1. Rész: Kezdet

Meghoztam az első részt!! Remélem tetszik :D *Bia*

Cinthia szemszöge:

Úristen, már alig bírok magammal! Ma elutazom Franciaországba! A divat és a szépség fővárosába! Ezt el sem tudom képzelni! 17 nap múlva töltöm a 18at és a nagynéném (aki tulajdonképpen már az anyukám) meglepett életem legjobb szülinapi ajándékával! Egy hónap, Párizsban, a barátnőmmel, Vivivel!!! Éljen, éljen! Ma van elseje (július), ezért ma indulunk, és csak 31-én jövünk vissza. Szülők nélkül, csak ketten, a világ legszebb hoteljében! Vivi szülei, és Eszter gatyája is ráment erre az utazásra. Hisz gondoljuk csak bele: a szállás, a kaja, a strand, a repjegy, és egy havi költőpénz (aminek persze 85%-a ruhákra fog elmenni). A hotelt mi választottuk, de szigorúan úgy, hogy nem tudtuk mennyibe kerül. A szülők azt mondták, hogy ne törődjünk az árral, hiszen mégiscsak most leszek 18, és megérdemlem. Vivi már 18 (fél éve), úgyhogy ő fog "vigyázni" rám. Amúgy a terv nagyjából ez: megérkezünk, kicsomagolunk. A reggeleket futással vagy tornával kezdjünk, és nem azért mert hülye anorexiás libák vagyunk, hanem mert egyszerűen szeretünk. Bár én biztos vagyok benne, hogy lesz olyan nap, mikor ez ki fog maradni. Aztán shopping, dumálás, kajálás, strandolás (persze nem Párizsban, ott nincs tenger, hanem már le van foglalva nekünk egy másik szállás 4 napra, oda kiutazunk majd az egyik héten és strandolunk a tengerparton), és persze a jól megérdemelt bulizás este, alkohol mentesen. De legfőképpen pasi mentesen. Most azért megyünk hogy szórakozzunk egy utolsót az egyetem előtt, nem azért hogy bepasizzunk. Ahogy így filóztam, hirtelen megcsörrent a mobilom, amit eléggé furcsálltam, mivel 5 óra volt (azért volt ennyi mert a repülő 8kor indul). Ránéztem a kijelzőre: Vivi volt az.
- Haló! - vettem fel a telefont - Mizu?
- Csak azért hívlak, hogy szóljak: ne késs el! - nevetett bele a telefonba.
- Köszönöm a figyelmeztetést, de az a helyzet, hogy én már útra kész vagyok! - mondtam "okosan".
- Akkor meg mi a fenére vársz?
- Eszterre. A fürdőben van, de mindjárt kész és akkor indulunk a reptérre! Ne aggódj, ott leszek! - mondtam. De igaza van, elég késős vagyok. Nem az a fél órákat kések fajta, de 10 percet mindig kell rám várni. Tudom, hogy ez nem jó szokás, de valahogy mindig elszámolom magam, és nem vagyok kész akkor, amikor kéne. Hát ez van...
- Jó, akkor ott találkozunk. - nyomta ki a telefont.
Ahogy letettük, Eszter jelent meg előttem.
- Mehetünk. - mondta, és már kapta is fel az öt (huppsz...) bőröndömet. Elvégre egy hónapra utazom el. Kell ruha! Úgy beszéltük meg, hogy 6kor találkozunk a reptéren. De akkora dugó volt, hogy mire elértünk a reptérre, negyed 7 volt. Vivi nem fog örülni...
- Csak hogy itt vagy... - indult meg felém mikor észrevett. Azt hittem ott fog leteperni. A szemei szikrákat szórtak. De sikerült felül kerekedni magán, odalépett hozzám, és megölelt. Elég furcsa belegondolni, hogy én vagyok az ötös tanuló, ő meg a hármas, és mégis ő az aki kiakad mikor nem vagyok valahol időben. Hiszen ő az aki soha nem ad be egy beadandó házidogát se időre. Én meg még a határidő előtt egy héttel odaadom a tanárnak. Furcsa.
- Igen, szerintem is furcsa, de most induljunk. - mondta. Na igen. Vivi valósággal olvas a gondolataimban. Talán az évek során a sok velem töltött idő alatt fejlesztette ki ezt a képességét. Előtte egy nyitott könyv vagyok, nem tudok neki hazudni, és nem is akarok. Na jó talán néha egy kicsit jó lenne megviccelni, de soha nem sikerül. Még pár éve, szerveztem neki egy meglepetés bulit a 16. szülinapjára. 1 hónappal előbb elkezdtem szervezni, de egy héttel a szervezés kezdete után közölte, hogy ne is törjem magam, tudja mire készülök, és bár nagyon szép gesztus, köztudott, hogy utálja a meglepetéseket. Ami igaz is. Ez is azon tulajdonságai közé tartozik, amit nem tudok megérteni. Hogy lehet nem szeretni a meglepetéseket? Én imádom őket. Egy jó meglepetésbuli minden álmom. És mivel Vivi utálja a meglepetéseket, nekem sem szervez. Esztert pedig minden évben megkérem, hogy ne szervezzen. Hisz ő tőle annyi mindent kaptam, és annyi mindent tesz mostanában is, hogy egy meglepetés buli miatt, nem szeretném hogy fájjon a feje. Nem vallaná be, de tudom, hogy gyűlöli a munkáját. Valami marketing igazgató valami hosszú nevű cégnél. Nagyon jól keres vele, de ha én nem lennék, rég elment volna színésznőnek. Csak hát, az nem fizet annyit, hogy eltartson engem. Hiszen fizette a iskolát, az angol és a francia nyelv iránti szenvedélyeimet csak egy fizetős suliban tudtam kiélni. Van egy meseszép házunk, ami nem nagy, van 2 szoba, egy nappali, meg persze az alapvető dolgok (fürdő, konyha stb.). De csodaszép. És ő fizette a számlákat és minden szükséges dolgot ahhoz, hogy nekem jó legyen, és lehessen belőlem valaki, mire felnövök. Ő mindig támogatott, soha nem mondta, hogy ne menjek színésznőnek, azt mondta, hogy ő nem akar beleszólni, ez az én döntésem. De aztán rájöttem, hogy az nem is olyan jó móka. Hiszen híresnek lenni, szerintem nem kifizetődő. Én azt szeretném, hogy a gyerekeim úgy nőjenek fel, hogy ismerjék a szüleiket. Normális életet akarok nekik, és ha én hozzámennék valami színészkéhez, akitől 2 év után elválok, esetleg elkezdek drogozni, vagy ilyenek, akkor úgy járnak mint én. És azt senkinek nem kívánom. Ezért döntöttem úgy, hogy az újságírást választom, ott max a nevemet ismerik az olvasóim, meg talán páran az arcomat, így ha le akarok menni melegítőben a sarki boltba, nem lesz rólam 200 paparazzi fotó a címlapra ezzel a a felirattal: "Mától az új trend a melegítő! Kérdezd Cinthiát!" És ezt nem akartam. Az újságírás pont megfelelő ahhoz, hogy ilyen ne történjen, de mégis ismerjenek, és szeressenek az emberek. És szerintem a döntésemnek Eszter is örül.
Hú, asszem egy kicsit elgondolkodtam. Mire a gondolatmenetemet befejeztem, már a repülőn ültünk. A szülőktől érzékeny búcsút vettünk, de valahol mélyen mindketten örültünk, hogy egy kicsit szabadulunk tőlük, és csak ketten leszünk.
- Remélem nem lesz gubanc... - mondta Vivi, aki retteg a repülőktől, és csak miattam vállalta be, hogy így utazzunk, mivel én gyorsan odaakartam érni. Kocsival Magyarországról Franciaországba? Nem lett volna túl kellemes. És szerintem egyikünk sem vállalt volna 3 napi vezetést (már mindkettőnknek van jogsija, de lehet, hogy engem még nem engednének vezetni, hiszen még csak 17 vagyok).
- Nyugi, minden rendben lesz. - nyugtattam, remélem sikeresen. Mindketten elég fáradtak voltunk, ezért betettük a fülünkbe a füllhallgatóinkat, és már aludtunk is. Persze zenét nem hallgattunk rajta, úgy nem nagyon tudtunk volna aludni, de elég jó taktika, mivel ha mégsem tudnánk aludni, akkor sem szólnának hozzánk, mert látják, hogy zenét hallgatunk. És ha bármikor utazunk akár vonaton, akár repülőn, már megszokásból így teszünk.
Az út nagyjából 4-5 órát kell, hogy igénybe vegyen.

Vivi szemszöge:

Lehunytam a szemem, és már aludtam is. Mikor legközelebb kinyitottam, elég nagy pánikot véltem fölfedezni a repülőn. Légörvénybe keveredtünk. De nem olyan kis semmibe, hanem olyan szép nagyba, mint a filmeken. Azonnal pánikba estem, és alvó barátnőmet próbáltam ébresztgetni. De ő nem ébredt fel. Aztán egy sebet láttam a homlokán. Egy vérző sebet. Biztos elájult. Minden olyan gyorsan történt. Emberek lebegtek a levegőben, de én csak sírtam és sírtam hisztérikusan. Majd egyszer csak, valahonnan megrázott az áram, és elájultam. Minden elsötétült. Itt a vég...
- VIVIII! Ébredj már fel!! - üvöltötte a fülembe valaki. Kinyitottam a szemem. Cintyt láttam mellettem, ülni a repülőn. - Leszállunk!
- Mi?? - kérdeztem. És akkor világossá vált. Álmodtam. Tudhattam volna. Ha stresszes vagyok, mindig rosszat álmodok. Nagyon megkönnyebbültem, és megöleltem barátnőmet, hiszen nem haltunk meg. Kissé meglepődött, de viszonozta ölelésemet, és szép lassan leindultunk a repülőről.

Cinty szemszöge:

PÁRIZSBAN VAGYOOOOOOK!! El sem tudom képzelni! Végre turbulencia mentesen leszálltunk, és megérkeztünk a kedvenc városomba!! Ez lesz életem legeslegszebb hónapja!! A repülőtértől nem messze volt a hotel ezért oda indultunk legelőször, hogy becsekkoljunk, és kipakoljunk.

Remélem tetszik :D Ez még csak bevezető jellegű, az igazi esemény a következő részben jön! Komizzatok, ha tetszik, kritikák is jöhetnek. *Bia*