3. Rész: Csak egy pasi a tömegből...

Meghoztam a 3. részt! Jó olvasást! *Bia*

"Egy férfi emelkedett fel a pult mögül..."

Egy húsz év körüli, sötétbarna, majdnem fekete hajú srác volt. Nálam magasabb, ami nem nehéz. Egy sportos fehér póló volt rajta, amire ennyi volt írva: Adidas. Miért vesz fel ilyet egy Gucci boltban? Nem értettem. A póló rövid ujjú volt, látszottak karjai, melyek nagyon férfiasak voltak, és minden mozdulatánál feszült a bicepsze. Izmos volt, de nem olyan undorító fajta, mikor az egész tested feszül, és látszanak az ereid. Olyan macsós fajta volt inkább. Teniszre tippelnék. Hasát nem láttam, de lefogadom, hogy kockás. De aztán belenéztem sötétbarna szemeibe... napokig tudnám bámulni ezt a gyönyörű szempárt...
- Je peux vous aider? (Segíthetek?) - kérdezte. Egy kicsit megráztam a fejem, hogy felébredjek a nyitott szemmel való álmodozásból.
- Oui! (Igen!) - mondtam, de mivel angolul nagyobb biztonsággal beszélek, ezt kérdeztem: - Parlez-vous anglais? (Beszélsz angolul?)
- Of course! (Persze!) How can I help you? (Segíthetek?) - kérdezte ismét.
- How much does this cost? (Ez mennyibe kerül?) - kérdeztem, és odanyújtottam neki a ruhát. Rám nézett barna szemeivel... Cinthia koncentrálj!!
- Wow, you have a beautiful accent! (Gyönyörű akcentusod van!) Are you from America? (Amerikai vagy?) - kérdezte, ügyet sem vetve a ruhára.
- No, actually, I'm hungarian! (Nem, igazából magyar vagyok!) - mondtam széles mosollyal. Szeretem ha az akcentusomat dicsérik. Mégiscsak 12 éve tanulom. Szeretek visszajelzést kapni. De ettől nem akarok elszállni, úgyhogy inkább figyeltem a reakcióit... kinek is? Még a nevét se tudom...
- Magyar vagy? - kérdezte legnagyobb meglepetésemre magyarul.
- Te is? - kérdeztem döbbenten.
- Igen. Félig. Viktor! - nyújtotta a kezét bemutatkozásképp.
- Chintia. - kezet fogtunk. Keze meleg volt, és erős.
- Chinthia. Szép név. És mi szél hozott erre? - kérdezte kedvesen.
- A repülőgép. - mondtam, mire Viktor elmosolyodott.
- Nem pont így értettem.
- Tudom hogy értetted. Idén töltöm a 18-at, 17 nap múlva, ezért a barátnőmmel ketten elutaztunk ide, hogy itt töltsük a júliust. Shoppingolunk, bulizunk, meg ilyenek. Jövőre kezdjük az egyetemet, ezért az ősök úgy gondolták, hogy még utoljára érezzük jól magunkat.
- Jól hangzik. 18? Gratulálok. - mondta. - Én egész nyáron itt dekkolok... itt jobbak a nyári munkák. Egyébként én is Magyarországon élek, félig magyar, félig francia vagyok.
- Jaj de mázlista vagy! Én imádom Franciaországot! Legfőképpen Párizst! - mondtam vidáman.
- Én is, csak tudod, egy idő után unalmas. Eiffel-torony, ruhák, Diadalív, turisták. Nagyjából ennyi. Ja meg a Szajna. De ennyi.
- Elhiszem. - mondtam együttérzően.
- Mit is szerettél volna? Ja igen. A ruha. Ez kérlek szépen... forintban... - számolgatott fejben - Úgy 110 lehet.
- Ezer? - kérdeztem kikerekedett szemekkel. - Az túl sok.
- Sajnálom. Nem én szabom az árakat... Ez Gucci... - mondta gúnyosan. Látszott rajta, hogy nem nagyon kedveli ezt a munkát.
- Tudom, és megértem. Á, mindegy, csak túlélem enélkül a ruha nélkül valahogy. - mosolyogtam.
- Ezt őszintén remélem. - vigyorgott ő is.
- Akkor szia. - emeltem fel a ruhát, és indultam volna, hogy visszategyem, de utánam szólt.
- Hagyjad, majd visszateszem. - mondta, és kilépett a pult mögül, majd kivette a kezemből a ruhát, és elindult vele, de még egyszer visszanézett rám - Szia! - köszönt, és kacsintott egyet, én meg jól elpirultam, és csak mosolyogtam mint egy hülye gyerek. Sarkon fordultam, és kiléptem az üzletből, mert Vivi ott várt rám. Előre féltem a reakciójától.
- Love is in the air... - énekelgetett.
- Hahah, nagyon vicces. - fejeztem ki nemtetszésemet.
- Figyelj, én nem mondok semmit, ez a te életed, de csak egy dolgot kérek: vigyázz vele! És már most előre megmondom, hogy: Én megmondtam! Mert majd mikor Mr. Kacsingatós miatt bőgsz a takaród alatt, nem fogom ezt mondani, legjobb barátnő révén.
- Nyugi! Hisz az se biztos, hogy látom még az életben!
- Párizs nem olyan nagy...
- Jó, akkor majd vigyázok! Így megfelel?
- Inkább menjünk haza. - zárta le a vitát.
Szatyrokkal a kezünkben szálltunk be a hotel liftjébe (azért vásárolgattunk, csak nem a Gucciban). Mikor beléptünk a 232-es szobába, levágtuk a szatyrokat, majd magunkat, de ez utóbbit már a fotelbe. Bekapcsoltam a tv-t, és elkezdtünk nézni valami műsort, de inkább csak bámultunk ki a fejünkből, mert egyikünket se érdekelt valami francia szappanopera. Úgy egy óráig "néztük" a tv-t, de aztán meguntuk. 6 óra volt, ezért úgy döntöttünk elkészülünk az esti bulira. Én elmentem zuhanyozni, Vivi pedig ruhákat próbált. A szobájából ilyenek hallatszódtak ki: "Ez így nagyon űber!", "De ez sokkal jobban meg ehhez!", vagy "Ez borzalmas!", és "Na így leszek tök tuti!"
- Úgy hallom Vivi kész van... - gondoltam magamban. Úgy számoltam, hogy még hajmosásra is lesz időm, ezért a hajamra is engedtem vizet, és megmostam azt. Kiléptem a zuhany alól, és egy törülközőt csavartam magamra, meg egyet a hajamra is. Átmentem Vivi szobájába, hogy tudósítsam, hogy indulhat a fürdőbe.
- Hajat is mostál? - kérdezte.
- Nem, csak poénból csavartam törölközőt a búrámra! - mondtam cinikusan.
- Jól van na! Nem kell bekapni. Hogy festek? - kérdezte, és fordult egyet, hogy minden oldalról szemügyre vehessem. Nagyon csajszisan nézett ki. Tetszett az összeállítása. Egy szürke csőnacit vett fel, szürke-fehér csíkos, hosszú, ujjatlan pólót, rá egy fekete ujjatlan boleró szerűséget, fekete converse-t, és csini kiegészítőket.

- Csini vagy! - mondtam őszintén. Vivi bólintott, és elindult a fürdőbe, én meg a szobámba. Megszárítottam a hajam, de utána nagy gondba kerültem. Mit vegyek fel? Ezt a piros feliratos pólót, vagy azt a másik kockásat? Leggingst vagy farmert? Vagy talán szoknyát? Jaj nekem. Úgy 10 percig állhattam a szekrényem előtt, mire egy valamire való összeállítást össze tudtam kaparni. A választásom a következő volt: világoskék farmer, kék, "Forget Me Not" feliratos póló, kék magassarkú, kék bulizós táska, és egy kis kék lógós fülbi. Bekékültem!

- Nagyon kékre vetted a figurát, Cinty! - lépett be a szobámba Vivi.
- Tudom! - mosolyogtam. - Mennyi az idő?
- Asszem 7.
- Időnk mint a tenger. Mit csináljunk? Hoztam pár filmet... megnézhetünk egyet. - ajánlottam fel.
- Milyen utazás az, ahol a te egyik bőröndöd nem filmekkel, meg sorozatokkal telik meg?
- Semmilyen! - válaszoltam vigyorogva.
- Én inkább passzolok. Tudod, hogy nem vagyok az a filmrajongó. Inkább felnézek a netre, ha kész vagy a filmmel szólj, és akkor indulunk. - hát ezt jól megkaptam. Utálok egyedül filmet nézni! Na nem baj, azért túlélem. Mindketten a saját szobánkba mentünk, és végeztük kedvenc elfoglaltságunkat. Betettem találomra egy filmet, és végignéztem. Mire vége lett, már 9 óra volt, úgyhogy indulhattunk is. Tettünk el pénzt, hotelkulcsot, meg telót. Másra nagyon nem volt szükség. Már kezdett sötétedni, de nem bántuk. Csak mászkáltunk az utcákon, mire végül bementünk egy diszkóba. Valami hosszú francia neve volt. Beléptünk, és épp valami förtelmes electro zene szólt, Vivi legnagyobb örömére. Ő már indult is a táncparkettre, én pedig a bárhoz, hogy rendeljek valamit inni. A mixer fiú elég unszimpatikus volt, dehát ez van. Kértem magamnak egy vizet, Vivinek meg egy Ice Tea-t. Egymás után jöttek a dupstep, electro, és electro house számok. Elég unalmas, és monoton volt, ha egyedül jöttem volna, már rég elhúztam volna, de Vivi miatt maradtam. Lassan csak jön valami normális zene. Meg is kérdeztem a bárpultost, aki azt mondta, hogy 10-től jön az élő zene, valami banda. Reméltem az kicsit jobb lesz. Még pár percig ültem a bárnál, de aztán ismerős hangra lettem figyelmes. A színpad felé fordultam, és leesett az állam. Mivel megpillantottam őt. Viktort.  Ott állt fenn a színpadon, gitárral a nyakában, és franciául magyarázott. Úristen! Zenész! Te jó ég! Vivinek igaza volt, Párizs tényleg nem túl nagy... Arról beszélt, hogy popot és hasonlókat fognak játszani (vééégre), és hogy a bandájuk neve az "Eiffel-Pop". Még egy kicsit beszélt, de azt már nem nagyon értettem, mert elég nagy volt a hangzavar. Aztán belekezdett az első számba. Bruno Mars és Travie McCoy közösét, a Billionare-t énekelték. Travie rap részénel a dob mögött ülő srác egyszerre dobolt és rappelt, és mindkettőt istenien csinálta. De Viktor... az ő hangja álomszép volt. Egyszerűen nem tudok mit mondani rá. Egyszerre simogató és csiklandozó volt. 3 perc után vége lett a számnak, és jött egy újabb, majd a következő és a következő. Volt Coldplay, Flo Rida, Olly Murs, de még Usher is. Úgy egy órája mehetett a zene, mikor azon kaptam magam, hogy a parketten táncolok. Aztán Vikor bejelentette, hogy jön egy másik pop banda, és ők pedig elbúcsúznak. Még láttam, ahogy hátra mennek a színpad mögé, de utána már csak a másik banda állt a színpadon. Ők is elég jó zenét játszottak, itt az énekes egy nő volt, úgyhogy jött Rihanna, Beyoncé, meg Taylor Swift. Nagyon élveztem, konkrétan végigtáncoltam az estét, Vivi meg úgy elvolt. Már a vége felé járt Rihanna Diamonds-je, mikor valaki gyengéden megérintette a vállam a hátam mögül. Fordultam 180°-ot, és Viktort láttam magam előtt. Nagyot dobbant a szivem, amikor a szemembe nézett, azokkal a csodás barna szemeivel.
- Hogy kerülsz ide? - kérdezte, de úgy, hogy közel hajolt a fülemhez, a hangzavar miatt, így érezhettem a meleg mentolos leheletét, és az illatát.
- Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem vissza.
- Még nem derült ki? - kérdezte, arra utalva, hogy láthattam zenélni.
- De, csak meglepett. - vallottam be. - Viszont te is kikövetkeztethetted volna, hogy miért vagyok itt. Bulizom!
- Értem. Táncolunk? - kérdezte határozottan. Szeretem ha egy srác tudja mit akar, és akár lehet egy kicsit rámenős is, de azt gyűlölöm, mikor félénk. Abban nincs semmi tűz. Bár kissé meglepett a kérdése.
- Persze! - feleletem. Egy táncból még nem lehet baj. De ahogy kimondtam, a Diamonds elhallgatott, és megszólalt a Bleeding Love, Leona Lewis száma, ami köztudottan lassú. Viktor nem tűnt meglepettnek, rögtön átkarolta a derekam, én pedig egy kis habozás után az ő nyakát. Mélyen a szemembe nézett, valósággal belefúrta a tekintetét az enyémbe. Én meg csak bámultam azokat a szemeket... Egy kis idő után vége lett a számnak, Viktor elengedett, és én is őt.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte.
- Igen. Egy Ice Tea-t. - válaszoltam. Ennyit az egészséges életmódról. Bár azt már a chipsnél elcsesztem.
- Jó, mindjárt hozom, itt várj meg. - megindult a bár felé, majd egy kis idő múlva újra vissza hozzám. Ahogy közeledett, hirtelen átvillant valami az agyamon. Egy olyan megvilágosodás szerű. "Te jó ég, mit csinálok? Én nem vagyok ilyen! Nem táncikálok csak úgy random pasikkal! Mi ütött belém? Hisz ő is csak olyan, mint a többi. Ráadásul, egy hónap múlva elmegyek! És ő csak szeptemberben jön vissza Magyarországra! Ez az egész halálra van ítélve! Meg amúgy is! Ő is csak egy pasi a tömegből. És direkt megbeszéltük Vivivel. Semmi pasizás. Csak mi ketten!" Valamit gyorsan ki kellett találnom, hogy lerázzam. - Itt van. - mondta, és felém nyújtott egy poharat. De én nem vettem el.
- Rosszul érzem magam, inkább haza megyek. Szia. - vágtam oda, és már ott se voltam. Odafutottam Vivihez, mondtam, hogy maradjon, mert most egyedül akarok lenni. Nyugodtan bulizzon, miattam ne aggódjon. Visszasiettem a hotelba, közben csak 3 kocsi ütött el majdnem. Éjfél felé járhatott, 5kor keltem, úgyhogy amúgy is elég fáradt voltam. Felmentem az emeletre, kinyitottam a mi szobánk ajtaját, és már benn is voltam. Úgy ahogy voltam, sminkestül, ruhástul, ékszerestül bedőltem az ágyba, és magamra zártam az ajtót. Aludtam. Hosszú nap volt.