. Mystère! - mondtam, és kilöktem a lakásból.
- ÁÁÁ! - kiabált Vivi, és ugrándozva közelített felém majd letepert! - Ez olyan szupeeer!! Testvérek! Felfogtad? Testvérek!! Úristeeen! - sikítozott, majd lemászott rólam, és segített felállni. - Te jó ég! - kapott a szájához hirtelen, mintha megijedt volna valamitől - Mit fogsz felvenni?? Shopping Timeee!! - ahogy ezt kimondta, megcsörrent a mobilja, úgyhogy megkereste és felvette. Ismeretlen szám volt.

Vivi szemszöge:

- Haló. - szóltam bele.
- Szia. Tomi vagyok. Tudod, tegnapról... A srác. - magyarázkodott.
- Igen persze. Emlékszem rád. Hogy is felejthetném el?
- Hát az alkoholmennyiségedből arra következtettem! - nevetett.
- Hát, volt egy kis gubanc, de a tesód kigobózta.
- Viktor? Megölöm! Mármint... Mit mondott? - kérdezte félve.
- Meghívtál egy italra, én hülye voltam, többet akartam, nem engedted, makacs voltam, elájultam, hazahoztál. Kábé ennyi.
- Jó. Figyelj, ne haragudj! Nem kellett volna engednem, hogy igyál. Sajnálom. - mondta.
- Nem a te hibád! Ne legyen bűntudatod! Semmi baj!
- Jó, jó, köszi. Akkor... majd látlak még?
- Párizs nem olyan nagy. Teszek róla, hogy összefussunk! - mondtam nevetve.
- Jó. Szia. - köszönt el, és letette.

Cinthia szemszöge:

- Elég szűkszavú... Meg kicsit félénk. - jegyezte meg Vivi. Ahogy kimondta megcsörrent a mobilja. Sms. Elolvasta, majd felnézett, és elmosolyodott. - Csak bátorítás kellett! - mondta, pötyögött egy választ, majd ledobta a telefonját a kanapára, és bement a szobájába. Odamentem a telefonjához, felvettem és megnéztem milyen sms-t kapott. "Randi ma? 6?" Juj! Randi! Jaj de jó. Vivivel talán szerelmi ügyekben elég hasonlóak vagyunk. Nem szeretjük, ha egy srác félénk, imádjuk a randikat, és elég romantikusak is vagyunk. Bár inkább Vivi. Neki eddig is sokkal komolyabb kapcsolatai voltak, mint nekem. Bármint, az enyémek is komolyak voltak, de csak az én részemről. De ő... az ő kapcsolatai mindig boldogan végződtek, sose sírt emiatt, mindig tudta, hogy kell cselekednie. Ezért is van, hogy az ő tanácsaiban nagyon megbízom. Amúgy a válasza: "Igen. Gyere értem." Valahogy minden olyan gyorsan történt. Vivi és Tomi, én és Viktor. Itt vagyunk 2 napja, és máris pasizunk. Ennyit a megállapodásunkról. Na mindegy.
- Na, - jött ki Vivi a szobájából, teljesen felöltözve és elkészülve. - még nem vagy kész? Nem hallottad mit mondtam?? Shopping Time!! Most! Neked elegánsnak kell lenned, nekem meg menőnek, úgyhogy most bemész abba a szobába, 5 perced van, hogy elkészülj! - mutatott a szobám felé. Én pedig követtem az utasításait és 10 perc múlva már lent voltunk az utcán.